Dõlj a monitorra…

Persze ez a történet nem mindennapos, de azt hiszem nagyon sok konfliktus adódik munkakapcsolatokból. Sajnos akár férfi, akár nő a főnök, nincs garancia a „nyolcórás” békés egymás mellett élésre. Bár egy női főnök is sok kellemetlenséget okozhat, szexuális problémaforrásként még mindig férfi főnök – női beosztott viszony a legtipikusabb.

Az ideális persze az lenne, ha a nemiség fel sem merülne, mint konfliktusteremtő lehetőség, azonban végtelen naivitás lenne ezt remélni. A bennünket érő első benyomás ösztönös, de a továbbiakban illik előtérbe helyezni a szakmai szempontokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a személyes szimpátia nem játszhat szerepet egy állás betöltésekor, de ennél jóval több a szexuális vonzalom.

Már mikor a munkára jelentkezünk, női megérzéseink sokat segíthetnek. Nem könnyű (jó) állást találni, és persze női büszkeségünket is legyezgeti a jövendőbeli főnök részéről érkező erős tetszésnyilvánítás, mégis jobban tesszük, ha mérlegelünk, ez a segítő kéz nem tévedne-e nemkívánatos helyekre.

Állásajánlat ügyében kerestem fel egyszer egy irodát, ahol – miután a zavarbaejtően kedves titkárnő bejelentett, némi nemi részvéttel a szemében – a főnök csak jó ötperces méregetés után kínált meg hellyel. Ha mindez ma történik, esélye sem lett volna megtenni rendkívül kedvező ajánlatát (mely pénzen kívül mindent ígért, többek között értékes szakmai tapasztalatot), mert 1-2 perc után sarkon fordulok, és nem élek az első rostán sikerrel átjutottak előnyeivel. Akkoriban még odaszögezett a döbbenet, hisz szellemi munkára jelentkeztem és nem táncosnőnek. Ha már benn vagyunk egy munkahelyen, nagyon sok női rafinériát kíván az, hogy fenntartsuk az ideális helyzetet. Keskeny sávon kell egyensúlyoznunk, hogy jókedvünk mosolyai ne legyenek félreérthetőek, egy – egy figyelmességünk, vagy esetleg szoknyánk hossza ne legyen felhívás keringőre.





Számos kínos helyzettől kímélhetjük meg magunkat, ha vannak elveink, melyekhez következetesen ragaszkodunk, és így kialakul rólunk egy nagyon segítőkész, de nem mindenre kapható munkatárs képe. Sok apró felesleges „engedményből” meríthet bátorítást főnökünk, melyen felbuzdulva szexuális kapcsolatot szeretne létesíteni. Ha olyan „régivágásúak” vagyunk , hogy ez nincs ínyünkre, a főnök hierarchikus helyzetére való tekintettel ezt kikényszeríthetőnek érezheti. Ha ellenállásunk férfiasságát érzékenyen érinti, akár zaklatássá is fajulhat a helyzet.

Bár a mai világban senkit nem lep meg egy női munkaerő, ahhoz, hogy egy lapon említsenek férfi kollegáinkkal, bizonyos helyzetekben még mindig többet kell letennünk az asztalra. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezek mi magunk kellene, hogy legyünk.