Illik tudni... bemutatkozni...

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Szia, szia, olyan egyszerû. Mindenki tudja, hogyan mondja a nevét, ha idegennel akarja közölni? Mindenki tudja? És azok, akik csak a keresztnevüket nyöszörgik? Egyáltalán mi illik bemutatkozáskor?
Írta: | 2006. 11. 20. |

Kövess minket!

f Ajánlom

Amikor először találkozunk valakivel, akivel ismeretséget akarunk kötni, nyilvánvaló, hogy elmondjuk a nevünket. De akkor is megtehetjük ezt, ha egy régi találkozás ismétlődésekor a partnerünk nem tudja pontosan a nevünket. Ilyenkor egy illedelmes gesztussal segíthetjük a beszélgetést. Ez sokkal barátibb, mint hagyni a másik erőlködését.

A bemutatkozás az ismerkedés célja alapján különbözhet, hiszen hivatalos vagy munkakapcsolatban érdemes hozzátenni titulust, beosztást is a nevünk mellé. Utóbbit azért igyekezzünk egyszerűre és rövidre fogni! Nem hencegni kell, csak „képbe tenni” partnerünket.
A bemutatkozás hivatalos módját segítheti a névjegy átnyújtása, fogadásokon például ez a legegyszerűbb módja az ismerkedésnek.

FONTOS!
Telefonon mindig érdemes bemutatkozni, hiszen nem várhatjuk el ismerőseinktől, hogy hangunk alapján egyből felismerjenek. 

Bemutatkozni csak pontosan, szépen


Bemutatkozáskor a nő nyújtja a kezét a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak. A kézfogás határozott és rövid legyen. A nevünket jól érthetően mondjuk ki, és figyeljünk a bemutatkozó nevére is. Először a férfi mondja a nevét a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek.


„Sz’asz, Marcsi vagyok!”

Egyre inkább terjed a bemutatkozás legslamposabb formája. Különösen a fiatal korosztály szokott le családnevének közléséről, sőt a keresztnevet is sokszor inkább a becenévvel helyettesítik. 

Hivatalos kapcsolatban a keresztnévvel való bemutatkozás a bizalmaskodás jele, nem ad kellő információt, így kifejezetten ártalmas például egy új munkahelyen.

Tipp: Manapság sok ügyintéző kis névjegykártyát, kitűzőt visel. Az emberek szeretik hallani a nevüket. Próbáld ki, hogy egyszer úgy köszönöd meg a segítséget, hogy hozzáteszed az ügyintéző keresztnevét: „Köszönöm a segítségét, Katalin!” Barátibb, emberibb lesz a kommunikációd.  

Nem ér a nevem!



Vagyis van olyan eset, amikor kifejezetten kerülendő a bemutatkozás. Ilyen eset például a vásárlás, vagy például a telefonközpontossal való telefonálás. Speciális formája a „nem bemutatkozásnak” az, amikor az ügyintézés miatt mi bemutatkozunk, ugyanakkor az ügyintéző nem vét az illemszabályok ellen, ha nem árulja el a nevét.



Híres emberek egymást közt

Speciális esetnek számít, ha egy fogadáson a médiából ismert politikusok, médiaszemélyiségek jönnek össze, emellett tudják, hogy kivel fognak találkozni, és – noha személyesen nem ismerik egymást – mégis kölcsönös sértésként könyvelhető el, ha nevüket – ami mindenki számára köztudott – elmondják.

Tudtad? Az angol etikett szerint a nőtlen férfit mutatják be a nősnek, a hajadont az asszonynak. Kivételt csak a nagyobb korkülönbség esetén tesznek. 
A bemutatás



A kapcsolatteremtés leggyakoribb formája egy harmadik személy közreműködését kívánja. Társaságban általában a házigazda vagy a háziasszony mutatja be egymásnak a vendégeket. A férfit a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak illik bemutatni. Ha a fogadást valakinek a tiszteletére rendezik, annak mutatják be a többi meghívottat. Családi rendezvény esetén a gyerekeket mutatják be a felnőtteknek.

Fontos! Házigazdaként törekedj arra, hogy mindenkit bemutass mindenkinek! A bemutatáskor hozzátehetsz rövid segítő információkat, amelyek segíthetik a két ismeretlen ember társalgását megindítani. 

Ha bemutatkozáskor nem egészen pontosan értjük a másik nevét, nem udvariatlanság újra megkérdezni, a legjobb megoldás erre az esetre a névjegy.




Legközelebb a névjegyről... 

Kapcsolódó írásunk:
• Illik tudni... köszönni...»

Kérdezd szakértőnket!
• Rácz István etikett- és protokollszakértőnk oldala   

Ajánlott könyvek:
• Ottlik Károly: Protokoll. Viselkedéskultúra. Medicina Kiadó, 2004.
• Görög Ibolya: Mindennapi maceráink – Életmód- és viselkedési tanácsok. Atheneum 2000 Kiadó, 2003.
• dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll. KJK, 1992.
 

Olvass tovább

Hozzászólások