Lenyűgöző fotók a magyar amerikai focis csajokról

Hogyan találkoztál az amerikai focival?

Texas: Hosszú ideig éltem az USA-ban, nagyrészt Texas államban, ahol szinte fanatikus imádat övezi ezt a sportot, ami engem is beszippantott. Hazatérésemkor hallottam a Wolves női csapatáról és azonnal felkerestem. Az első edzés után tudtam, ez az én sportom.

Szasza: A történelemtanárom, Miakich Gábor a Budapest Wolves egyik edzője, iskolánkban sokat mesélt a sportról, illetve az élményeiről, és ezeket hallgatva én is kedvet kaptam az amerikai focihoz.

Anna: Láttuk, hogy tavaly Floridában voltál focizni. Hogyan kerültél kapcsolatba a Women’s World Football Game-mel, azaz a női nemzetközi futballtáborral?

Texas: Szinte már a koncepció megszületésénél is jelen voltam: mikor Helsinkiben, a 2013-as női világbajnokságon (ahol kommentátorként tevékenykedtem) leültünk beszélgetni a női amerikai foci jövőjéről a USA Footballtól Sam Rapoporttal, Sam hatalmas lelkesedéssel vázolta fel a nemzetközi női edzőtábor ötletét. A kérdésre, hogy mit szólok hozzá, egyből rávágtam: ha másnap kezdődne (és még ha hónapokig száraz kenyéren is kellene tengődnöm), én akkor is megoldanám, hogy ott lehessek, hiszen nem mindennap dolgozhat az ember együtt többszörös (világ)bajnok játékosokkal és edzőkkel. Pár hónappal később épp Texasban került megrendezésre a legelső WWFG. Idén már a harmadik ilyen táborra kerül sor.

Alexandráról megtudtuk, hogy itthon elsőként lépett pályára a fiúk kőzött. Hogyan jött, hogy te a fiúkkal is játszhattál?

Szasza: Amikor bekerültem az egyesületbe az U15-ös csapat éppen a flag focira készült, és itt játszhattak lányok is. Így hát itt kezdtem el a fiúkkal való játékot. Későbbiekben amikor már a felszerelés is előkerült, akkor a lányok részvételét nem engedték, ennek ellenére a fiúk edzésére is szívesen lejártam. Az egyesület megengedte, hogy elmehessek a junior edzőtáborba, ahol rengeteget fejlődhettem. Ezek után a vezetőség és Kelemen Ákos segítségével engedélyt kaptam arra, hogy a fiúknál bizonyítsak.

Emlékszel, milyen volt először pályára lépni Farkasként?

Texas: Lassan nyolc éve játszom, meccsen először 2009 tavaszán Grazban léptem pályára. Nagyon jó érzés volt egy igazi csapat részeként, saját mezben felmenni a pályára. Magából a meccsből csak arra emlékszem, hogy egy kis rigmust ismételgettem magamban, miszerint “stay down, heads up, feet never stop” (maradj mélyen, nézz bele, pörög a láb), és próbáltam nem nagyon bénázni. Az ilyesfajta kulcsszavas emlékeztetőket, rövid edzői tanácsokat azóta is sokat ismételgetem magamban meccseken, segítenek a koncentrációban. Az első amerikai edzőtáborban már veterán játékosként vettem részt, mégis ugyanúgy izgultam a meccs előtt, mint újonc koromban. Aztán az edzőnk a szemembe nézett, és rám bízott egy futást, onnantól minden helyre került. Világbajnok amerikai futóval (Odessa Jenkins) vállvetve játszhattam, hol ő törte az utat nekem, hol én neki. Hatalmas élmény volt, le sem akartam többet jönni a pályáról.

Szasza: Az első női mérkőzésem hazai pályán volt. Meccs előtt természetesen nagyon izgultam, de ahogy ráléptem a pályára, elárasztott a nyugalom. Elfoglaltam a helyemet, posztomnak megfelelően beálltam, és csak arra bírtam gondolni, hogy a futó játékosnak utat biztosítsak. Texas hangját hallottam ahogy azt kiabálta, hogy ,,set hut”. Ez egyet jelentett: elindult a játék. A mérkőzést 60-0-ra megnyertük. Jó érzés volt,hogy részese lehettem a győzelemnek.

Kiknek ajánlod a tryouton (nyílt edzés) való részvételt és a Farkasokhoz való csatlakozást?

Texas: Mindenkinek, aki szeretne egy igazi csapatsportot kipróbálni, ahol teljesen mindegy, honnan jöttél, mivel foglalkozol, mekkora vagy, mert mindenkinek van megfelelő pozíció.

Szasza: Olyanoknak, akik szeretnek sportolni és képesek részesei lenni egy csapatnak, ugyanis itt mindenki felel mindenkiért.

Miért ajánlod a Farkasokat lányoknak?

Texas: Mert itt mindenki megtalálja a helyét, mert ez a sport önbizalmat és tartást ad, mert a nemzetközi amerikaifoci-közösség olyan, mint egy nagy család, és mert nagyon-nagyon jó együtt a pályán.

Alexa: A válasz egyszerű. Mi egy nagy család vagyunk. Mindenki nagyon kedves és segítőkész. Itt megtanulsz csapatként működni, és megtapasztalhatod edzésről edzésre, milyen érzés az, amikor feltétel nélkül megbíznak benned, és ez az érzés hihetetlen.

Fotók: Paul Feuersänger 

Ha szeretnél csatlakozni a csapathoz, ide menj el!