A nõi gyulladásos betegségek

A hasonló betegségek kizárása

A gyakorlat szempontjából legfontosabb elkülöníteni a méhen kívüli terhességtől, a heveny vakbélgyulladástól, bélperforációtól (a bél, általában korábban is meglévő gyulladása miatti átlukadása) és a petefészekciszta megrepedésétől. Ezt részben tapintási lelet alapján, ultrahangos és laboratóriumi leletek alapján, valamint a gondosan felvett kórelőzmény alapján lehet megtenni. Kétséges esetekben hastükrözésre kerülhet sor, mely egyben a kezelés egyik eszköze is lehet.

Kezelési módok

A kezelés egyébként a betegség súlyosságától függően történhet a beteg otthonában, vagy kórházi körülmények között. Mindkét esetben döntő az ágynyugalom és a kombinált, széles spektrumú antibiotikus kezelés. Súlyos esetben infúziók, illetve sebészeti megoldások jönnek szóba. Ekkor mérlegelni kell a beteg esetleges gyermeknemzési terveit is.

Egyik részről meg kell szüntetni (el kell távolítani) a gennyes gócot, másik részről viszont igyekezni kell megőrizni a szaporodáshoz szükséges szerveket. Ez az ellentmondás olykor csak kompromisszumokkal oldható fel. A reménytelenül károsodott és elzáródott gennyes petevezetőket jobb eltávolítani, ugyanis mégha sikerül is leküzdeni a heveny gyulladást, ezek a fertőzött szervek később is gócok maradhatnak. Manapság már petevezetők nélkül is el lehet érni terhességet a szervezeten kívüli megtermékenyítéssel (“lombikbébi”).

Szövődmények

A petevezető-gyulladásnak szövődményeinek súlyossága döntően attól függ, hogy milyen korán ismerjük fel a betegséget és kezdjük el kezelni. Fajtái az alábbiak lehetnek:

• Korai szövődmény a kismedence területére, súlyosabb esetben az egész hasüregre kiterjedő hashártyagyulladás, a tályogképződés és a
• Speciális kórkép a petevezető és a petefészek gennyes összeolvadása, tályogja, mely leggyakrabban a hosszan és ellenőrzés nélkül viselt méhen belüli fogamzásgátló eszköz szövődménye. Megoldása a tályog sebészi eltávolítása.
• Késői szövődmény a már említett petevezető elzáródás, vagy -károsodás, melynek következtében a petevezetők belfelszínét borító csillószőrös hám nem tudja ellátni feladatát – nevezetesen az ivarsejtek továbbítását. Következményként meddőség, vagy méhen kívüli (petevezető-)terhesség léphet fel.
• Letapadások, összenövések miatt tartós alhasi fájdalom, súlyos esetben bélelzáródás is előfordulhat. Az összenövések közösüléskor fellépő fájdalmat is okozhatnak.
• Az első kismedencei gyulladás után, részben a visszamaradó szövetkárosodásoknak köszönhetően, gyakran fordulnak elő ismételt gyulladások, melyek olykor súlyosabbak az elsőnél, és a beteg életét igencsak megnehezítik.
• Állandósult alhasi fájdalmakat a kialakult hegesedések, esetleges visszamaradt gyulladásos gócok okozhatnak. Ezek kezelése nehéz, antibiotikumok már általában nem használnak. Fizikoterápiától, gyógyfürdőktől, végső esetben az érintett szervek végleges eltávolításától várhatunk eredményt.