Ha nem elég a szex

Még ma is sokan úgy gondolják, hogy egy nőnek „nem illik” a szexuális igényeiről beszélni, esetenként a párkapcsolaton belül sem. Ám a nagy hallgatás általában megbosszulja magát: kibeszélés helyett feszültségek keletkeznek, viták törnek ki apróságokon, miközben mindennek eredőjét mindkét fél tabuként kezelni…

Ágnes, aki nyolc éve élt együtt a férjével, azért fordult pszichológushoz segítségért, mert Andrással már naponta összekaptak valamin.

– A pszichológus már az első alkalommal rákérdezett a szexuális életünk gyakoriságára, milyenségére, és szinte abban a pillanatban rájöttem, az egész párkapcsolati feszültségünk ebből adódik – meséli Ági. – Amikor megismerkedtünk, éppen túl voltam egy viharos szakításon, egy szenvedélyes, szexuálisan túlfűtött párkapcsolaton, amelyben testileg nagyon jól éreztem magam, ám a korábbi kedvesem nagy széltoló volt, akivel nem mertem hosszú távra tervezni. András nyugodt, kiszámítható férfi volt, jókat beszélgettünk, az ágyban is biztonságban éreztem magam mellette. Nem volt baj, hogy nem szeretkeztünk mindennap: fontosabb volt számomra, hogy nyugalomban, szeretetben érezzem magam mellette, és tudtam, hogy jó apja lesz majd a gyerekemnek. Ez így is történt, ám idővel kitört belőlem a sokáig elfojtott vágy, szeretkezni vágytam a férjemmel, aki ezt – többnyire a fáradtságra, munkahelyi stresszre hivatkozva – gyakran visszautasította, sőt, nem is igazán értette, hirtelen miért nőtt meg az igényem. Holott valójában én nem csupán kéthetente vágytam a szexre, nekem hetente többször jólesett volna az érintése, részben azért is, hogy kívánatos nőnek érezzem magam…


Már a kapcsolat elején kiderül…

Ágnes később megpróbálta a csábítás különböző trükkjeit bevetni Andrásnál, de – a pszichológus segítségével – megértette, hogy a vágyaikat legfeljebb közelíteni lehet, mert a férfi „alapból” más karakterű, s már a kapcsolat elején sem vágyott a napi szexuális együttlétekre.

– Előfordul, nem is ritkán, hogy két ember „zsigerileg” nem illik össze – magyarázza Csigó Kata pszichológus. – Sokszor a terápia során derül ki, hogy a szexuális kapcsolat már az ismerkedés elején sem volt igazán jó kettejük között, ám az érzelmi hőfok, a lángolás elfeledtette az „össze nem illést”. Ágnesék esetében az történhetett, hogy a nő számára imponált, hogy András megfontolt, visszahúzódó, lehet rá számítani minden helyzetben, és Ági úgy érezte: „ez a férfi nem csak a testemet akarja”. Aztán az évek elteltével kiderült, hogy ez a temperamentumbeli különbség eltávolodást okozott kettejük között. Sokszor látok ilyet, és igazán szomorú, hogy – a szeretet ellenére – nem tud a két ember változtatni ezen a helyzeten, és lassan teljesen eltávolodnak egymástól. A nők, ha magukba néznek, minden párkapcsolatukról már az elején meg tudják ítélni, hogy szexuálisan azt kapják-e a férfitől, amit remélnek, hogy jó-e számukra a szerelmi együttlét az illetővel. Hosszú távon nagy szerencse, és jó alap, ha nagyjából egyforma a temperamentumuk. Persze, lehet kompromisszumokat kötni: napi egy alkalom helyett például heti kétszer együtt lenni, de riasztó, ha a szexualitás kezd „eltűnni” a kapcsolatból.

A pszichológus szerint, ha a nő elégedetlen a szexuális élet minőségével vagy gyakoriságával, és ha a szex kezd kevésbé fontossá válni vagy eltűnni a párkapcsolatból, akkor megkezdődik az érzelmi eltávolodás. Többnyire megmagyarázhatatlan feszültség jelentkezik a két ember között, kötözködnek egymással, látszólag ok nélkül – valójában a libidó nem kellő áramlása miatt. Ez az állapot akár évekig is eltarthat így, és szomorú, amikor emiatt ér véget egy olyan kapcsolat, amelyben a két ember igazán szerette egymást – de szexuálisan nem illettek össze. Csigó Kata úgy véli, biztos alapokat jelenthet a férfi-nő viszonyban, ha már a kapcsolat elején mindkettejük számára jó és megfelelő gyakoriságú a szerelmi együttlét, mert ehhez a bázishoz újra és újra vissza lehet majd térni, és ez azt is biztosíthatja, hogy a kapcsolat ne szürküljön el, hanem rendre megújuljon az esetleges hullámvölgyeket követően is.


