“Újra kellett tanulnom enni és inni” – Andi mesélt az életéről gyomor nélkül

Andi nem sajnálta magát azért, ami vele történt, nem esett abba a hibába, hogy azt kérdezgesse, miért pont neki jutott ez a sors, hanem addig kutakodott magában, amíg a lelki okokat is felderítette a betegség mögött, és meg nem oldotta mindet. Nem sírt a tányérja fölött, hogy mi mindent nem szabad az eltávolítás után ennie, hanem összeállította magának azt az étrendet, amivel a legminőségibb életet meg tudja teremteni magának.

Ráadásul még arra is maradt benne erő, hogy létrehozzon egy oldalt, amin önzetlenül, készségesen segít másoknak, akik hozzá hasonló helyzetbe kerültek. A műtéttől kezdve az étkezésen át egészen konkrét receptekig leírta tapasztalatait, hogy a többieknek már könnyebb legyen, és ne maguknak kelljen kitalálniuk, hogyan lehet teljes értékű életet élni gyomor nélkül. Andi mesélt nekünk arról, hogy milyen az élete azóta, hogy eltávolították a gyomrát.

Mi történt veled, miért távolították el a gyomrodat? ​​

Kora gyerekkoromtól kezdve gyomorfájós voltam, sokat szenvedtem tőle. Bár voltak jobb időszakaim is, amikor elmúltak a tüneteim, de egy idő után mindig visszatértek. Végül annyira rossz állapotba kerültem, hogy nem volt más választásom, mint többet foglalkozni a témával. Sokáig kerestem az okokat, több orvosnál is jártam, míg 2011 októberében egy mirigyekből kiinduló daganatot diagnosztizáltak nálam. Az egész gyomrom tele volt vérző gyomorfekéllyel, amiből kialakult az elváltozás, így nem maradt más megoldás, mint a teljes gyomoreltávolítás.​

Az életed egyik napról a másikra a feje tetejére állt, de azt írod, megérte. Ezek szerint egyfajta ébredést jelentett a rák? 

​Határozottan állíthatom, hogy megérte. Természetesen nem az első pillanattól éreztem ezt, fokozatosan érett meg bennem a gondolat. A diagnózis után gyorsan történtek a dolgok, két héten belül megműtöttek, időm sem volt felocsúdni. A műtét utáni első három hónap gyötrelmes volt számomra, a különböző szövődményektől kezdve az egyedüllétig. Újra kellett tanulnom enni, inni, a különböző jeleket, fájdalmakat megérteni. Mégis mindig volt valami, ami vitt előre, pedig élő példa nem volt előttem. Öt hónap után visszamentem dolgozni, egyúttal elkezdtem keresni a miérteket.

Néha jól viseltem és szárnyaltam, néha a pokol legmélyebb bugyrában jártam. Sokan úgy tartják, ha nincsenek hullámvölgyek az életedben, akkor az azt jelenti, hogy halott vagy… akkor inkább jöjjenek azok a hegyek-völgyek. Ez is hozzátartozik a felépüléshez, csak néha nehéz elviselni, hogy a rossz sokáig marad, a jó pedig könnyen elillan. Csupán annyi a dolgunk, hogy megfordítsuk az arányokat. Minél inkább távolodik új és egyben harmadik életem kezdetének időpontja, annál jobban érzem a fordulatot. Megtanultam, hogy mennyire rövid tud lenni az élet, hogy mennyivel többet kibír az ember testileg és lelkileg, mint amit gondolt magáról, hogy mi a fontos, mi lényegtelen.” Forrás

HIPEC: újabb esély daganatos betegeknek

Nem az volt a fő szempont, hogy miért én, hanem miért ez a dolog történt velem? A betegségek lelki összefüggéseiről kezdtem különböző könyveket olvasni, ezen az úton elindulva megváltozott az egész életem, a teljes gondolkodásmódom. Ma már tudok nevetni magamon; tudom, hogy értékes ember vagyok; hogy nem csak egy nézőpont létezik; hogy egyedül is erős vagyok; de azt is, hogy sosem vagyok egyedül. Megtanultam, hogy csak akkor mondjak igent, ha magamnak nem mondok nemet, és mindig merjem vállalni önmagam, az érzéseimet, a gondolataimat attól függetlenül, megértenek mások vagy sem; hogy nem az betegít meg, amit megeszem, hanem amit lelkileg nyelek, amit nem emésztek meg.​

Hogyan képzeljük el egy napodat? Szigorú étrendet kell követned?

