Néma kór: a csontritkulás

Hazánkban a csontritkulás népbetegségnek számít. Kevéssé ismert adat, de tény: annak veszélye, hogy egy nő csípőtáji törés miatt haljon meg, azonos a mellrákéval, és nagyobb, mint a méhtestrák miatti halálozás kockázata.

A lakosság nyolc-tíz százalékát, csaknem egymillió embert érint. A betegek kétharmada nő, egyharmada férfi. A különbség egyik oka az, hogy az előbbiek csontmennyisége eleve kisebb, mint az utóbbiaké, ezért a csontritkulás esetükben drámaibb következményekkel jár. Ehhez hozzájárulnak a változás korának hormonális módosulásai. Csökken az ösztrogén, a védő hatású nemi hormon mennyisége, s ennek következtében felgyorsul a csonttömeg-vesztés üteme. Nőknél ötven-, férfiaknál hatvan-hatvanöt éves kor után jelentkezhet a betegség.


Egy hazai felmérés szerint a lakosságnak alig van veszélyérzete a csontritkulással kapcsolatban. A megkérdezett, kockázatos korcsoportba tartozó (ötvenöt év feletti) nők túlnyomó többsége (kilencvenhat százaléka) ugyan hallott már a csontritkulásról, mégis alig kilenc százalékuk gondolta azt, hogy ez személy szerint őt is érintheti. A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság (MOOT) adatai szerint a csontritkulással kapcsolatba hozható csuklótáji alkartörések száma évente huszonötezer, a felkartöréseké tízezer, a csigolyatesttörések száma több mint harmincezer. A legdrámaibb következményekkel az évi tizenötezer combnyaktörés jár. Közülük minden ötödik beteg – mintegy harmincezer ember – hat hónapon belül meghal. Mindez megelőzhető lenne. A betegeknek mintegy hatvan százaléka csak akkor jut el az osteoporosis-centrumok egyikébe, amikor már fájdalmai vannak, vagyis csontritkulása előrehaladott. Ennél is szomorúbb, hogy az elszenvedett csonttörések után nem vizsgálják az okokat, nem mérik a csontsűrűséget még a veszélyeztetett korcsoportba tartozók körében sem. Így nem kapják meg azt a kezelést, amellyel a biztosan bekövetkező, újabb csonttörést megelőzhetnék.

A szervezet szilárd vázát alkotó csontok sajátos életritmust mutatnak: folyamatosan épülnek és bomlanak. Ehhez kalciumra és D-vitaminra van szükségünk. Gyerekkorban a csontépülés gyorsabb, mint a lebomlás. Nagyjából a serdülőkor végére kialakul a csúcs-csonttömeg. Fiatal felnőtteknél a csontépítési és -lebontási folyamat egyensúlyban van, ezután – harminc-negyven évesen – kezdődik a csonttömegvesztés korszaka. Ütemét befolyásolják örökölt, alkati tényezők és a tudatos, egészségvédő életmód.
– A csontmennyiség kialakulásában a genetikai és környezeti faktor mellett nagy szerepe van a gravitációnak, a nehézségi erőnek – magyarázza dr. Bálint Géza, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet főorvosa. – Közismert, hogy az űrhajósok a súlytalanság állapotában csontsűrűségüknek akár egyharmadát is elveszthetik. A csontritkulás megelőzésében a megfelelő táplálkozás mellett fontos szerepe van az úgynevezett axiális mozgásnak, minden olyan sporttevékenységnek, amelyet a gravitáció ellenében végzünk. Csontjaink karbantartására kiváló a kocogás vagy a napi félórás, tempós séta. Vizsgálatok támasztják alá, hogy amíg egy hölgy rendszeresen kocog, addig nem fogy a csonttömege. Körültekintően megválasztott étrenddel, és a szabad levegőn végzett rendszeres mozgással sokat tehetünk a néma járvány ellen – állítja a szakorvos.