nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Őszintén vallottak a nőgyógyászok arról, mire gondolnak munka közben

„Utálok nőgyógyászhoz járni” – írta egyikük a Whisper-oldalán feltett kérdéshez. De ennél meglepőbb vallomások is érkeztek. Méghozzá szép számmal.
NLCafé
f Ajánlom

Bevallom, amikor a Whisper oldalára feltöltött tucatnyi vallomást olvasgattam, kicsit meg is könnyebbültem. Merthogy jó néhány nőtársamhoz hasonlóan én se vagyok odáig azért, ha nődokihoz kell mennem. Persze pontosan tudom, hogy a saját, jól felfogott érdekem a dolog, ezért mikor közeleg az éves rákszűrés időpontja, veszek egy nagy levegőt, összeszorítom a fogam és lefoglalom az időpontot.

És onnantól kezdve csak arra várok, hogy végre véget érjen a vizsgálat, és az ajtón kisétálva sóhajthassak egy hatalmasat azzal a tudattal, hogy ez is megvan. Nem tudnám megmondani, mi az, ami a leginkább frusztrál: hogy ott fekszem széttett lábakkal egy – egyébként – vadidegen előtt, teljesen kiszolgáltatva, vagy az a sok furcsa gondolat, ami vizsgálat közben az eszembe jut. Például a „Vajon ő is szokott zavarban lenni?” kérdés rendszeresen eszembe jut.

Ezt a gyűjtést olvasva jövőre talán egy fokkal majd nyugodtabban megyek a dokihoz, mert most már legalább van valami fogalmam arról, mire gondolhatnak a vizsgálat közben.

És akkor íme a vallomások:

Senki sem akar velem többet randizni, miután elmondom, mivel foglalkozom.

Ha valaki a munkámról kérdez, mindig azt mondom, magánnyomozó vagyok, pedig valójában nőgyógyász.

Ha lehetne egy kívánságom, én azt kívánnám, bárcsak a pácienseim ne lennének annyira szégyenlősek. Férfi vagyok, ezzel együtt nőgyógyász, hozzá vagyok szokva a látványhoz.

Nőgyógyász vagyok, mégis szívből utálok nőgyógyászhoz járni.

Nőgyógyász vagyok, és számomra az a legfontosabb, hogy meg tudjam nyugtatni a hozzám érkező betegeket. Van, aki napokig stresszel a vizsgálat előtt…Azt szeretném, ha úgy menne haza, hogy ez nem is volt olyan rossz.

Ahogy belépek a váróterembe, már érzem a nők „intim illatát”. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.

Amikor kiderül, hogy nőgyógyász vagyok, a legtöbben azt hiszik, hogy a munkám igazi móka és kacagás. Pedig ha tudnák…

Az egyik betegem vizsgálat közben arcon szellentett.

Nőgyógyásznak lenni rettenetesen fárasztó. Ennek ellenére örülök, hogy tudok segíteni a nőknek.

Olvass még többet a nőgyógyászokról az NLCafé oldalán: 

Megosztás Facebookon