„Előkészítem és várom a pillanatot, hogy együtt lehessünk”

Maritza:”Gyakran elviszem Janit táncolni”

– Szerintem nincs különbség a nő és a férfi vágyai között, legalábbis Kubában a férfiak és a nők egyaránt vágynak a testi-lelki szerelemre – mosolyog Maritza Tarcsa-Valdes. A Kubában született, ám Magyarországon élő Maritzát és férjét, Tarcsa-Valdes János operatőrt már ismerik olvasóink, néhány éve megírtuk megismerkedésük és szerelmük romantikus történetét a lapban. Maritza számára a szex sosem volt tabu, így most is szívesen ad tanácsot a saját példáján keresztül a magyar nőknek.

– Nemrég olvastam, hogy egy felmérés szerint a világon a dél-amerikai emberek a legboldogabbak, és én osztom ezt a véleményt. Pedig sok a nehézség az én szülőhazámban is, de a kubaiak és a Karib-térségben élők könnyebben veszik a megélhetési problémákat, mint az európaiak, hiszen fontosabb számukra, hogy süt a nap, hogy van szerelem, hogy lehet szeretkezni, akár a pálmafák alatt is. Én jó ideje élek Magyarországon, és azt látom, hogy Európában óriási a rohanás, és a férfiaknak kevesebb idejük, türelmük, energiájuk jut a szerelemre, a szeretkezésre. Mi, nők – bárhol éljünk is a világban – jobban igényeljük a romantikát, a romantikus együttlétet, amely szeretkezéssel fejeződik be. És talán minket nem viselnek meg annyira a munkahelyi feszültségek sem. A származásunk, temperamentumunk miatt nagyon nagy különbségeket kellett legyőznünk, amikor Janival egymásra találtunk. Én forróvérű csaj vagyok, nekem szükségem van a napi együttlétekre, bár a férjem talán nem igényelne ennyi testi szerelmet. De én teszek azért, hogy neki is hasonlóak legyenek az igényei, például nagyon gyakran vallok szerelmet neki, ha hazajön, odaviszem a papucsát, kényeztetem, igyekszem megkönnyíteni az életét. Kedves és odaadó vagyok, kivárom, illetve előkészítem a pillanatot, hogy meghitten együtt lehessünk.


„Átmentettem a szenvedélyt a forró Kubából”

– A szexben semmi sem gusztustalan, és nincsenek tabuk, ha két ember szereti egymást – folytatja Maritza. – Ha a férfinek nincs kedve a szerelmeskedéshez, segíthet akár a közös fantáziálgatás. Számomra természetes, hogy a férjemmel, akit szeretek, bármit kipróbálunk, ami nekünk jó. De a környezet, a körítés is fontos. A Kubában töltött hetek a legszenvedélyesebbek: ott, mivel szinte nyaralunk, sokkal felszabadultabbak vagyunk, új helyszíneket próbálunk ki, naponta többször szerelmeskedünk, akár a tengerparton, a pálmafák tövében… Szerintem az európai embereknek megérné, ha mondjuk nem új autóra, hanem inkább egy közös utazásra spórolnának, mert egy távoli helyen kikapcsolódhatnak a mindennapi rohanásból, és újra fel tudnák fedezni a bennük lakó szenvedélyt, s a szeretett társuk testét. Én itthon is fontosnak tartom, hogy kikapcsolódjunk, gyakran elviszem Janit Budapesten is salsázni, táncolni, vagy akár egy hosszú hétvégére, mert ezeken a helyeken feltöltődünk, és ez a szerelmi életünkre is nagyon jó hatást gyakorol. Persze, érzelmi kötődés nélkül mindezek mit sem érnének. Mi mindig kimondjuk egymásnak az érzelmeinket, nemrég hívott fel, és csak ennyit kérdezett: „Tudod, hogy te vagy a nagy szerelmem?” Nagyon fontos ebben a kicsit elszemélytelenedett, hajszolt világban, hogyha az ember rátalált a megfelelő partnerre, akkor megőrizze a szerelmet. És merjen beszélni az érzelmeiről, az érzéseiről, az igényeiről a párjával! Én egy másik világból érkeztem ide, és látom, hogy Magyarországon sajnos, a külsőségek fontosabbak, mint a kapcsolatok, a barátságok, itt sokkal több a negatív energia, a stressz… és én próbálok ez ellen tenni. A forró Kubából átmentettem a szerelmet és a szenvedélyt ide, a hűvös Európába.