nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

“Méhgyulladással szültem meg a gyerekem, de nem tudtam róla”

Emese 20 órán keresztül próbálta természetes úton megszülni kisfiát, Gellértet, majd közölték vele, hogy császármetszés lesz. A műtét után rettenetes fájdalmai voltak, aztán néhány nap múlva összeesett a kádban. Egy méhgyulladás miatt újra kórházban találta magát, míg az egyhetes kisbabája otthon volt. Nemcsak szoptatni, de megemelni sem tudta saját gyerekét két hónapon keresztül.
Elek Dóra
f Ajánlom

Hogyan kezdődött az egész mizéria, emlékszel még rá?

Pont feküdtem volna le aludni, amikor megindult a szülés, kedden este 10-kor, szerda este 7 órára lett meg Gellért császármetszéssel. Már mindent megpróbáltam, meg szerettem volna szülni természetesen, de a végén téraránytalanság miatt császáros lett. Hiába próbálkoztunk, nem sikerült megszülnöm. Tudtam, hogy baj van, mert már a professzor is bent volt, orvosok rohangáltak mindenfelé, de amikor mégis mondták, hogy császár, hatalmas csalódottságot éreztem. Az is közrejátszott, hogy egyébként akkor már 20 órája vajúdtam.

Már két órája a kitolási szakaszban voltam, úgy éreztem, hogy az fájdalmaim között nincs szünet, összefüggő fájásaim vannak, tolnom kellett, próbáltam is, de mégsem jött össze. Gyorsan kaptam egy epidurált, nem altattak. Mondták, hogy szóljak két fájás között, de tényleg nem volt köztük szünet. Egész jól kommunikáltam, megkértem őket, hogy fogjanak le, mert féltem attól, hogy mellészúrnak. Fura érzés volt a műtét. Nagyon felpörögtek az események. Teljesen kiesik, hogy milyen messzire volt a szülőszoba és műtő. Az idő furcsán telt, de a műtét talán nem volt hosszú. Meglett Gellért, de nem sírt fel, viszont mindenkit lepisilt maga körül. Megmutatták, megpuszilhattam, ezután elvitték, én pedig egy nagyon fura, lebegő állapotba kerültem. De ekkor már majdnem egy teljes napja folyt a szülés, én pedig nagyjából 40 órája ébren voltam.

Mikor láthattad újra a kisfiad?

Kitoltak, akkor láttam, hogy a férjem és Gellért együtt vannak, ez a kép nagyon megmaradt bennem. Gellértet nem tették inkubátorba, ő teljesen jól volt, minden rendben volt vele. Pont időre született, aznap indult be, amikorra kiírtak, méretre is tökéletes volt, szépen felöltöztetve feküdt a kocsiban. Na, ez a nyugodtság addig tartott, ameddig be nem tolták mellém hajnali 4-5 óra körül. Nagyon fáradt voltam és erős fájdalmaim voltak, de azt gondoltam, hogy ez biztos velejárója a szülésnek, nem volt viszonyítási alapom.

Persze kicsit furcsa volt, hogy a szobatársaim sokkal jobb állapotba voltak nálam. Megmozdulni is alig bírtam, annyira fájt a hasam. Teljesen világtalan voltam, rosszul is éreztem magam fizikailag és lelkileg is. Azt se tudtam, mit csináljak a picivel hirtelen.

Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)

Bejöhettek a szobába látogatók, állandóan volt valaki a szobánkban. Próbálkoztam a szoptatással, és közben idegen emberek jöttek-mentek mindenfelé. Gellért éjjel-nappal sírt. Utólag visszagondolva neki is stresszes lehetett az első élménye. Éjszaka is ki kellett vinnem a folyosóra, ott próbáltam tologatni, nyugtatni. Mindig mentem a csecsemősökhöz, hogy sír, az egyik szerint éhes, a másik szerint túl volt etetve.

Egy ilyen szülés után biztos sokat kellett a kórházban maradnotok.

Szerencsére nem, szerda este született, szombaton már mehettünk haza. Gellért rendben volt, engem pedig senki nem vizsgált meg, úgy ítélték, jól vagyok. Sajnos egy másodpercet nem tudtam szoptatni Gellértet, hiába próbáltam, ellökte. Lehet, hogy érezte a gyulladást a szervezetemben, de ezt akkor még nem tudtuk. Csak azt láttam, hogy természetes úton megszülni és szoptatni se tudom a saját gyerekemet.

Szombaton hazakerültünk, vasárnap délután lettem először lázas. Hétfőn elmentem a nőgyógyászomhoz. Megvizsgált, ultrahangozott, de mindent rendben talált. Szerinte a szülés bármit kihozhat, akár egy középfülgyulladást is. Ez persze lehetséges, de nekem jóformán csak a fülem nem fájt. A vizsgálat után a bátyám vitt el a kocsiig, annyira rosszul voltam már. Az orvos felírt antibiotikumot, de valószínűleg már későn. Hétfő este, amikor elvánszorogtam fürdeni, akkor összeestem a kádban. A férjem azonnal bevitt a kórházba.

Csak másnap mondták, hogy méhgyulladásom van. Infúzión voltam, meg még valamit kaptam. Azt mondták, hogy ne egyek, ne igyak, mert lehet, hogy műteni fog reggel a professzor. Eljött a reggel, a dél, én pedig csak vártam és vártam. Nagy nehezen megtudtam, hogy délután a fogadott orvosom fog műteni, de nem tudják, mikor jön be. Délután 3-4 körül jött be, és közölte, hogy inni ihattam volna, mert nem műtét lesz, csak kimossák a méhem és kivesznek valamit.

