Egészség

“Már tudom, milyen fontos a megelőzés” – mindent a visszerekről

Sorozatunkban olvasóink személyes tapasztalataikat osztják meg a visszérbetegségekről. Egy testvérpár ezúttal arról, ők hogyan élnek együtt a problémával.

„Nekem még nem fáj, csak nem szép látvány, ahogy dudorodnak az erek a lábamon. Először nagyon el voltam keseredve, mert így ugrott a szoknya: sötét csíkok, és sajnos még néhány seprűs-lila változat is. Voltam a körzeti orvosomnál, egyelőre a vénák tágulását megakadályozó gyógyszert kell szednem, és mellette vény nélkül kapható géllel kenem rendszeresen, mert az sokat segít” – számolt be olvasónk, a vidéken élő Klári. A harmincas éveinek végén járó kétgyerekes anyuka hozzátette: annak örül, hogy nincsenek kellemetlen panaszai, főleg a mostani hideg időben, mert nyáron azért előfordult, hogy rosszabbodott a helyzet.

Nem véletlen, bármennyire is nem örül a többség a hideg, havas időnek, a visszeres panaszokkal küzdőknek ez az időszak sokkal jobb a tikkasztó kánikulánál. A melegben az erek kitágulnak, a vérkeringés pedig lelassul, így fokozódik a pangás. Ha ezen kompressziós harisnyával próbálunk segíteni, a lenge ruhák alatt ez elég kényelmetlen, míg télen még jól is jön a minél vastagabb viselet.

„Abban is igaza volt az orvosomnak, hogy pár kiló mínusz jól fog jönni, én csak 5 kilót adtam le, de már ezzel is érezhetően könnyebb, kisebb súly nehezedik a lábaimra. Jó tipp a lábak felpolcolása is, nálunk már állandóra oda van készítve a fotel elé a magas lábtartó zsámoly” – ad ötleteket.

Kláriéknál családi „örökség” a visszerességre való hajlam, 5 évvel idősebb nővére, Ilona még fiatalabb korától, nagyjából a húszas éveinek végétől küzd a betegséggel. „Nekem volt egy hosszú ér, ami a combtőtől indult a térdhajlatig, és nagyon sokat fájt, az alsó lábszáramon pedig a kisebb seprűvénákat injekciózták ugyan, de nem lehetett őket eltüntetni. Végül megműtötték még szeptemberben, fájt egy ideig, és gumiharisnyát kellett hordanom, de nem bánom, mert utána jobb lett” – mondta.

„Sajnos, sokáig húztam az időt, pedig most már tudom, hogy ha előbb észbe kapok, akkor talán el lehetett volna odázni a műtétet. Azzal is tisztában vagyok, hogy visszajöhet, hiszen ez alkati kérdés” – tette hozzá az asszony, aki húgához hasonlóan ma már a megelőzésre törekedne inkább. „Nekem nem volt túlsúlyom, de jó lett volna, ha figyelek rá, amikor sokat ültem a munkahelyemen, vagy mikor a fiaimat vártam. Azt is bánom, hogy a lábaim tornáztatására sem tudtam rávenni magam, és most már tudom, hogy kiegyensúlyozott, vitamin- és rostdús táplálkozás is mennyire fontos.”

Tudj meg többet a www.lioton.hu-n! »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top