„Nincs egy rendes melltartóm” – és még 6 kifogás, amiért a magyar nők nem mennek el mammográfiára

Nagyon keveset foglalkozunk a betegségek megelőzésével, és szűrővizsgálatokkal, pedig… tudom, hogy sablonszöveg, de nagyon sok élet megmenthető lenne. Mindenféle buta okokat találunk ki, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznunk. Nincs rá idő, energia, amúgy is minek, majd, ha valami van, elmegyek orvoshoz. Bár akkor is inkább majd csak később, mert amíg nem érzem nagynak a bajt, addig ráér.

Őszintén nem értem. Az emberek rettegnek a ráktól. Igyekeznek úgy tenni, mintha nem létezne, mert valahogy mindenki úgy van vele, hogy amiről nem tudunk, az nincs is. Pedig, ha jobban belegondolsz inkább örülni kellene, hogy az orvostudomány már annyira fejlett, hogy lehetőségünk van korán felfedezni ezeket a betegségeket, és ha ez sikerül, még akár gyógyítható is. Tegye fel a kezét, aki tolt már félre szűréses levelet, mert „velem úgyse történhet meg”. Anyu is meg volt róla győződve például, hogy a mi családunknak a világon semmi köze a mellrákhoz, hallotunk már róla, de közelről még sose láttuk, nem pazaroljuk rá az időt. Hát… ha jól emlékszem már túl voltam a kemón, amikor jött a levélke, hogy irány a mammográfia. Na, azóta mindig elmegy, én meg elkísérem, és jót nevetek, amikor megkérdezik tőle, hogy a családban volt-e. Azért van egy arcuk, amikor azt mondja, hogy a lányának. Nem viccelek, az elsőnél még ki is jöttek, hogy megnézzenek. Ezt csak azért meséltem el, mert nagyon tanulságos. Nem szabad azt gondolni, hogy veled ez nem történhet meg, mert soha nem lehetsz biztos benne. És ez elég indok kell hogy legyen ahhoz, hogy mindent megtegyél az egészségedért. Táplálkozz rendesen, mozogj rendszeresen, és igen, járj szűrésre.

Most pedig összegyűjtöttem néhány indokot, amivel kerülitek a mammográfiát. Orvosi várókban hallottam őket, vagy közösségi oldalakon olvastam.  Higgyétek el, nem elég jók.

„Nincs egy rendes melltartóm, hát mit fognak gondolni rólam.”

Egy: ha nem bomlik le rólad, akkor az egy rendes melltartó. Kettő: a vetkőzőben úgyis leveszed. Három: egyáltalán nem érdekel senkit a melltartód. A vizsgálatnak nem az a tárgya, hanem ami benne van, és ebből szempontból abszolút mindegy, hogy csipkés vagy sima pamut.  Amúgy értem én, hogy kellemetlen félmeztelenül flangálni ott, de szerintem az valamivel kellemetlenebb, amikor azt mondják, hogy már nem tudnak meggyógyítani. Tapasztalat.

„Vizsgálom magam otthon. Időnként. Az bőven elég, nem lesz semmi bajom.”

Ez az igazi rossz kampányok eredménye. Kedves gondolat, de ezzel aztán megelőzni semmit nem fogsz. Az önvizsgálat amúgy nagyon hasznos, már ha az ember jól és jókor csinálja, mert egy csomó jó- és rosszindulatú elváltozást is ki lehet tapintani. De önmagában nem szűrővizsgálat. Van, amikor a daganat bizony sokáig nem érezhető, túl sokáig. Az enyém például teljesen véletlenül derült ki, mert begyulladt, és bedagadt a környezete. Éppen ezért fontos, hogy megtanuld a helyes önvizsgálatot, és ahogy eléred a veszélyeztetett kort, menj rendszeresen szűrésre. Ja, és ha valami nem jó, olyat érzel, ami nem passzol, akkor irány az orvos. A „majd elmúlik” nem túl hatékony.

„Dehogy megyek, sugárzás, rákot okoz.”

Ennyi erővel a törött lábad se röntgeneztesd meg, hiszen, ha ebből indulunk ki, a vizsgálat több kárt okoz, mint ha nem rakják helyre. Ennél jobb érvem nincs. Illetve utána néztem, és a katasztrófavédelem oldalán találtam egy részletes listát, amiből kiderül, hogy itthon évente 2,4 mSv sugárzás ér minket természetes forrásból, a legkisebb dózis, ami növeli a rákbetegség kialakulását, az pedig 100 mSv. Na már most egy darab mammográfiás vizsgálat mindössze 3 mSv terhelés. Most ezen gondolkodjunk el egy percig, és alaposan mérlegeljünk, hogy a két évente elvégzett szűrővizsgálatot vajon megéri-e ezzel az indokkal kihagyni.

„Fáj!”

Nyilván nem a legkellemesebb vizsgálat, de meg merem kockáztatni, hogy az a pár perc kellemetlenség sokkal kevésbé gáz, mint egy későn diagnosztizált betegség. Mammográfiám nem volt, utóbbi viszont igen. Ha engem kérdezel, biztos, hogy elcserélném, akár minden évben egy mammográfiára.

„Azt hallottam, hogy a nyomkodástól is lehet mellrákom. Biztos, hogy nem megyek önszántamból összepréseltetni a mellem.”

Nem. A nyomkodástól, ütéstől vagy más ilyesmitől nem lesz senkinek mellrákja. Ezt már nagyon sok tanulmány kimondta. Gondolj csak bele, ha az ilyesmi rákot okozna, mennyi sportolónak kellene betegnek lennie. Másrészt az előbbi itt is érvényes. Kellemetlennek kellemetlen, de kevésbé olyan, mint amit soha életedben nem szeretnél megtapasztalni. Ha érted mire gondolok.

„Mammográfiára nem megyek, csak ha hajlandók helyette ultrahangot csinálni.”

Természetesen megtehetnék ezt is, csak akkor az esküjüket ki is vághatnák az ablakon. Tudomásul kell venni, hogy nem szívatásból csinálják a mammográfiát, hanem azért, mert sok év vizsgálata és tapasztalata mutatja, hogy az nagyobb arányban mutatja ki a kisebb daganatokat. És mivel a cél a minél korábban diagnosztizálás (ez a szűrés lényege) és nem a tíz perc lazulás a rendelőben, ennek az indoknak nem sok értelme van. Az előbbiek miatt sem. Egyébként, ha mammográfiára küldenek, de te csak ultrahangra vagy hajlandó menni, és ezért nem veszik észre időben, akkor kit fogsz hibáztatni? Csak kérdezem.

„Persze, hogy aztán fölöslegesen kezelgessenek.”

A rákot kezelni soha nem fölösleges. Mostanában hatalmas divat lett azt hangoztatni, hogy a mammográfia sokszor álpozitív, és ezért egészséges embereket kezelnek fölöslegesen. Csak remélni merem, hogy ezt komolyan senki nem veszi be. Fontos tudni, hogy ha a mammográfia pozitív eredményt is ad, azután a kezelésekig vagy műtétekig sok más vizsgálat van hátra. Például a biopszia, ami a képen látott elváltozásról biztosan megmondja, hogy jó vagy rossz. Enélkül nem is lehet kezelni, hiszen nem tudnák mivel kellene.  Tehát nyugodjunk meg, egyetlen mammográfia után nem fognak senkit kemoterápiára küldeni.