Jó hozzáállás is segíthet a visszereken

„Gyűlöltem magam, pontosabban a lábaimat, mert alig lettem 30, amikortól folyamatosan egyre jobban látszottak rajta a visszerek. Az a vicc, hogy soha korábban eszembe sem jutott, mert mindig azt hittem, ez öröklődik. Nálunk pedig a családban senkinek nem volt, pedig anyukám túlsúlyos, és még így sem. Két nővérem van, mindegyikőjüknek szép sima a lába, úgy tűnik, csak nekem dobta ezt a sors” – emlékezett a kezdeti elkeseredésre Emese.

Sokan vannak, akik évekig, sőt akár a komoly szövődmények jelentkezéséig, akár évtizedekig halogatják, hogy orvoshoz forduljanak, fiatal dunántúli olvasónk azonban rögtön orvoshoz rohant.
„Csak az volt a gond, hogy amiket tanácsolt, azzal nem tudtam mit kezdeni. Nincs rajtam felesleg, nem dohányzom, nem vagyok ugyan egészségmániás vega, de azért nem is eszem a zsírt zsírral, szóval nem éreztem azt, hogy az életmódom okozná az állapotomat. Tudtam, hogy ebből előbb-utóbb műtét lesz, de attól félek és irtózom a mai napig. Főleg mert azt gondolom, hogy ha már most, harminc-egynéhány évesen ezt a végső megoldást választom, akkor mi lesz még később?” – írta Emese.

Hiába voltak csúnyák a lábai, szerencsére ez az esetében nem társult fájdalommal. „Jó, néha éreztem ólmosan nehéznek, és este nehezebb volt levenni a cipőt a bedagadás miatt, mint reggel felkapni, de inkább esztétikailag zavart a dolog. Korábban szerettem csinos rövid szoknyákat, nyáron farmersortot és klassz kis bikinit hordani, így viszont teljesen lemondtam ezekről, csak hosszú ruhákat, szoknyákat vettem fel, a strandon meg törölközővel takargattam magam. De még így is folyton azt képzeltem, hogy tuti mindenki az én lábamat nézi, hogy milyen ronda.”

Emesének végül egy magánéletbeli fordulat jelentette a megoldást: újra férjhez ment, és párjának köszönhetően végre el tudta hinni, hogy nem kell szégyellnie a külsejét. „Ha kiakadtam vagy panaszkodtam a visszerek miatt, egyszerűen megkérdezte, hogy miért nem értékelem inkább azt, milyen vékony és formás a lábam. Nemcsak egyszerűen elfogadott, de folyton dicsért. Mellette megértettem, hogy ezen úgysem tudok változtatni, de azért még nem kell sötét szoknyában és fekete farmerban járnom télen-nyáron. Főleg mert tetszeni szeretnék neki, ezért a szinte fóbiás aggodalom a lábaim miatt már a múlté. Persze később lehet, hogy a támogatásával a műtétbe is belevágok, de babát szeretnénk, azt még mindenképp megvárom.”

LábStoryját azzal zárta, ami sok visszerekkel küzdőnek ismerős lehet: a szinten tartás az elsődleges célja. A korábban elsajátított vénás tornagyakorlatokat hetente kétszer-háromszor végigcsinálja, helyileg alkalmazható készítményekkel kényezteti a lábát, amikor megdagad, és a nyári kánikula kivételével kompressziós harisnyát hord. Mint mondja, ezek a praktikák sokat segítenek, de a legfontosabb, hogy ezekre koncentráljunk ahelyett, hogy feleslegesen gyötörjük vagy sajnáljuk magunkat.

Tudj meg többet a www.lioton.hu-n »