Kardiobalett-edzés felnőtteknek: diéta helyett megragadtuk a korlátot

Már egy szoknyát sem volt egyszerű feladat rám könyörögni kiskoromban, szóval a balett valahogy nem bizonyult az én műfajomnak, és a mai napig vannak vele bizonyos fenntartásaim, annak ellenére, hogy később aztán elég sokféle táncot kipróbáltam.

A balett-termekből ismert szigorú balettmester helyett vidám edzőlány diktálta a még kezdő balettos pályafutásomból ismert elemeket: pliéket, lábemeléseket, karmozdulatokat, olyan kombinációban, hogy bizony már az elején érezni kezdtem, hogy

ez itt nem laza lötyögés,

hanem kőkemény kardioedzés. Aki nem hiszi, hogy a balettrúd kiválóan alkalmas a fekvőtámaszok végzésére, járjon utána, tiszteltetem a másnapi izomlázát. Az ülőmunkában megfáradt hátizmaim felfrissítéséről a balettos tartás gondoskodott, amelyre folyamatosan figyelmeztetett az edző, míg a hasizmaimat az óra végi talajgyakorlatok tették rendbe. Annak ellenére, hogy nem volt lazázás, nem szenvedtem. A pörgős, kellemes zene, a táncos mozdulatok és az óra dinamikus jellege miatt szinte meglepetésként ért, amikor elérkezett a lazítás, nyújtás ideje – egyáltalán nem érzékeltem, hogy máris eltelt egy óra.

Déri Júlia, a Cardiobalett®  magyarországi meghonosítója, aki az Egyesült Államokban élve ismerkedett meg a balett alapú edzések különböző formáival, és ezekből merítve dolgozta ki saját verzióját. “A tengerentúlon általában sokáig ugyanazt a rutint tanulják az órákon, én viszont azt tapasztaltam, hogy Európában inkább a változatosságot, az egymásra épülő koreográfiákat szeretik az órák látogatói. Így aztán nálunk szinte sosincs két egyforma óra. A nagy mozgáskiterjedésű balettmozdulatokra épülő dinamikus edzés egyszerre szálkásító és zsírégető hatású, az állóképességet, a mozgáskoordinációt és a testtartást egyaránt javítja. Nincs szükség viszont hozzá semmilyen előképzettségre” – mondja Júlia, aki maga sem balett-táncos, hanem toronyugró volt, a száraz edzések során ismerkedett meg a balett alapelemeivel.

 

Gimnazisták, középkorú nők – vékonyak, ducibbak: senkit sem zavart, ha valakinek nem sikerült elsőre tökéletesen kivitelezni a mozdulatokat. A teljesítményt itt a saját határaid kitologatása jelenti, nem az, hogy megfelelnél-e az Operaház balettkarának felvételijén. Déri Júlia szerint ez ennek az edzésnek az egyik előnye: akármilyen régen is jársz, és akármilyen előképzettséggel kerültél ide, mindig lehet tovább finomítani, kecsesíteni a mozdulataidat, magasabbra emelni a lábadat – de az sem baj, ha eleinte nehezebben birkózol meg a balettlépésekkel.

Néhány mozdulatnál én sem kifejezetten balett-táncosnak, sokkal inkább eltévedt ténsasszonynak éreztem magam,

de épp ez az egyik, ami a folytatásra ösztönöz. A másik meg persze az a szemérmetlen cél, hogy nyárra táncos alkatom legyen.

 Déri Júlia tanácsai a Cardiobalett®  gyakorlásához:

• Törekedj rá, hogy a gerincoszlopot felfelé húzd, mintha a plafon mágnesként vonzaná a fejed tetejét. A nyakad legyen hosszú, a fejed ne lógjon.
• A bordákat zárd össze, a köldöködet “gombold hozzá a gerincedhez”, mintha egy fűző lenne rajtad, miközben a mellkasodat kiemeled.
• A válladat szélesen kihúzva hátra, lefelé forgasd, a hát közepe felé, a lapockádat zárd össze.
• A gyakorlatok közben húzd be a feneked, billentsd előre a medencéd, a csípőcsont vízszintes, a talajjal párhuzamos legyen.
• Ne lendületből végezd a gyakorlatokat: ugyanolyan sebességgel emelkedj fel, mint ahogy lemész pliébe, a lábemelésnél is ügyelj arra, hogy ne dobd vissza a lábad a talajra, hanem izommunkával kontrollálva állj ellen a gravitációnak.
• A tornacipőt nyugodtan hagyd otthon, a gyakorlatokat mezítláb végezd. Hasznos lehet viszont, ha van nálad egy kis innivaló és egy törölköző.