nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Dizájnerdrogok: “globális emberkísérlet zajlik”

Feltehetően dizájnerdrogokat fogyasztó kismamák kerültek kórházba a hétvégén. Csesztregi Tamás igazságügyi vegyész szakértő főtanácsost, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet munkatársát a dizájnerdrogok veszélyeiről és a kémia alvilágáról kérdeztük, a vele készített interjú (mely eredetileg a magyarországi droghelyzetet körüljáró Betépve című rovathoz készült) sajnos most különösen aktuálissá vált.
Bus András, Fencsik Tamás
f Ajánlom
Betépve című rovatunkban január elején írtunk a Józan Babák Alapítványról és a drogfüggő kismamákról. A témának most szomorú aktualitást adott a hétvégén történt eset: Törökszentmiklóson hat embert szállítottak kórházba, miután valószínűsíthetően dizájnerdrogokat fogyasztottak. Az drogot túladagolók között van két kismama is, akiken idő előtti császármetszést hajtottak végre. Az RTL Híradója úgy értesült, hogy január 31-én vasárnap mindkét csecsemő életét vesztette, később azonban kiderült, hogy a babák életben vannak.
 
Csesztregi Tamás igazságügyi vegyész szakértő főtanácsos, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Központi Kábítószer Vizsgáló Laboratórium osztályvezetője, ebben a minőségében a szerek vizsgálatával és beazonosításával foglalkozik.

Bizarr a kérdés, de nem tudjuk megállni: innen a laboratóriumból nézve van valami izgalmas abban, ami a drogpiacon történik?

2010-ig öt-hat kábítószer dominálta a rendőrségi lefoglalásokat: rengeteg volt a marihuána és a stimulánsok közül az amfetamin és az ecstasy, stabil szinten jelen volt a heroin, és lassan kúszott felfelé a kokain, néha-néha, főleg régebben pedig érkezett be LSD és hasis is. Mindent ismertünk, többnyire már ránézésre sejtettük, mik lehetnek a behozott dolgok, és az elvégzett vizsgálatok eredményei általában beigazolták sejtésünket. Ehhez képest, ha most kapunk valamit, az bármi lehet, és ebben valóban van egy izgalomfaktor.

A dizájnerdrog-jelenség arról szól, hogy ha egy molekula vagy anyag szerepel a tiltólistán, annak a lefoglalása jogi következményekkel jár, ha viszont egy kicsit változtatunk a molekulán, ami a hatását nem feltétlenül befolyásolja nagy mértékben, már nem esik a szabályozás hatálya alá. Ennek megfelelően nagyon gyakran jelennek meg vadonatúj vegyületek az utcai anyagokban. Tavaly több mint 100, az elmúlt durván tíz évben pedig úgy 550 újfajta lefoglalt anyagot jelentettek be csak Európában, és ebből itt, a mi laborunkban öt év alatt több mint 200 jelent meg. A fogyasztói oldal jelenleg mindössze két dizájnerdrogot ismer, utcai nevükön a kristályt és a herbált, és valóban ez a két család tört előre az elmúlt években. A  lefoglalt anyagokat vizsgálva viszont azt látjuk, hogy a hétfőn és kedden lefoglalt “kristály” nem feltétlenül ugyanazt a hatóanyagot tartalmazza. Ez teljesen felforgatta a mindennapi életet a laboratóriumban is.

Csesztregi Tamás, a Központi Kábítószer Vizsgáló Laboratórium (Fotó: police.hu)
Csesztregi Tamás, a Központi Kábítószer Vizsgáló Laboratórium (Fotó: police.hu)

Az analízis nem úgy megy, mint a krimikben, hogy berakjuk a készülékbe az anyagot, megnyomjuk a gombot, és a számítógép azonnal kiírja, mi ez.

Az anyagok beazonosításához megfelelően beállított vizsgálati módszerre és referenciaanyagra van szükség, ez a kettő pedig most sok esetben nem áll rendelkezésre, vagyis nekünk is teljesen új elvű vizsgálati módszerekkel kell megismerkednünk. Természetesen intellektuális izgalmat okoz, ha egy adott vegyület szerkezetét elsőként sikerül megfejteni, és mi tudjuk jelenteni az európai rendszerbe a rutinszerű azonosításhoz szükséges vizsgálati eredményeivel együtt, hogy a külföldi kollégáknak már ne legyen vele gondjuk, de ez a munka elég komoly fejtörést is jelent. Más szóval nemcsak a fogyasztói oldalon problémás a jelenség, a vizsgálatok során is számos kihívással találkozunk.

Noha a nyilvánosság egyik napról a másikra szembesült a dizájnerdrogok létezésével, a kifejezés maga a nyolcvanas években született, vegyületmódosításokra pedig már a húszas években is volt példa. A probléma is régebbi, csak a közvélemény értesült róla késve?

