Alultáplált túlsúlyosság

“Az elhízás nem túltáplálás kérdése – az elhízás helytelen táplálkozás kérdése” – hangzott el két hete a Magyar Elhízástudományi Társaság konferenciáján.

A magyarok egyötöde elhízott, mintegy negyven százaléka túlsúlyos, kétszázezren pedig krónikusan kövérnek tekinthetők. A nők mintegy harminc százaléka és férfiak több mint negyven százaléka tartozik az elhízott kategóriába, a többletkilók miatt kialakuló szövődmények az érrendszeri betegségektől a rák kialakulásának veszélyén át a mozgásszervi problémákig viszont inkább a nőket érintik. Ráadásul a néhány kilót felszedő túlsúlyosok előbb-utóbb nagy valószínűséggel elhízottakká válnak.

Az elhízás fő oka a szervezet igényeihez képest túlzott energia bevitel, az átlag magyar nő mintegy 400-500 kalóriával többet fogyaszt a kelleténél. Legalább ekkora gondok vannak a táplálék összetételével. “Van, amiből túl sokat, van, amiből túl keveset eszünk” – mutat rá Halmy László professzor, a Magyar Elhízástudományi Társaság elnöke. A zsírellenes, majd szénhidrátszegény divatok ellenére a szakma továbbra is az 55-60 százalék szénhidrát, 25 százalék zsír, 15-20 százalék fehérje arányt tartja helyesnek. A magyar lakosságnál a zsírfogyasztás a kívánatos 25 helyett 38 százalék.

A magyar lakosság többségénél a szénhidrát-arány növelése ajánlott – de nem mindegy milyen szénhidrátokat fogyasztunk. A jelenleg a magyar étrend alapját jelentő magas glikémiás indexű szénhidrátok, mint a fehérkenyér, a cukor, a banán, a szőlő, a tészta, a krumpli, a rizs kerülendők, ezekkel hetente legfeljebb egy-két alkalommal vétkezhetünk. Az alacsony glikémiás indexű szénhidrátokból viszont sokkal többet kellene fogyasztani a kolbász és a pörkölt kárára. Naponta kívánatos a teljes kiőrlésű gabonafélék, olajos magvak, magvaváló gyümölcsök, zöldségek fogyasztása – sőt, a sör is inkább ide tartozik.





Szerencsére a telített zsírsavakat (zsír, vaj) egyre inkább felváltják a telítetlen zsírsavak (olaj, margarin), ezeken belül viszont nagyon rossz az arány a magyar étrendben. A napraforgóolajban, majonézben, májban, hagymakrémekben található, túlzott fogyasztás esetén káros omega-6 jelzésű telítetlen zsírsavak dominálnak, a létfontosságú omega-3 jelzésűből viszont alig eszünk. Miközben még mindig zsírosan táplálkozunk, a legfontosabb zsírsavból alultápláltak vagyunk. Ezt a sejtfalak felépítésében nélkülözhetetlen zsírsavfajtát minden hideg-tengeri hal, az édesvízi busa, az olíva illetve a pisztácia is bőven tartalmazza, de a magvaváló gyümölcsökben, tökmagban illetve a tojásban ugyanúgy megtalálható.

Hasonlóan táplálékkiegészítőkre szorulunk bizonyos nyomelemekből, antioxidánsokból. A magyar lakosság nem fogyaszt elegendő szelént és jódot, a gyerekeknél kalciumhiány is megfigyelhető. Jódtartalmú cseppek, szelénnel és kalciummal dúsított kenyerek segíthetnek a problémán – de napi egy deci minőségi vörösbort is érdemes elkortyolnunk az elhízás elkerülése és az egészség megőrzése érdekében.





“Ne gondolkodjunk végletekben, normális, kiegyensúlyozott táplálkozás a legcélszerűbb, csak az energia bevitel ne legyen túl sok. Legyen arányban a szervezet fizikai igénybevételével” – vezet be Halmy professzor a diéta alapjába. A hétköznapra javallt egészséges átlagos 2000 kalória bevitelhez képest 1200-1300 kalória ajánlott a női fogyókúrázóknak, a hétköznapi zsír-szénhidrát-fehérje arányokkal. A magas vércukrúaknál 45 százalékra ajánlott a szénhidrát fogyasztást csökkenteni. A divatos, csupahús Atkins diéta kifejezetten káros, ha a szénhidrát megvonást túlzásba visszük, ráadásul a visszahízás aránya a többi módszerhez képest nagyobb. “A legfontosabb, hogy élvezetesen és lassan együnk” – óvnak a szakemberek a koplalástól, sőt hetente, kéthetente egy “vétkezőnapot” is megengedhetőnek tartanak.

A helyes étrend mellett, a megfelelő testmozgás a fogyókúra és a megelőzés másik alapja. A szervezet a zsírokat alacsony vagy közepes aktivitásnál égeti el, naponta egy-másfél óra erős séta, könnyű biciklizés, lassú kocogás a fogyás legjobb receptje. Intenzív mozgás esetén a szervezetnek magas szénhidrátbevitelre van szüksége – különben az izomból bontja le a vércukrot. A lehető legrosszabb, amit valaki tehet, ha pusztán egy kefír elnassolása után stepaerobikozik másfél órát – ez végső soron izomsorvadáshoz, szívelégtelenséghez is vezethet. Ha valaki sportol, akkor ennek megfelelően kell ennie.





A diéta és a mozgás mellett a pszichológai tényező, a pozitív és reális önkép a testkarbantartás harmadik eleme. Rendelkezésre állnak már korszerű zsírfelszívódást gátló, illetve étvágycsökkentő gyógyszerek, de ezek csak a fentiek kiegészítőiként hatékonyak. Ezeken túl az utóbbi időben elterjedt sebészeti módszerek, a gyomorkitöltő – így éhségcsökkentő – ballon használata, a gyomorszűkítő műtétek, illetve a plasztikai sebészi megoldások csak krónikus esetekben vagy tartós sikertelenség után alkalmazhatók – idéntől viszont már részleges társadalombiztosítási támogatással.

A fogyókúrák nyolcvan százaléka sikertelen és visszahízás követi – pont azért, mert kúrának tekintik. A megfelelő testsúly megőrzése nem csodakúráknak vagy hirtelen elhatározásoknak, hanem tartós, tudatos táplálkozással kísért és aktív életmódnak köszönhető.