„Ne egy várandós nőre csorgassák a nyálukat!”

A hír: A legismertebb, erotikus fotóanyagairól híres férfimagazin történetében először fordult elő, hogy állapotos nő szerepeljen a címlapon. Dora Noemí Kerchen, a gyönyörű argentin modell korábban már kétszer is szerepelt a lapban, legutóbb azonban öt hónapos terhesen vállalta a fotózást, s ő került a mexikói kiadás júniusi címlapjára. A magazin történetében ez az első eset, amikor állapotos nő a címlaplány; a döntés nagy port kavart. Sokan hangsúlyozzák: olyan magazinról van szó, ami a férfiak szexuális fantáziáját veszi célba, sokan azonban üdvözlik a döntést, mondván, egy nő akkor is maradhat szexuálisan vonzó, ha állapotos.

Soma véleménye: A pózoló várandós kismamáról szóló hír bizony igen ambivalens érzéseket hoz föl az emberben. Az ambivalens érzések pedig mindig egyfajta színvallásra késztetnek.
No de mért is viaskodnak ettől a képtől bennem a különféle (egymásnak akár ellentmondó) érzések?
Elsőként konstatálom, hogy szép, nagyon szép formák. A női test egyfajta kiteljesedése. Ha elvonatkoztatok az újságtól, de még a nőtől is, és csak a formákat, íveket nézem, valami egészen lenyűgözően harmonikus az, amit látok. A hullámok, a vonulatok: gyönyörködöm bennük. Utána jön az arculcsapás, a felismerés: de hát ez egy alapvetően férfiaknak szóló újság, ahol a nő (adott esetben, mint „tárgy”) a férfiak esztétikai (és  egyéb) igényeit szolgálja ki. (Ily módon ez a szexualitás, a szexiség eltárgyiasítása. Akárhogy is szépítjük, az őket néző urak tetemes többségét a pózoló lányoknál nem a személyiségük, érzéseik, lelkük érdekli. Mit keres egy ilyen újságban egy várandós nő?? – merül fel a kérdés. Azonnal beugrik, hogy ja, láttam már szexboltban terhespornó-DVD-t, ez is jó beteg vonal – gondoltam magamban.

Egy terhes nőre induljanak rá a pasik?? De fura, hogy ezt felvállalta ez az újság... De közben jön az újabb gondolat, hogy de jó, hogy végre népszerűsítve van az, hogy egy gyermeket váró nő is lehet szexi, vonzó, akár nagyobb pocakkal is. (Mert lehet, ehhez nem fér kétség.) Na de kinek? A saját párjának, férjének, kedvesének, akinek a gyermekét hordja. Vagy másnak is? Vagy most akkor más férfiak gyönyörködjenek abban, hogy egy ismeretlen férfitársuk asszonykája várja a babájukat? Na, ez már elég fura, kezd közelíteni – finomított kiadásban – a terhespornóhoz.
Én örülök annak, ha a női test szépségét, kiteljesedettségét, lenyűgöző harmóniáját megjelenítik a nő ezen állapotában, de nem egy olyan újságba raktam volna be, amit azzal a szándékkal alapítottak és kerül(t) piacra, hogy egyfajta erotikus esztétikai szükségletet kiszolgáljon. Véleményem szerint ez a művészet tárgykörébe tartozna. Nekem ebben az egészben így van valami szentségtörés. Eszembe jutott erről a helyzetről egy másfajta, de – számomra – szintén szentségtörés. Egy-két éve láttam az egyik extrém kiegészítőket árusító boltban guadalupés strandpapucsot. (Guadalupe a mexikói szűzanya, a latin-amerikai földrész legfőbb védőanyja.) És azon tapodni... uhhh... ez nekem kegyeletsértő.
Egy szexi lapban egy meztelenül pózoló kismamára folyatni a nyálát valakinek, és ehhez még asszisztálni is... nos, rájöttem, hogy mire végiggondoltam az egészet, már nincsenek is ambivalens érzéseim, nekem ez inkább nem tetszik.

Még évekkel ezelőtt történt, háromszor utasítottam vissza a hazai Playboy ilyen jellegű ajánlatát. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy szexi, gusztusos, igényes képek készültek volna rólam. De úgy éreztem, hogy nem kell mindenkinek mindent megmutatni. Főleg nem annak, aki nem a testéből él. (Egészen más, ha valakinek ez a fő foglalkozása, amivel nincs is semmi baj, sőt, köszönet a sok szépségnek, hogy lehet bennük gyönyörködni!) Egy várandós anya (tapasztalatból tudom) élete ezen szakaszában lénye középpontjába élete legnagyobb  eseményét, a szülést, az anyává válást helyezi. (Mennél tudatosabb, annál inkább, de az a szuper, ha ez ösztönösen is így működik.) Ilyenkor még jobban kötődik a párjához, gyermeke apjához. (Igen szerencsés, ha a kettő megegyezik.) Olyan intim burok alakul ki köztük ezalatt a rövidke néhány hónap alatt – és persze optimálisan utána is –, amiben másnak nincs helye. (Amit egy anya, barátnő, testvér ad, az egészen más, mint a szülőtárs.) Ezt kirakni a nyilvánosságra kicsit olyan nekem, mint mások prédájává válni.  (Hozzáfűzöm, ez a művészet eszközeivel élve, és művészi keretek között egészen más színezetet kap.)

De jól van ez így, ilyennek is kell(ett) lennie! Ha valakinek csak annyi jött le, hogy a szexualitás és az anyaság jól megfér egymás mellett, pláne áldásos az üzenet. Kellenek a megosztó információk! Nem beszélve arról, hogy az újságnak – és a modellnek – ez feltehetően jó biznisz...