Gyógyulástörténet: Méhsüllyedés – másfél év kínok között

Gyógyulástörténet-sorozatunkban olyan emberek szólalnak meg, akiknek sikerült kilábalniuk egy kilátástalan helyzetből, egy súlyos betegségből, egy tarthatatlan egészségügyi helyzetből. Történeteink az élet sokszor váratlan fordulópontjairól és a gyógyulásban való hitről, erőről és szólnak…. Ha Te is megosztanád gyógyulásod történetét, hogy mások is erőt meríthessenek tapasztalataidból, ide várjuk leveled. Írj nekünk!

Ez azt jelentette, hogy komoly, a méh és a hólyag felőli húzó jellegű fájdalmak és székletürítési problémák mellett a méhszájam megközelítette a hüvelybemenetet és erőlködéskor ki-ki bújt onnan, a mellső hüvelyfal pedig 4 cm-re kidomborodott a hüvely bemenetből. Olyan volt, mintha valami ki akarna esni belőlem – magas sarkúban különösen fájt a lépés, állni sem tudtam sokáig. Iszonyatosan kétségbe estem, annál is inkább, mivel mindig is ügyeltem az egészséges életmódra, rendszeresen sportoltam, sosem voltam túlsúlyos, a terhesség alatt is csak nyolc kilót híztam, a szülés előtt pedig olyan magasan volt a méhszájam, hogy el sem értem.

Azt hittem megőrülök!

Minden nap sírtam! A nőgyógyászok bizonytalanok voltak – a legnevesebbek közül körülbelül tízet kerestem fel országos szinten- többek között az egyik legrangosabb magánklinikát, illetve a főváros híres kórházait. Az első találkozás során mindig ajánlottak megoldásokat, ilyenkor örültem, a további találkozások során ezekről azonban már kevésbé pozitívan nyilatkoztak. Az említett nőgyógyászok a TVT szalagok behelyezését, a hüvelyplasztikát, illetve a hüvelyplasztikával kombinált Manchaster plasztikát, vagy a méhszalagok “ide-oda varrogatását” ajánlották, “szerencsére” hozzátéve, hogy az összes módszer inkább rövidtávú és minőségileg is csak csekély javulást hozó megoldást adhat. Szóba került még a szülési szándék lezárulása utáni méhkivétel, mint hosszabb távú megoldás, de végül is ezt sem akartam, annál is inkább, mivel a nőgyógyászok véleménye itt sem egyezett a gyenge hüvelyizomzat miatt.

Ahogy telt az idő, állapotom egyre romlott, a 9. hónapban már a méhszájam állandóan kilógott, azt hittem, ebbe bele fogok őrülni!

Minden úgy történt, ahogy megjósolta…

Ekkor találtam rá doktor úrra, aki a hüvelysúlyzók, más néven hüvelysúly, vagy hüvelyconus, egy speciális kocka szilikonpesszárium és egy elektrostimulációs kezelés alkalmazását javasolta, hozzátéve, hogy a kezelés hosszadalmas, de végül nagyon eredményes lesz. Most már szégyellem bevallani, de először kételkedtem, azt hittem, kár az erőfeszítésért, de igaza volt. Minden úgy történt, ahogy megjósolta. Még a minden reggel felhelyezendő szilikonpesszárium viselése sem okozott gondot, sőt rögtön mérsékelte a panaszokat. Ahogy teltek a hónapok, a hüvelyizomzatom egyre erősebb és feszesebb lett, székletürítési problémáim fokozatosan enyhültek, végül megszűntek, a hólyag felőli nyomásérzet is eltűnt, a mellső hüvelyfal sem domborodik már ki, méhem pedig egyre magasabbra került!

Ma már panaszmentes vagyok, méhem több, mint 6 centiméterrel került feljebb az eredeti szörnyű állapothoz képest – a Manchester plasztikával is csak 2 centimétert ígértek a méhszájat megcsonkítva!

Szülés alatti sérülések kivédésére is jó…

A súlyzókat még most is használom, hogy elérjem az eredeti állapotot, illetve, hogy a szexualitás még a mostani jótól is jobb legyen. Külön szeretném kiemelni, hogy a súlyzóhasználat egyre izmosabbá teszi a hüvelyt, annak átmérője folyamatosan csökken, így megszünteti az inkontinenciát, a szexuális élet is egyre jobbá válik. A súlyzóhasználat természetesen a szülés alatti sérülések kivédésére is szolgál – jó lett volna ezt hamarabb tudnom!

Örökre hálás leszek a doktor úr segítségéért. Másfél évnyi szenvedés után újból jól érzem magam.