Doktor úr, mondja meg, miért kellene bíznom magában?

Tisztelt Doktor Úr,

A második alkalommal, amikor felkerestem, szöget ütött a fejemben egy kijelentése, ami betegségem elemzése közben hagyta el a száját: Enikő, ön nem bízik bennem! Amióta kijöttem a rendelőből, ezen a megállapításán töprengek, és azt kell mondanom, hogy igaza van! Nem bízom magában. Nem bízom,

• mert nem ismerem,
• mert még nem gyógyított meg,
• mert a magyar egészségügy – legyen az akár magánpraxis – nem a bizalomra épült, 
• mert manapság egy rutinműtétbe is bele tud halni a magyar,
• mert egy átlagember vagyok, átlagfizetéssel, átlagon aluli kilátásokkal,
• mert a doktor úr se nem angyal, se nem a mindenható,
• mert nem tudom, hányassal végezte el az orvosit,
• mert másfél millió forintot költöttem már el arra, hogy megannyi Dr. titulus megfejtse végre a bajomat, hiába,
• mert a 15 ezer forint ellenére idegesíti, hogy sok a kérdésem,
• mert fogalma sincs arról, mit jelent rettegni,
• mert nem tudja, milyen két hónapot várni egy leletre, 
• mert elképzelése sincs arról, mekkora felelősség egyedülálló édesanyaként az életért küzdeni,
• mert megmosolyog, ha saját kutatómunkámba akarom beavatni,
• mert azt hiszi, hogy a bizalom egy magától értetődő dolog, ami minden orvost megillet. 

Együtt várni jobb – bizalmat ad a szülővé érés

Igaza van, doktor úr! Nem bízom magában, ahogy nem bízom

• a fapados repülő pilótájában, aki dizájnos napszemüvegben, fényesre polírozott cipőjében divatbemutató-féleséget tart a reptéren,
• a sárga taxi sofőrjében, aki jó eséllyel megbuherálta az órát,
• a gyerekem óvónőjében, akinek puffadt arca olcsó szeszről árulkodik,
• a troli kamikaze vezetőjében, aki a gázpedálon tölti ki minden mérgét,
• a sunyi tekintetű autószerelőben, aki bár azt állítja, kicserélte a kuplungot, soha nem jövök rá, ha nem,
• a mellettem araszoló audis macában, aki okostelefonján chatel,
• az olcsó menza séfjében, aki a tegnapi maradékot főzte „újra”,
• a kellemetlen stílusú fodrászomban, aki isten tudja, milyen szerrel égeti a hajam tövét. Nem, bennük sem bízom, csak vállalom a kockázatot – de még pontosabb, ha azt mondom, bele sem gondolok abba, mekkora kockázatot vállalok.

Tudom, nincs rendjén ez a hozzáállás, nem jó így élni, de azt is tudom, a bizalom tanulható és tanítható, ennek titka pedig azok kezében van, akik hatalmi pozícióban állnak. Éppen úgy, ahogy maga!