Onkológiai kórház Vietnamnak, én meg dögöljek meg itthon

Mondom, Vietnamban. Hát hol az úristenben élünk, hogy ez történik velünk? Onkológiára mászkálok már lassan másfél éve a mellrákommal, úgyhogy mondhatom, kiismertem a mai magyar helyzetet onkológiailag, amennyire lehetséges. Pontokba szedtem, mennyi probléma van ITTHON. Talán előbb ezzel kellene kezdeni valamit, mielőtt Vietnamba pumpáljuk a milliárdokat, hogy ott onkológiai kórházat építsünk. Az ész megáll, és hátranéz.

1. Nincs elég orvos
Épp az én orvosom is elhajózik Angliába, mert kihagyhatatlan ajánlatot kapott. Teljesen megértem. Itthon tartozott hozzá csilliárd rákbeteg, reggel 7-től este 8-ig bent volt a kórházban, és darálta a betegeket egymás után. Mindezt nem milliókért, mint egyesek, akik aközben is keresnek egy milliárdot, ha csak bámulnak ki a fejükből a vécén ülve. Persze, hogy igent mondott egy olyan megkeresésre, ami kevesebb munkaórát, jobb körülményeket és több fizetést ajánlott. Ki ne tette volna?

Közben beteg szempontból viszont magunkra lettünk hagyva. Az onkológus ebben a betegségben évekig veled van, és fogja a kezedet, vezet a különböző vizsgálatokon, műtéteken, kezeléseken át. Pont olyan, mintha a pótanyád lenne, aki egyszer csak fogja magát, és elmegy, mert itthon nem képesek megteremteni annak a feltételeit, hogy maradjon. Az eredmény az, hogy még kevesebb az orvos, és még több az elárvult beteg.

2. Nincs pénz gyógyszerre

Nyílt levél a mellrákomhoz: 3 gyerekkel, egyedülálló anyaként szerinted unalmas volt az életem?

Aki követte a sztorimat, az tud róla, hogy nem finanszírozza az OEP az új gyógyszereket, mert drágák, pedig az új gyógyszerek azért vannak, mert jobbak, mint a régiek, ergo jobb a túlélés esélye. Érted, hát az életemmel játszanak, mert nincs pénz, de arra van, hogy Vietnámban legyen magyar onkológiai kórház.

3. Nincs elég gép
Akármilyen gép, ami a vizsgálatokhoz, kezelésekhez kell. Nincs elég CT, MR, sugárgép, nincs hely, nincs ember, aki működtesse a gépet, sőt még elég fotel sincs a kemoterápiás szobában, hogy tudják kezelni a rákosokat, hogy ne kelljen várni 8 órát arra, hogy végre sorra kerülj. Mindenhol várnod kell, egy szövettanra minimum 3, de van hogy 6 hetet, mert kevés a gép és az ember, amire szükség van hozzá, pedig pont a rák esetében létfontosságú a mielőbbi diagnózis, hogy ne terjedjen át a hónaljamra, tüdőmre, agyamra, kislábujjamra a nagy várakozás közben. De nincs, mert nincs pénz.

4. Nincs elég nincs
Mert rohadtul nincs semmi, ami pedig van, az lassan működik, emberek halnak meg miatta, hogy az a nincs sincs ebben a kurva magyar egészségügyben. Fogjuk már fel: emberek halnak meg. Azért, mert nincs pénz, nincs gép, nincs orvos, nincs sebész, nincs onkológus, nincs még kávé sem abban a rohadék automatában, hogy amíg várakozunk, legalább az lenne, de itt nincs az, aminek lennie kellene ahhoz, hogy normális, emberi bánásmódot és kezelést kapjon egy rákbeteg.

Majd Vietnamban lesz, megmentjük az itteni emberek helyett az ottaniakat, persze a mi pénzünkből, mert nehogy már azt hidd, hogy azért dolgozol, hogy neked jobb legyen. Nincsenek rá szavak, mennyire dühítő és mekkora arcon köpés ez mindenkinek, aki rákos, rákos valakije, vagy nem rákos, de van benne emberi jóérzés. Vietnamban lesz onkológiai kórház, mi pedig itthon ülünk tovább várakozva 8 órákat az onkológián, és reménykedünk, hogy túléljük.