A vegyületmódosítások technikája valóban régebbről ismert jelenség, a mostani hullámban szereplő vegyületek azonban csak 2009 végén kerültek be először a laboratóriumunkba. Akkor még elhanyagolható volt az esetszám, amikor viszont már évi 10-20 százalékkal nőtt az új anyagok piaci részesedése, lehetett látni, hogy komoly jelenségről van szó.

A mefedron 2010 nyarán robbant be a piacra, és durván két hónap múlva már többet foglaltak le belőle, mint amfetaminból, ami akkor a legelterjedtebb szintetikus stimuláns volt.

A semmiből került elő egy legális, könnyen hozzáférhető szer. Elmentünk nyaralni nyár elején egy klasszikus drogszituációból, és amikor visszajöttünk, egy új világ fogadott minket. A tradicionális drogokat érintő lefoglalások száma ezután sem változott, évi 3000 körül alakult, viszont a dizájnerek mennyisége 2014-ig folyamatosan nőtt. 2010-ben még csak 5-600 ilyen esetet kaptunk, 2014-ben viszont már mintegy 5000-et, vagyis a dizájnerek részesedése több mint 60 százalékra emelkedett.

Keveredik bármilyen formában ez a két szercsoport?

A lefoglalásokat nézve nem nagyon. Az esetek kevesebb  mint 10 százalékában fordul elő, hogy egy lefoglalás során klasszikus drogot és dizájnerszert is találnak, és az is nagyon ritka, hogy egy adott adagban keveredjen a kettő. Bűnügyi oldalról nézve is két külön dologról beszélünk: a klasszikus kábítószerek terjesztése bűnözői, adott esetben szervezett bűnözési tevékenység, a dizájnerekkel viszont egy legális lehetőség nyílt hasonló hatás elérésére, és a lefoglalásokból is az rajzolódik ki, hogy a két kör jól elhatárolható. A dizájnerdrogokkal foglalkozóknak valószínűleg fontos volt, hogy a legális oldalon maradjanak, a törvény ne veszélyeztesse őket, így ha egy anyag listára került, akkor levették a palettáról, kifuttatták a készletüket, és jött egy új szer. Az adatokból nagyon jól láttuk, hogy amit betiltottak, annak egy-két hónap után jelentősen csökkent a piaci részvétele, és újabb anyagok léptek a helyére. Úgy tűnik azonban, hogy a forgalmazók szempontjából pusztán jogi kérdésről van szó, az etikai felelősség – vagyis hogy a fogyasztókkal mi történhet az új szerek hatására – kevésbé lényeges nekik.

Dizájnerdrogok:

A dolognak erről a részéről mit lehet mondani vegyészszemmel? Ijesztő látni, milyen szerekhez nyúlnak a használók, igazi “szemét” az, ami beérkezik?

Tisztán vegyészeti szempontból nem feltétlenül. Azok a szerek, amelyek fehér por formájában jelentek meg az elmúlt négy-öt évben, és nagyrészt kristály néven futnak manapság, függetlenül attól, hogy mi van ebben a porban, kémiai szempontjából meglepően tiszta anyagok. Ezeket gyakran nem is szokták felütni, mint például az amfetamint vagy a kokaint. A kérdés inkább az, hogy az új hatóanyag hosszú távon milyen hatást gyakorol biológiai, orvosi értelemben a használóra, és ez a nagy kockázat. Erre szokták azt mondani, hogy globális emberkísérlet zajlik: piacra dobnak egy új vegyületet, az emberek fogyasztják, aztán majd kiderül, hogy volt-e valamilyen problémás hatása.

Amit itt látunk, az olyan, mintha 200 teljesen új gyógyszert dobnának piacra öt év alatt, miközben egy orvosilag hatásosnak tűnő vegyület az első kísérletektől számított 10 évnél rövidebb időn belül gyakorlatilag nem kerül forgalomba, mint embereknek biztonsággal adható gyógyszer.

És kik az előállítók? Kiugrott kémiatanárok, mint a Breaking Bad című sorozatban, vagy ügyes hobbivegyészek? Netán szakbarbárok?

