Stressz a köbön, avagy élet a nagyvárosban: top 5 nagyvárosi tévhit

Valószínűleg ősember barátunkat is idegesítette, ha nem volt mit enni, vagy ha nem talált megfelelő gyújtóst, és különféle veszélyes helyzetekkel is szembesülnie kellett. Ma sincs ez másként, csak éppen az idegeskedés oka változott, no meg persze a veszélyek, hiszen ma már nemigen találjuk magunkat szembe egy mamuttal.

Mit nekünk mamut!

A nagyvárosban ezernyi más veszély leselkedik ránk. Kezdhetjük a tömegközlekedési járműveken minket érő tüsszögéseknél, és mondjuk lezárhatjuk a sort az éjszakai támadóknál. Hogy ezek között milyen válogatott veszélyforrások helyezkednek el, azt mindenkinek a saját képzeletére bízom. Ha pedig valakit nem áldott meg erős fantáziával a sors, akkor íme egy kis ízelítő:

– A városi félelmekről én elsőként a szmogra, a zsebesekre asszociálok és utálok leülni a tömegközlekedési eszközökön. Sokszor ugyan nem látod ki ült előtted, de a szagát még mindig érzed –mondja a budapesti Zsófi, aki születése óta a fővárosban él. Félelmeivel nincs egyedül. A fővárosiak többsége idegesen szorongatja a táskáját a mozgólépcsőn, sokan pedig még a buszon sem kapaszkodnak, hiszen sosem lehet tudni, ki érintette meg előttünk a korlátot.

A mosolygós arcok hiánya tűnik föl a vidékről érkezőknek először, no meg a barátságtalan arckifejezéssel üldögélő emberek a metrón, akik, mint megannyi szorgos kis hangya, órájukra rá-rálesve mindig sietnek valahová. Már boxolókat meghazudtoló rutinnal húzódnak félre a köhögő-krákogó utasok elől, és kilépve a fullasztóan büdös utcára azon kapják magukat, hogy arra gondolnak, vajon az unokát ma kiviszik-e sétálni a gyerekek, hiszen szmogriadó van. Közben persze az is eszükbe jut, hogy mi van, ha a reggeli rohanásban nem húzták ki a vasalót, hiszen a tizediken laknak, és hát oda állítólag nem ér föl a tűzoltók létrája… és még sorolhatnánk. Ezek bizony stresszorok a köbön!

Senki sem menekülhet

– A különböző fizikai és pszichés megterhelések, veszélyek változást hoznak létre a szervezetben. A stressz általában pszichoszociális eredetű, vagyis a környezetünkkel való együttélésben kereshetjük az okait – mondja Turánszky Edina pszichológus, mediátor. A szakértő elmondta, hogy a stresszt kiváltó tényezők, azaz a stresszorok nagyon különbözőek lehetnek, de lényegében bármi kiválthatja, amivel életünk során találkozunk. A tartósan negatívnak megélt események, hatások abból adódnak, hogy több információ, inger ér minket, mint amennyit fel tudunk dolgozni. Ezáltal túlaktivált állapotba kerülünk, amellyel mindenki másképp birkózik meg. – A mai, modern világban rengeteg követelménynek kell megfelelnünk. Elég gyorsnak kell lennünk, ha nem akarunk lemaradni, kétszáz százalékosan kell a munkahelyünkön teljesíteni, hogy megtarthassuk az állásunkat, szépnek, fiatalnak, sportosnak, mosolygósnak kell lennünk, és közben az ideális családunkban is meg kell állnunk a helyünket.

Mindennek azonban ára van: – A stressz egyaránt okozhat aktuális és tartós testi bajokat – mondja Dr. Madarasi Károly belgyógyász, háziorvos. Aktuális testi probléma lehet például a szívdobogás, idegesség, álmatlanság, alvászavar, míg a tartós bajok alatt gyakran pszichoszomatikus betegségeket értünk, mint a reflux, de okozhat nyombélfekélyt, szívbetegségeket vagy magas vérnyomást is. Ezeknek gyakorlatilag minden ember ki van téve.

Stresszmentesség pedig nincs!

A pszichológus elmondása szerint stresszmentesség nincs, legfeljebb, ha kiköltözünk egy barlangba – de még ott is aggódhatunk a napi élelem megszerzése miatt. A stressz szükséges az élethez, hiszen feladatokból áll, nélküle csak vegetálnánk. – A stressz az élet sava-borsa – mondta Selye János, aki a múlt század 30-as éveiben kezdett vizsgálódni a stressz a szervezetre gyakorolt hatásai terén. Egy bizonyos határig – de a határ, ameddig jól tűrjük a stresszt, egyénenként változó. A megterhelést mindenki a saját egyéni módján éli meg, ezért nincs stresszhelyzetben mindenki számára érvényes határ, ami alatt nem szabad „kiborulni” – fogadjuk ezt el, és gyakoroljunk empátiát. A szakértő azt tanácsolja, hogy inkább tanúsítsunk megértést, hiszen az sokkal többet segít, mint az „Ez semmiség, szedd már össze magad…” és ehhez hasonló mondatok, amelyek ahelyett, hogy megkönnyebbülést hoznának, plusz stresszt okoznak a már amúgy is túlzottnak megélt eredeti stressz mellé.

Top 5 nagyvárosi aggodalom és a tények:

1. “Nem kapaszkodom a buszon, mert elkapok valamilyen csúnya fertőzést.”
2. “Nem használom a nyilvános mosdókat még vészhelyzetben sem és közösségi helyeken nem ülök le más után lehetőleg sehova. Azt gondolom, hogy úgy elkaphatok valamilyen fertőzést, gombát!”

Dr. Madarasi Károly belgyógyász, háziorvos szerint való igaz, hogy a tömegközlekedési eszközökön megtalálhatóak bizonyos baktériumok és vírusok, de az ezek által terjesztett betegségek egyszerű kapaszkodással, érintéssel nem kaphatóak el. Zsúfolt járműveken inkább attól tarthatunk, ha valaki ránk tüsszent vagy köhög, hiszen például az influenza is cseppfertőzéssel terjed. A nyilvános mosdóktól sem kellene annyira félnünk. “Alaptalan a félelem a nyilvános vécékkel szemben. Normális esetben semmilyen nemi betegséget nem kaphatunk el. Az uszodában nagyobb esély van egy gombás megfertőződésre, mint egy vécében – mondja a belgyógyász.

3.   „Mindig a legutolsó wc-be megyek be, mert az a legtisztább.”

Bocs, ha eddig ezt hitted, most kiábrándítalak: kutatások bebizonyították, hogy többmillióan gondolják így. Számoljunk: akkor vajon az a legtisztább?!

4.   „A gyerekemet inkább a hátamon cipelem, mert a babakocsik éppen a kipufogócsövek magasságáig érnek.”

Sajnos ez a legtöbb esetben így is van. Ma már azonban lehet kapni direkt ezen okból magasabbra tervezett babakocsikat, amivel csökkenthetjük a gyerek arcába jutó közvetlen kipufugógáz mennyiségét.

5.   „Nem költözöm a hatodik emeletnél magasabbra, mert a tűzoltók létrája csak addig ér.”

A tűzoltóságnál kétféle létrát különböztetünk meg: a hagyományosat és az emelőkosarasat. A legmagasabb hagyományos létra 37 méteres, míg az emelőkosaras esetében már 53 méterről beszélhetünk. Tudni kell azonban, hogy ezek maximális magasságát csak akkor használhatjuk ki, ha teljesen a szóban forgó épület mellé tud állni a tűzoltóautó. Az emelőkosárral ideális esetben egy 15 emeletes ház magasságáig lehet felérni. Budapesten egy-két olyan épület akad, amik ennél magasabbak, ilyen például a SOTE is. Itt szükség esetén alpintechnikai vagy helikopteres mentéssel is próbálkozhatnánk – tudtuk meg a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Kommunikációs Főosztályának munkatárásától.