20 évig várt a diplomájára és harcolt a nők egyenjogúságáért – Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

Hugonnai Vilma egy szegény grófi család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot Nagytétényben, 1847. szeptember 30-án. 16 évesen fejezte be a bentlakásos leányiskolát, és ezzel a legmagasabb iskolai fokozatot is megszerezte, amit akkoriban egy nő elérhetett. Szeretett volna továbbtanulni, mert nagyon érdekelték a természettudományok, ez azonban akkor nem volt lehetséges. 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, és hamarosan teherbe esett. Első szülése után az orvostudományok és a nőgyógyászat felé fordult az érdeklődése. Ekkoriban ez lehetetlen, sőt kifejezetten veszélyes hóbortnak számított itthon. 1864-ben Madách Imre így beszélt a nőkről:

A nő korábban fejlődik, de teljes férfiú érettségre sohasem jut: könnyebben tanul és felfog, de híján van a teremtő géniusznak. Dilettáns marad, és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi.

És mindezt egy tanult, ismert író mondta, az átlagember még ennél is kevesebbre tartotta akkoriban a nők képességeit.

“Attól féltek, hogy ezt a nőt több asszony is követi majd”

1872-ben a 25 éves Hugonnai Vilma megtudta, hogy Svájcban már járhatnak egyetemre a nők, ezért engedélyt kért és kapott férjétől arra, hogy beiratkozhasson. Az engedély mellé pénzt azonban nem kapott sem Szilassytól, sem édesapjától, sőt azt sem engedték meg neki, hogy a hatéves fiát magával vigye Svájcba. Hugonnai összecsomagolt, beiratkozott az egyetemre, és miközben dolgozott, hogy legyen mit ennie, kiváló eredménnyel diplomázott. Az egyetem klinikáján volt szülésznő és ápolónő a tanulmányai alatt, diplomavédése után a zürichi sebészeten dolgozott orvosként. 1880-ban jött haza Magyarországra, mert nagyon hiányzott a gyermeke, ezért hátrahagyva svájci karrierjét.

Magyarországon azonban a svájci diploma nem volt érvényes, honosítani viszont nem akarták, mert attól féltek, hogy ezt a furcsa nőt több asszony is követi majd. Trefort Ágoston, közoktatási miniszter először arra hivatkozott, hogy bár a grófnőnek van diplomája, de a középfokú végzettsége hiányzik, így nem praktizálhat. A 34 éves Hugonnai Vilma ezért letette az érettségit, második nőként Magyarországon. Aztán arra hivatkoztak, hogy a koedukált felsőoktatásnak nincs megfelelő szabályozása itthon.

Hugonnai Vilma

Hugonnai többször is kért meghallgatást a minisztertől, aki azzal érvelt, hogy a tudományos pályára lépő nők megzavarnák az államot, és felforgatnák a tudományos életet.

Végül Trefort kiskaput ajánlott: járja ki a bábaképzőt, és dolgozzon diploma nélkül, senki nem fogja megbüntetni ezért. A bábaképzőt el is végezte, azonban oklevele megszerzése után szülésznőként dolgozott, mert nem akarta, hogy kivételezzenek vele. Közben férje egyre nehezebben viselte felesége törekvéseit, azt, hogy dolgozni akar, saját fizetésért. 1884-ben váltak el, Hugonnai akkor már a női egyenjogúság harcos szószólója volt.

1887-ben a doktornő újra férjhez ment, másodszor már saját választása szerint: Wartha Vince vegyészprofesszorhoz, aki egyenrangú szellemi partnerként kezelte. Vilma 40 évesen szülte meg közös gyermeküket, egy kislányt, aki szintén a Vilma nevet kapta. A magyar kormány végül 1895-ben rendelkezett a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti képzéséről. A grófnő újból kérte zürichi oklevelének elismertetését, de erre megint várnia kellett, hosszas procedúra kezdődött, amelynek során előírták neki három szigorlat letételét.

Hugonnai Vilmát 1897-ben, csaknem két évtizeddel svájci diplomájának megszerzése után avatták doktorrá.

Mivel diplomája megszerzése után sem csökkent az ellenállás a dolgozó, diplomás nőkkel szemben, ezért Hugonnai Vilma megírta A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát, amelyben a női emancipáció mellett érvelt, és részt vett a leánygimnáziumok megszervezésében. Sajnos egészen a világháború kitöréséig kellett arra várnia, hogy a nőkkel szembeni ellenállás megtörjön, ekkor ugyanis mindenkire szükség volt a sebesültek ellátásában, nőkre és férfiakra egyaránt. 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, és az összes kolléganőjét is felszólította erre. Szinte minden Magyarországon addig diplomát szerzett orvosnő követte, betegmegfigyelő állomásokat hozott létre több magyar városban is, amiért végül katonai kitüntetésben részesült. Közben kamasz lánya és férje is meghalt, vagyis mire elérte célját, hogy az orvosnőket a társadalom elfogadja, addigra teljesen egyedül maradt.

Hugonnai Vilma

Élete végén súlyos csalódás érte: az egyetemi keretszámokat szabályozó numerus clausus törvényben a zsidók és más kisebbségek mellett a nők továbbtanulását is jelentősen korlátozták. Amikor 1922-ben meghalt, egyetlen orvosi szaklap sem emlékezett meg róla.

Életéről Kertész Erzsébet írt könyvet 1965-ben, Vilma doktorasszony, az első magyar orvosnő életregénye címmel. Hamvai a Kerepesi úti temetőben nyugszanak 1980-tól, ahová a Rákoskeresztúri temetőből vitték át. Nevét számos iskola és szobor őrzi, utolsó lakhelyén, a budapesti Bíró Lajos utca 41.számú épületén emléktáblát is állítottak neki. 2014-ben a Turay Ida Színház Doktornők címmel színdarabot mutatott be Hugonnai Vilma életéről, és Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyvéből is sokan emlékezhetnek erre a kitartó, okos asszonyra.

 Itt olvashatsz többet a női egyenjogúságról: 

• Ferenc pápa kiállt a női egyenjogúság mellett
• A török államfő szerint természetellenes a nők és a férfiak egyenjogúsága
• Ilyen még nem volt: a bíróság kimondta, nők is vezethetnek kukásautót