Nem, a lombik túloldalán profik ülnek, akik vélhetően a szakirodalomból dolgoznak. Ha például a herbál névvel illetett készítményeket nézzük, azok a köznapi forgalomban is hozzáférhető növényi törmelékek felületére impregnált hatóanyagokat tartalmaznak. Ezeknek a hatóanyagoknak létezik egy 523 tételes, szabadalomban leírt listája, amely tartalmazza azt is, hogyan állíthatók elő, és milyen erősségű a kötődésük a hatásért felelős receptorhoz. Az előállítók valószínűleg ebből dolgoznak, tehát választanak egy viszonylag jól kötődő anyagot, amihez az alapanyagok olcsón hozzáférhetők és szintetizálhatók, ugyanis számos esetben találkozunk olyan új vegyületekkel, amelyek ebben a szabadalomban találhatók. Egyszóval a gyártók a gyógyszerfejlesztési szakirodalom szemetesládájából turkálják ki a vegyületeket, amelyek mondjuk egy fájdalomcsillapító fejlesztése során nem váltak be. Másrészt pedig az is tény, hogy összeurópai szinten tonnás volumenben foglalják le ezeket az anyagokat, ennyit pedig ilyen minőségben nem lehet tíz köbcentiméteres gömblombikban legyártani, tehát valószínűleg komoly iparág szolgálja ki ezt az igényt.

Egy pince is elég lehet

Noha tíz köbcentis gömblombikkal senki nem lesz nagybani droggyártó, az “ipari méretek” a drogiparban nem feltétlenül jelentenek a szó szoros értelmében ipari méreteket. Az egyik legismertebb klasszikus kábítószert, az ecstasyt például még tablettázni is kell a piacra dobás előtt, de a tiszta hatóanyagot előállító reaktornak, a keverőknek, a desztillálónak és a tablettázógépnek így is elég 50-100 négyzetméternyi terület ahhoz, hogy akár évi egymillió darabot is elő tudjanak állítani a készítők – mondta el kérdésünkre Csesztregi Tamás.

 
Dizájnerdrogok:

Ha már szóba került Európa, mennyire speciális a helyzet Magyarországon? Az egész kontinensen ugyanilyen nagy a baj, vagy akár világszintű problémáról is lehet beszélni?

Mi úgy látjuk a hasonló laborok tapasztalatai és az európai adatgyűjtő központ információi alapján, hogy Európában egy egész tengely létezik, ahol ez jelentős probléma. Ebbe beletartozik Románia, Magyarország, Lengyelország és talán Szlovákia is, valamint északon Anglia, Svédország térsége. Hogy Európa többi részén nem, vagy csak még nem ekkora a probléma, azt egyelőre nem lehet tudni. Ezen kívül még az Egyesült Államokban jelentenek a dizájnerdrogok viszonylag nagy problémát, ami elég nagy piac ahhoz, hogy ez a jelenség felüsse a fejét.

Mivel gyorsan tudtak reagálni az újabb tiltásokra, a törvényhozás sokáig egyértelműen lépéshátrányban volt az előállítókkal szemben. Később azonban szigorodtak a jogszabályok, egész vegyületcsoportok kerültek tiltólistára. Mindebből mi látszik itt a laborban?

Ami a jelenleg kristály néven futó katinon-származékokat illeti, 2010-ben megjelent a mefedron, majd amikor listára került, jött a 4-MEC és az MDPV, amik szintén egy évig robogtak a piacon, mielőtt betiltották őket. Ekkor felváltotta őket a pentedron, innentől viszont lelassultak a folyamatok. A pentedron tiltólistára kerülése, tehát 2012 áprilisa óta a lefoglalások alapján nem mozgott olyan dinamikusan a piac. Tavaly ugyan előkerült egy másik vegyület, az alfa-PVP, idén év elején pedig az alfa-PHP, de még jelen pillanatban is a pentedron az egyik leggyakoribb a fehér kristályos porok közt. A herbálok esetében ezzel szemben egészen idén nyárig szinte pillanatszerűen lehetett látni a lefoglalásokban a jogszabályváltozások hatását. Ami listára került, azonnal eltűnt a piacról, és volt olyan, hogy három-négy hét alatt lecserélődött a domináns hatóanyag. Az idén júliusi jogszabályváltozások óta viszont a herbálos piacon sem jelent meg olyan anyag, ami pillanatok alatt leváltotta volna a korábbi szereket.

Látni a végét ennek az egésznek? Vagy legalább az irányt, hogy merre tartanak a dolgok?

Hogy pontosan mi áll a háttérben jogi, piaci és fogyasztói oldalról, azt hosszan lehetne boncolgatni, de mi most azt látjuk, hogy jelen állapotban a generikus, vegyületcsoportos szabályozás elég jól lefedi a piacon elérhető vegyületeket. Úgy tűnik, hogy meg is állt a dinamikus fejlődés, és az esetszámokban is úgy látjuk, hogy egy picit mintha megtorpant volna a nagy “diadalmenet”, de ezt biztosan nyilván csak év végén, a folyamatban lévő ügyek statisztikai feldolgozása után lehet majd.

Betépve című rovatunkban részletesen foglalkoztunk a dizájnerdrogokkal és egyéb szerekkel, függőséggel, leszokással és az európai droghelyzettel.

További cikkek a dizájnerdrogokról az NLCafén:

Megosztás Facebookon