A japán nõk helyzete

A mobil úttörő

A mobil internet szigetországbeli elterjedése egy hölgy, Macunaga Mari nevével fonódott össze. A nyugati világban ez ma már nem lenne különösebben szemet szúró, de az ázsiai szigetországban még feltűnést keltett, hogy az információs társadalom új kommunikációs formáját és üzletágát, az i-mode-ot a szebbik nem képviselője hívta életre. Macunaga 1997-ben középvezetőként csatlakozott a DoCoMo fejlesztési részlegéhez, és utána nyomban hozzákezdett a “japán WAP” megtervezéséhez és elindításához. Csaknem két évi munka után, 1999 februárjában dobták piacra először az i-mode használatára alkalmas készülékeket, s ez a technológia azóta jóval sikeresebb utat járt be, mint nyugati “testvére”, a WAP. Macunaga alighanem az egyetlen hölgy a közelmúlt Japánjában, akinek karrierje egy óriásvállalat legfelsőbb szintjéig emelkedett. Ez az ország munkavállalási szokásainak köszönhető, amelyek manapság erőteljes változáson mennek keresztül.

Japán hagyományok

Az olyan tradicionális értékek, amelyek a hetvenes-nyolcvanas években átélt nagy fellendülés során a japán vállalatok foglalkoztatási elveivé és megcsontosodott gyakorlatává váltak, csak a férfiakra vonatkoztak. “Az élethossziglan tartó munkavállalás és a szenioritás elve – vagyis az életkor szerinti előreléptetés – csak az erősebb nem kiváltsága volt” – mondja Kavanisi Juko, a Temple egyetem szociológiatanára. A japán gazdasági “csoda” és az azt megalapozó társadalmi modell a kilencvenes években a “buborékgazdaság kidurranásával” megrendült. Az apadó állami források és a globalizációs szorítás miatt szükségessé váló vállalati újjászervezések, továbbá a hatékonyabb munkavégzés követelménye a kilencvenes évek vége felé és az ezredfordulón lehetetlenné tette az élethossziglan tartó munkahely biztosítását. Az olyan alternatív megoldások “bekapcsolásával”, mint a részmunkaidős foglalkoztatás, a női munkavállalók száma is valamelyest megnőtt.

Változó tradíciók

A hagyományos modell lassú, de egyértelmű megváltozásával megnyílhat az út a japán hölgyek karrierje előtt. Többek állítása szerint a nők a férfiaknál jóval rugalmasabban és gyorsabban képesek alkalmazkodni az új körülményekhez. Ráadásul a gazdaságpolitika is felismerte, hogy az immár évek óta stagnáló, vagy minimális mértékben, 1-2 százalékkal növekvő gazdaságban a női munkaerő komoly tartalékként szolgál.

A legtöbb fejlett országban a minimum gimnáziumot végzett nők legalább 70 százaléka dolgozik, Japánban ez az arány csak 50 százalék körüli. A férfiak és a nők között még mindig nagy a foglalkoztatottsági szakadék. A külföldi bevándorlók alkalmazása mellett a nők munkavállalása lökést adhat a gyengélkedő fellendülésnek. Ha több nő vállal munkát ebben az évtizedben, akkor – a Goldman Sachs felmérése szerint – 0,3-2,5 százalékponttal nőhet a szigetország GDP-je. Az új szlogen nem is lehet más: “Keresd a nőt!”