A külvilág számára úgy tűnhet, hogy napjaim ugyanúgy telnek, mint egy átlagembernek, hiszen teljes munkaidőben dolgozom, háztartást vezetek és nem szorulok mások segítségére. Azon kívül, hogy vékonyabb vagyok, mint az átlagos nők, nem igazán látszanak rajtam a betegségem nyomai. ​Ami másoknak feltűnő lehet, hogy naponta többször eszem, általában 6-7 alkalommal és egyszerre nagyon keveset.

A teljes gyomoreltávolítással nem csak egy szervtől »szabadultunk« meg, hanem néhány, emésztéshez szükséges funkciótól is. Ilyenek például:

– A sósavtermelés, amely megölte a baktériumok nagy részét és fertőtlenítette a táplálékokat, mindamellett a pepsinnel annyira feldolgozta azokat, hogy a hasnyálmirigy-enzimek által könnyen a véráramba és a vékonybelekbe juthattak tovább. Kerüljük a nyers ételeket (tatár beefsteak, sushi, nyers tojással kevert túrótöltelék a palacsintában…), a gyümölcsöket és zöldségeket alaposan mossuk meg, a héjukat távolítsuk el, amennyiben lehet.

– A gyomornak volt egy tároló szerepe, ezért nagyobb mennyiségű ételt tudtunk elfogyasztani egyszerre. Az első hetekben jó, ha tudunk enni bármit is (étvágytalanság, ételundor előfordulhat), de később fontos figyelni az étel mennyiségére, mert a táplálék feldolgozása így is nehézségekbe ütközik, ne terheljük feleslegesen a vékonybelet. Pár hét elteltével azonban az egyszeri kis adagok mennyiségét fokozatosan növelni lehet, mivel a vékonybélből kialakított »új gyomor« átveszi ezt a szerepet (az enyémnek egy év alatt sikerült).

– Műtét után az elfogyasztott táplálék közvetlenül a vékonybélben landol, ezért fontos a tökéletes rágás, a lassú, nyugodt étkezés, valamint a túl hideg és túl meleg ételek fogyasztásának elkerülése. Amennyiben a táplálék túl nagy, emészthetetlen vagy túl hideg/túl meleg, emésztetlenül lökődik ki a testből.” Forrás 

Az első évben mindent kipróbáltam magamon, ami alapján összeállítottam az új étrendemet. Szigorú lett, mert kezdetben szinte minden problémát okozott. Elsődleges célom a komfortérzet elérése volt. Miután ez sikerült, és viszonylag tünetmentesen teltek a napjaim, kicsit bővíteni tudtam a választékot.

Mit szabad enni és mit nem? Mi a legnehezebb a gyomor nélküli életben?

A tejtermékek sokszor gondot okoznak, az állati eredetű tejet egyáltalán nem tolerálom, a túl fűszeres, puffasztó ételeket, a teljes kiőrlésű, magvas és sok rostot tartalmazó ételeket pedig véglegesen kiiktattam az étrendemből. Figyelnem kell a havi B₁₂-injekció beadatására és időnként a vas és folsav pótlására is.

A legnehezebb talán ebben a gyomor nélküli életben, hogy a súlyom mindig alacsony marad (164 cm és 43 kg vagyok), alig hízom, és ha nem figyelek a rendszeres étkezésre, könnyen lemegy a felszedett néhány kiló. Eleinte nagyon nehéz volt lemondani bizonyos ételekről és nagyon sajnáltam magam, hogy ebbe a helyzetbe kerültem, de miután átgondoltam, hogy 35 évesen kaptam egy új lehetőséget, egy új életet, és azzal kell tovább élnem, ami megmaradt, ezek a nehézségek szinte nem is léteznek.

Öt éve élek gyomor nélkül, már megszoktam az új életemet, minden nap arra gondolok, hogy milyen erős és ügyes vagyok, hiszen teljesen tünetmentesen élek. Novemberben elköszöntem a gasztroenterológusomtól, és próbálok úgy élni, hogy többé ne kelljen hasonló dolgokat átélnem.