Kérdeztem, hogy kapok-e valamilyen fájdalomcsillapítót, amire mondták, hogy nem. Én ugye nemrég szültem, azóta is fájdalmaim voltak végig, megkérdeztem, hogy fájni fog-e a beavatkozás, mert én szeretem előre tudni, szerettem volna felkészülni rá. Azt mondták, hogy nem, semmiség. Annyira fájt, hogy folyamatosan tekeregtem az asztalon, kibírhatatlan volt.

Gellérttel ki volt ez alatt?

Otthon volt a nagyikkal, apukájával. Be lehetett volna hozni a kórházba, de nem tudtam volna rendesen ellátni. Szörnyű volt a kórházi lét is, egész nap sírtam Gellért hiányától. Háromóránként átmentem fejni a csecsemőosztályra, hogy ne menjen el a tejem, ahol láttam, hogy az anyukák etetik a kisbabáikat. Pár nap után, amikor lázam már nem volt, az orvosok beleegyeztek, hogy hazamenjek.

Innentől kezdve még két hónapon keresztül nem bírtam rendesen megemelni. Nem bírtam el három kilót, túl gyenge voltam hozzá. A traumák, a gyulladás a szervezetemben, nem is bírtam enni, de ezek együtt azt eredményezték, hogy rettenetesen legyengültem. Sokáig nem mertem egyedül otthon lenni a kicsivel. Sajnos az önbizalmam nagyon elszállt, nem éreztem magam teljes értékű anyának. Nem is voltam jól, körülbelül három hónap telt el, mire rendesen el tudtam látni a fiam.

Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)

Ott voltál egy újszülöttel, akit nem tudtál szoptatni, de még megemelni se segítség nélkül. Hogyan érintett ez?

Nagyon rosszul. Gellért sokat sírt, keveset aludt, az első három hónapban éjjel-nappal sírt. Fölborult minden, ingerlékeny voltam. Nem is voltam jól, Gellért pedig szinte folyamatosan sírt. Az ember ilyenkor azt hiszi, hogy ez az állapot örökké tart. Szerencsére ez nem igaz, de olyankor nagyon nehéz ezt elhinni. Nagyon sok időt görcsöltem azon, hogy legyen tejem, sokat fejtem. Ha most újra csinálhatnám, akkor azt az időt és energiát sokkal inkább fordítanám arra, hogy gyógyuljak, Gellérttel legyek.

Mikor már nagyon görcsösen akartam, egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy engedjem el a dolgot, és a tápszert adjam neki szeretettel, ne ezen kattogjak folyamatosan. Mindenhonnan azt hallottam, hogy az anyatej mennyire fontos, én pedig jól akartam csinálni. Mellette szóló érvként a kötődést és az immunrendszert szokták felhozni. Gellértnek olyan bivalyerős immunrendszere van, hogy egy éve voltunk utoljára orvosnál. Kicsit túl van misztifikálva ez az anyatejdolog. Persze aki tudja, az nyilván azt választja, de görcsölni nem érdemes rajta.

Gellért egészséges, minden rendben vele. Ez így volt végig?

Kisbabaként voltak vele problémák, amik szerintem összeköthetők ezzel a születési traumával. Az idegrendszere kicsit érzékenyebb, ez alaptermészetéből is fakad, de több dologtól fél, kicsit sírósabb, később kezdett mászni, járni. Még másfél évesen is állandóan kapaszkodott, hiába tudott volna már járni, nem merte elengedni a kapaszkodót. Beszélni viszont különösen korán kezdett el.

Persze nem tudhatjuk, hogy mi lett volna, ha nem így alakul a szülés és az első három hónap, de én azt gondolom, kihatott Gellértre is ez az “élmény”. Volt olyan, hogy húsz hónaposan elkezdett járni, egyszer elesett, fenékre ült, és újabb két hónapig nem volt hajlandó kapaszkodás nélkül járni. A memóriája nem olyan, mint a vele egyidős gyerekeknek, olyan dolgokat képes megfigyelni és elraktározni, ami hihetetlen, viszont cserébe a hangyáktól is félt elég sokáig. Az oviban egy mintagyerek, nem egy vezéregyéniség, inkább utánozza a vagány gyerekeket. Otthon ereszti ki a gőzt.

A te esetedben pedig…

Egy testi dolog is maradt ebből. Három évvel a szülés után megemeltem a ruhaszárítót, és éreztem, hogy valami nincs rendben a hasamon. Odakaptam, és éreztem, hogy valami kidudorodott. Elmentem egy ajánlott sebészorvoshoz, aki megállapította, hogy sérvem van. A császármetszés széle jött szét, egy hónapon belül meg is műtötte. Lassan két éve történt ez, most érzem, hogy nagyjából kezd elmúlni. Emelnem még mindig nem szabad, kicsit érzem az aszimmetriát még, de egyre jobb. Ilyen előzmények után nagyon elgondolkodtam egy második terhességen. A sérvműtét után pedig duplán.

Utólag mit gondolsz, mi okozhatta a méhgyulladást?

Egy kicsit úgy érzem, hogy elhallgattak előlem valamit. Azt mondták, hogy ilyen előfordul, egy vérrög kiválthat ilyesmit. Furcsa, hogy az orvosom nem látott semmit a magánrendelésen. Azt gondolom, hogy nem véletlenül kaptam ezt az “élményt”, valamiért kellett. Akaraterőben nagyon sokat adott ez a szülés, a mai napig tudok ebből építkezni fejben, mert ha ezt megcsináltam, akkor szinte bármit. Talán kicsivel erősebb élmény volt, mint egy simán elinduló kis élet. De nem csak Gellért élete indult el, hanem egy nekem is egy teljesen új élet kezdődött, ahol talán lassabban, de szépen lassan minden a helyére került.

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon