Gátmetszés: “Csak egy kis vágás?”

Lassan már húsz év telt el azóta, hogy a WHO által 1996-ban kiadott gyakorlati kézikönyv a gátmetszés elfogadható arányát 10 százalék alatt határozta meg, és a rutinszerűen alkalmazott gátmetszést a bizonyítottan káros, megszüntetendő gyakorlatok közé sorolta. Az EU 2010-es jelentése szerint a gátmetszés aránya az EU egyes tagállamaiban 4,9 (Dánia) és 75 százalék (Ciprus) között változik.
Nézzük, mi a helyzet nálunk! 2012-ben Magyarországon az 55 878 hüvelyi szülés során 34 621 esetben végeztek gátmetszést, ez a hüvelyi úton szült nők 61,96 százaléka. Ez az adat az OEP gátmetszések arányait mutató táblázatából derül ki, mely a hazai szülészetek 2012-es adatszolgáltatása alapján készült.

Nézegetem ezeket a táblázatokat, és azon tűnődöm, vajon mitől rugalmasabbak a dán nők szövetei, mint a ciprusiaké? De ha csak a magyar nőket vesszük alapul: akkor vajon mennyiben más a békéscsabai nők anatómiai felépítése (ahol a gátmetszések aránya 88,04 százalék!), mint a szigetváriaké (ahol „mindössze” 35,84 százalék)?
A választ persze sajnos tudom: ezek a számok nem arról szólnak, hogy egyes országokban vagy városokban jobb, tágulékonyabb gátszövettel vannak megáldva a nők, mint máshol, hanem arról mutat egy szomorú, figyelemfelkeltő statisztikát, hogy hol milyen az orvosi gyakorlat.

Vitatott beavatkozás

A gátmetszés ma az egyik legvitatottabb, ugyanakkor leggyakoribb szülészeti beavatkozás.
Természetesen mint minden beavatkozásnak, ennek is van esetenként létjogosultsága. Váratlanul fellépő komplikáció (például ha a magzat állapota miatt gyorsan be kell fejezni a szülést, mert a szívverése tartósan és súlyosan lelassul), az anya teljes kimerülése vagy abnormálisan merev gátja esetén (ami sok esetben egy korábbi gátmetszés után kialakult hegszövet esetén fordul elő) indokolt lehet a gátmetszés. A hazai szülészeti protokoll szerint koraszülés vagy farfekvés esetén is el kell végezni, de az, hogy valaki először szül, önmagában még egyáltalán nem indok arra, hogy rutinszerűen elvágják a gátját, vagyis a hüvelybemenetet és a végbélnyílást elválasztó szövetfalat.

„Ajtóstól az élet kapuján át”

Minden szülés előtt álló nőnek jó szívvel ajánlom Noll Andrea Nandu: Ajtóstól az élet kapuján át című tanulmányát, mely nagyon érthetően, pontosan és jól megvilágítva járja körbe a gátmetszés-gátvédelem, metszés vagy repedés kérdéskörét és a témához kapcsolódó hiedelmeket. A tanulmányban a szerző ír arról is, hogy mit tehet a várandós nő gátja épségének megőrzése érdekében: „A gát épsége főként a szövetek rugalmasságától függ, amit elsősorban a táplálkozás, másodsorban az izmok edzettségi foka befolyásol. Érdemes tehát fehérjében és vitaminokban gazdag, tápláló ételeket enni, nemcsak a várandósság alatt, hanem már előtte is. Sokat segíthet az intimtorna is (különös tekintettel a gátizmok tudatos ellazítására), illetve a rendszeres séta/gyaloglás, valamint speciális nyújtó jógagyakorlatok.

Gátmasszázs: igen vagy nem?

A várandósság alatti gátmasszázsról eltérően vélekednek a szakemberek: van, aki kifejezetten hasznosnak tartja, de vannak olyanok is, akik úgy vélik, hogy a gát szülés előtti nyújtása a szövetek maradandó kinyúlását okozza, emellett sok anya számára kellemetlen, s a hüvelyfertőzésnek is megnő a kockázata. Én azt tartom, hogy a tiszta E-vitaminos olajjal (például búzacsíraolaj) végzett, nyújtás nélküli gátmasszázs javíthatja a szövetek minőségét, ám ezt is csak akkor ajánlom, ha az anya (illetve a pár) kifejezetten igényli, és az anya nem hajlamos átlagon felül a hüvelyfertőzésre.
Szüléskor fontos, hogy a kitolási szak az anya által választott testhelyzetben történjen, ugyanis a nők ösztönösen úgy helyezkednek el, ahogyan a legkevésbé fáj, és ezért a legkevésbé is reped a gát (statisztikai adatok szerint a legkevesebb gátrepedés négykézlábas, illetve térdelő helyzetben keletkezik).

Tájékozódjunk időben!

Érdemes elkerülni az epidurális és a gáttáji helyi érzéstelenítést, nemcsak a mozgásszabadság megőrzése miatt, hanem azért is, mert elérzéstelenített állapotban az anya nincs tudatában a szövetek feszülésének, így kevésbé tudja kontrollálni, hogy a baba feje finoman, apránként bújjon ki.
Nandu praktikus tanácsai mellett én a megelőzés szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek  tartom még, hogy az anya informálódjon arról, hogy az általa választott orvos praxisában milyen gyakorisággal fordul elő a gátmetszés, illetve kérdezze meg arról is, hogy az adott kórház szülésznői mit tesznek a gát épségének megóvása érdekében.
Ha az anya az ügyeletes orvossal/szülésznővel fog szülni, akkor érdeklődjön időben az általa választott kórház gátmetszési statisztikáiról, illetve gyűjtsön információkat a kórházban dolgozó szülésznőktől az ottani gyakorlatról.

Lényeges tehát, hogy olyan intézményt válasszunk, illetve olyan orvost, szülésznőt kérjünk fel, aki elkötelezett híve a gát védelmének, és biztosak lehetünk abban, hogy csak akkor fog gátmetszést végezni, ha az valóban indokolt. A bizalom ugyanis az egyik legfontosabb tényező a gát épségének megőrzése érdekében.

Emellett, ha az anya szabadon megválaszthatja a testhelyzetét a kitolási szakban is, ha a feszítő érzés ellenére is el tudja lazítani a gát tájékát (erre csak akkor képes, ha maximálisan biztosítják számára az intimitást és háborítatlanságot), és ha nem nyomatják, azaz nem kényszerítik erőltetett nyomásra akkor, amikor a kisbaba feje már a kimenetben van, hanem hagyják, hogy a teste jelzéseinek megfelelően spontán nyomhasson, akkor segítik a legjobban abban, hogy ne legyen a gátsérülése. 

Tizenkét éve kísérek szüléseket különböző szemléletű orvosokkal és szülésznőkkel. Pontosan látom a különbségeket, és mély szomorúsággal tölt el, hogy mennyire más esélye van egy anyának ha az egyik, vagy ha a másik kórházba lép be, és azon belül is attól függően, hogy ki az orvosa, illetve a szülésznője.
Nemrégiben egy hét alatt két szülésnél vettem részt ugyanabban a kórházban, ezeket azonban más-más orvos kísérte. Az egyik baba 4315 grammal, tökéletes gátvédelem mellett, szöveti sérülés nélkül érkezett. A másik baba alig volt több 3000 grammnál, de már a megszületése előtt közölte az anyával az orvosa, hogy a baba túl nagy, ezért kizártnak tartja, hogy gátvédelemben születhessen meg.