Százból csak tizennyolcan segítenek

Száz emberből csak 18 segít vészhelyzetben. Nem mer, vagy egyszerűen nem tud, pedig néhány egyszerű dolog is életet menthet – akár a mobilunk.
Mobillal segíthetünk baleset utánBizonytalanok vagyunk – nem csinálunk ilyet minden nap – csak 18 százalékunk tudna segíteni a balesetet szenvedetteknek egy friss felmérés szerint, a többiek legfeljebb mentőt hívnak. Ami viszont a legdurvább, hogy az emberek 12 százaléka egyszerűen elhajt, nem segít, ott hagyja, ha valaki vérzik vagy segítségért kiált, akkor is. „Engem egyszer csak úgy fellökött egy ember az utcán Pécsett pár évvel ezelőtt – meséli a 28 éves Kata. – Kicsit megütöttem magam, hiszen elestem, de nem ez volt benne a legrosszabb, hanem az, hogy fényes nappal simán elmentek mellettem az emberek, rám sem néztek, nem segítettek fel.” Kata aztán zokogva ment tovább, végül egy néni az utcán annyira megsajnálta, hogy adott neki egy zsebkendőt. „Az akkor annyira jólesett, hogy azóta is hálásan gondolok az ismeretlen kendős nénire” – teszi hozzá Kata.

Szóval 12 százalék lelép, 59 százalék mentőt hív – de mit csinál a maradék 39 százalék? „Egyszer a busz, amint utaztam, belehajtott egy autóba – meséli egy fiatal srác. – Nagyot fékezett, dőltek az idősebbek, többen megütötték magukat és véreztek is. Megdöbbentő volt, hogy miután kinyílt a buszajtó, nagyjából mindenki, akinek nem esett baja, leszállt, és szinte elmenekült. Egyetlen férfi maradt ott, aki segített a sérülteknek. Persze én is csak álltam, és néztem, hogy mit is kéne csinálni, de legalább ott maradtam.”

Akinek jogosítványa van, az elméletben tud segíteni, bekötözni, újraéleszteni, stabil oldalfekvésbe tenni. Persze, elméletben. Őszintén szólva – nem vagyunk rá büszkék – mi bizony inkább azonnal a mentők számát tárcsáznánk, ami jól is van, de utána nem biztos, hogy profin fel tudnánk lépni, ha sebesült emberek hevernének körülöttünk. Ez akkor derül ki, amikor benne vagy egy helyzetben, az is lehet, hogy azonnal pattannánk, és felelevenítve a tanfolyamon tanultakat, többet tudnánk segíteni, mint gondoltuk.

Az első három-négy perc  döntő baleset után, akkor még egy szupermeghajtású mentő sem érhet a helyszínre, tehát valamit tenni kell. Ebben segíthet egy új mobiltelefon-alkalmazás, amit az Országos Mentőszolgálat és egy egészségportál közösen fejlesztett ki. Magyar nyelvű, ingyenes, és megmondja, mit tegyünk a mentők érkezéséig. Itt az ideje, hogy felfrissítsük az elsősegély-nyújtási ismereteinket, hiszen mi is örülnénk, ha baj esetén jönne valaki, aki nem hagy minket cserben…

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Lillaréka 2012-09-10 19:45

Aranyos vagy... 

Lakótelep közepén volt...  egész pontosan a Vásárcsarnok mögött... 

- szerencsére volt a közelben telefonfülke. Felhivtam apóst.. akkor éppen ő volt elérhető. (hol volt akkor még a mobil) és ő jött segiteni. skoda S100.. gondolhatod. 

Jajulálá 2012-09-10 12:49

Ha úgy ítélem meg, hogy szüksége lehet rá, akkor igen.

Mindenesetre, nem az alapján szelektálok az ilyen helyzetek között, hogy csöves-e vagy jól öltözött...

Tapírzsepi 2012-09-10 12:28

Miért, te odamész az utcán fekvő csövesekhez, leguggolsz hozzájuk, megkocogtatod a vállukat, hogy tudsz-e segíteni?

Tapírzsepi 2012-09-10 12:25

Saját nevemben beszélve: odamegyek kulturált kinézetű emberekhez, ha úgy látom, bajban vannak és tudok segíteni. Csövihez jó eséllyel nem megyek oda, sajnos rosszak a tapasztalataim velük. Megállok balesetnél, kivéve, ha elhagyatott környéken, sötétben, gyanús szituációban van. Átadom a helyem a buszon, viszont ha nagyon fáradt vagyok vagy nem érzem jól magam, igyekszem eleve olyan helyre ülni, amit nem irigyelnek el tőlem.Mondjuk legtöbbször állok, Budapesten pl. szinte kivétel nélkül, mert olyan bűz árad az ülésekből.Ha konkrétan elsősegélyt kellene nyújtani, akkor bajban lennék, pedig tanultam jogsiszerzéskor. Mindazonáltal megpróbálnék mondjuk vérzést csillapítani, oldalfekvésbe tenni, ilyenek, de egy gégemetszést...hááát....nem is az a bajom, hogy nem tudnám szabályosan megcsinálni (valószínűleg nem tudnám), hanem nem tudnám magabiztosan megállapítani, hogy erre van szükség és félnék, hogy nagyobb bajt csinálok. 

Engem nagyon segítőkésznek neveltek, szó szerint fel kellett pattannom az ülésről, ha valaki olyat láttam, elsőként ugrani, ha valaki leejtett valamit, stb. Na erről szándékosan leszoktattam magam, miután rájöttem, hogy túl sokszor vagyok balek.

Mellesleg buszon ülve én is kifelé bámulok az ablakon vagy a telefonomat buzerálom, mert nem szeretem, ha bolond/unatkozó emberek barátkozni akarnak velem. Lehet, hogy ezért nem veszek észre mondjuk egy pocakos kismamát, de ha kéri a helyet, természetesen átadom. (ha nem bambulok, akkor magamtól is, nyilván)

 

 

 

 

Torolt_felhasznalo_572064 2012-09-10 12:16

Elidegenedés van.

És az emberek gyanakodnak egymásra.

Jajulálá 2012-09-10 12:09

"ha az utcán heverő egy szakadt csöves, én is félnék.

De ha egy jól öltözött  bajban lévő szorul segitségre, akkor az mellett miért mennek el közönyösen az emberek?"

 

Gratulálok...

Goldmund 2012-09-10 11:39

Őszintén szólva megértem, hogy akin röhögnek, az nem kér segítséget PONT AZOKTÓL, akk röhögnek rajta. Akkor sem, ha terhes, akkor sem, ha nem.

 

Autó letolása az útról: szerintem még egy erős, egészséges embernek sem könnyű. Ha pl. én forgalomban lerobbannék, és mögöttem feltorlódnának az autók, akkor a mögöttem levő autósokat megkérném, segítsenek letolni. Ha valaki segítene, akkor hamar letolnánk és megköszönném neki. Ha nem segítene senki, akkor meg lehet, hogy nem kínlódnék vele egyedül, hanem kiraknám az elakadásjelző háromszöget, lezárnám a kocsit és elbattyognék. Majd otthonról szerelőt, segítséget kerítenék, munkásruhába öltöznék és utána visszajönnék.

Addig kerülgessék csak nyugodtan, akár a kereszteződés közepén is, ha nem voltak képesek segíteni! :D