Nyílt levél a lányomhoz, aki miatt nem férek bele a régi ruháimba

Kedves Maddie Mae,

tegnap nem tudtam begombolni a nadrágom, akárhogy próbálkoztam, sehogy sem ment rám. Az elmúlt harminc évben rengeteg testben éltem: voltam vékony, atlétikus, csontos, kövér, terhes, és megéltem a szülés után megváltozott testemet is.

Ez idő alatt volt, hogy nagyon büszke voltam a testemre, és volt, hogy nagyon nem. De amióta megszülettél, rájöttem, hogy lehet tökéletes a testem, vagy éppen nem túl szép, az mindegy, mert a legjobban abban a testben érzem jól magam, amiben én az édesanyád vagyok.

Tegnap, amikor próbáltam begombolni a nadrágomat, egy pillanatra megfeledkeztem erről, és majdnem elsírtam magam. De ma már tudom, hogy a szépség nem arról szól, hogyan nézünk ki, meg hogy beleférünk-e a nadrágunkba. A szépség a szívedben meg a lelkedben van, és a szeretet teszi ragyogóvá a világot.

 Szóval feladtam, mielőtt elsírtam volna magam, te rám néztél, és rám mosolyogtál, és te, kislányom ezzel a mosollyal emlékeztettél, hogy a testem nem határozza meg a szépségemet.

A kedves mosolyod emlékeztetett, még ha megváltozott is a testem, szép vagyok, hiába nem férek bele a nadrágomba, hiába csíkos a combom, és hiába nem mutatok jól fürdőruhában. A szeretetem irántad, az tesz széppé, a hangom, amikor altatódalt énekelek neked, a hangom, amikor azt mondom, szeretlek. Nem számít, hogy máshogy nézek ki: a karjaim, amik álomba ringatnak, megölelnek. A lelkem, amivel irányít mutatok és tanítalak.

Tegnap nem tudtam begombolni a nadrágomat, de semmi baj, mert láttam a szívemet, a szeretetemet a mosolyodban.

Huffington Post

 Olvass még a testképről!

• Testkép: Nem kellett volna negyven évet várnom, hogy póló nélkül menjek strandra
• Gyönyörű fotókat posztol a testéről a meztelen jógás nő 
• Anorexiás lett a fiatal nő, miután 240 kilót lefogyott