Mindennap fel kellett készítenem magam, hogy meghalhat a gyerekem

Mi történt a terhességed alatt?

Már az első terhességemnél is elkezdődött az Rh-összeférhetetlenség, ami csak a baba születése után derült ki, mert a terhesség alatt nem figyeltek a növekvő ellenanyagértékekre az orvosaim. Ez egy sima ellenanyag-vérvételből kiderül, és ilyenkor ultrahanggal kellene monitorozni a babát rendszeresen, de esetemben semmi ilyen nem történt. Súlyos anémiásan (anémia: vészes vérszegénység) végül megszületett magától a 35. héten a kisfiam, annyira rosszul érezte magát odabenn, ha nem jön ki, meghalt volna. Több hónapig kezelésekre volt szüksége.

Második terhességnél már emiatt nagyon körültekintően választottam ki az orvost, utánaolvastam az Rh-összeférhetetlenségnek, úgy éreztem, fel vagyok készülve, hogy ne forduljon elő még egyszer az, ami az első gyermekemnél, hogy az orvosaim figyelmetlensége veszélybe sodorja az életét. Ez a körültekintően kiválasztott orvos sem törődött az ellenanyagértékeimmel, itt kezdődött az, hogy havonta cseréltem orvost, hogy találjak valakit, aki felismeri, hogy ugyanaz a probléma elkezdődött az Rh-összeférhetetlenség miatt, mint az első terhességemnél, csak sokkal korábban.

Az orvosok egy része  – akikkel én találkoztam – megvonta a vállát, hogy ezzel a protokoll szerint nincsen teendő, vagy azt mondták, hogy nem okozhat problémát, mert megkaptam az antitest-injekciót az első szülés után. Pedig az én példám is mutatja, hogy igenis okozhat problémát, amit kezelni kellene terhesség alatt.

Ez mit okoz a babánál?

Az anya vére negatív, a baba vére pozitív, ezért az anya szervezete idegen testként érzékeli a babát, és elkezdi támadni, el akarja pusztítani. Addig támadja, míg a babának nem lesz vére, anémiás lesz, és legsúlyosabb esetben meghal. Más országokban, ötórányira innen, Grazban abszolút természetes, hogy Rh-összeférhetetlenség esetében beadnak egy intrauterin – méhen belüli – transzfúziót, és végig kezelik terhesség alatt a magzatot.

Hogy kerültél Grazba?

A terhességem 20. hete körül konzultáltam az Országos Vérellátó Szolgálatnál egy orvossal, ahonnan elküldtek egy hazai specialistához, aki 28 hetesen ki akarta venni a magzatot – amikor már kialakult a hasi folyadék nála, és kezdett veszélyessé válni az állapota. Az ottani neonatológia csapata beszélte le a nőgyógyászt, és ajánlották nekem, hogy mielőtt még kikapják ilyen korán, próbáljam meg Grazban ezt a méhen belüli kezelést. Ennek során a baba úgy kap transzfúziót, hogy a köldökzsinóron keresztül vezetik be a tűt – nagyon nehéz, nagy szakértelmet kívánó eljárás. Sikerült kijárni egy OEP-es finanszírozást is, kevesen tudják, hogy erre van lehetőség, és nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy kezeltessék a babát méhen belül Grazban.

Mennyi ideig voltál kint?

Kijártam a transzfúziókra, négyszer kellett mennem a szülésig, és kint is született meg a gyermekem. Tizennégy napig volt az intenzíven, utána hoztuk csak haza, itthon pedig még három hónapos koráig kellett transzfúziókra járnunk vele, és hat hónapos elmúlt, mire eleresztették a hematológiáról.

• A megelőzésről, az Rh-összeférhetelenség kezeléséről itt olvashatsz bővebben!

Olvastam a blogodon, hogy más kismamák is fordultak hozzád tanácsért.

A legelképesztőbb az a kismama volt, aki csütörtök este olvasta a blogon a történetemet, péntek reggel felhívott, majd a beszélgetésünk után lemondta a hétfőre tervezett abortuszát. Mert úgy kezdte a terhességét, hogy az előző kettő is nagyon problémás volt az Rh-összeférhetetlenség miatt, nem akart még egyszer egy ilyen durva terhességet. Aztán látta a blogomon, hogy ez a transzfúzió elérhető, és így megelőzhető a sok küszködés, úgyhogy azt mondta, hogy akkor mégis megtartja a gyermeket. Meg is született teljesen egészségesen a babája.

Az ő története abban különbözik az enyémtől, hogy én pánikban rohangáltam mindenhova, kiszolgáltatottnak éreztem magam, idegösszeomlást kaptam havonta többször az aggodalomtól, ez a kismama pedig már az általam kijárt úton stresszmentesen végig tudott menni a folyamaton, és nyugodt szívvel várta a kezeléseket.

Hogy lehetett ezt terhesen lelkileg kibírni?

Mindennap fel kellett készítenem magam, hogy meghalhat a gyerekem. Onnantól, hogy benne vagy egy ilyen helyzetben, nincs kérdés, darálod a tennivalókat. De nagyon megterhelő, mert nincs az a boldog várakozás közben, mint egy normális terhességnél. Nagyon idegesítettek például a terhesblogok, ahol azon problémáztak a kismamák, hogy mondjuk napozhatnak-e terhesen, én meg ott álltam, hogy az sem biztos, hogy a másnapot túléli a magzatom. Elvesztettem a toleranciámat, az biztos. Szerintem velem is azért nem foglalkoztak a nőgyógyászok, mert azt hitték, hogy csak egy túlaggódós kismama vagyok, aki mindenen rinyál.

Ha valakinél ez az Rh-összeférhetetlenség fennáll terhesség alatt, mit csináljon?

Általában nem okoz problémát, de figyelni kell az ellenanyag-vizsgálatoknál. Először a 12. héten van egy ilyen vérvétel, ha ott tele van pluszokkal az eredmény, akkor ne hagyja magát lerázni. A honlapomon megpróbáltam összeszedni az olyan orvosokat, akikhez érdemes ilyenkor elmenni, akik jól el tudják irányítani a kismamákat, hogy merre kell az eredmények alapján elindulni.

Azért is hoztam létre az Rh-összeférhetetlenséggel foglalkozó honlapot, hogy azok, akik ilyen helyzetbe kerülnek, már könnyebben hozzáérjenek az információkhoz, ne kelljen olyan kutatómunkát végezniük és annyit idegeskedniük, mint nekem. Az információ hatalom.