Család

Tanuljunk, de hogyan?! – Szülők leckeírás közben

Ma már egyre nagyobb hangsúlyt kap az a nézet, hogy a tanulás a diák kompetenciája. Az azonban ősi ösztön, hogy segítsük gyermekünket az élet minden területén. Íme néhány tipp, amivel elérheted, hogy a gyermeked a kellő önállóságot és a kellő segítséget is megkapja a tanuláshoz.

nlc

A mai szülőgeneráció többnyire ahhoz szokott, hogy ha valamelyik tantárgyból rosszabbul teljesített, akkor az egyik szülő vagy nagyszülő kézi vezérlésre kapcsolt, mellé telepedett, átvette a tananyagot, majd megcsinálta vele (sőt sokszor helyette) a leckét, a házi feladatot, teljesen kivéve ezzel az irányítást a gyermek kezéből. Valójában ez többet árt, mint használ. Annál, hogy nap mint nap közösen átveszed vele az anyagot és a felügyeleted alatt elkészíted a házi feladatát, jóval fontosabb, hogy megtanítsd tanulni.

Tanuljunk, de hogyan?! – Szülők leckeírás közben

Figyelem

Vezesd rá, hogy ha figyel az órákon, rengeteg időt és fáradságot takarít meg magának. Ha azt a 45 percet másra áldozza, annak sokszorosát kell rászentelnie, hogy utólag megértse az órán tanultakat. Gyorsabban elkészül a leckéjével és könnyebben felkészül a dolgozatokra is, ha órákon valóban a tananyagra koncentrál.

Vázlatírás

Különösen a humán tárgyaknál veszi nagy hasznát. Fordíts különösen nagy gondot arra, hogy gyermeked megtanuljon jól vázlatot írni. Segítségével fejlődik a gondolkodása, könnyebben átlátja, megérti a tananyag struktúráját, az ok-okozati összefüggéseket, hatékonyabban választja majd szét a fő mondanivalót a részinformációktól, és megtanulja, mi az, ami igazán lényeges, és mi kevésbé az. Az idős pedagógusok szerint ha egy diák figyelt az órán és a hallottakat jól rendszerezve papírra is vetette, javarészt már meg is tanulta a tananyagot.

Időbeosztás

A gyerekeknek is szükségük van kikapcsolódásra, regenerálódásra. Az a szerencsés, ha az iskola után nem ugrik neki rögtön az otthoni tanulásnak. Egy kis játszótér, séta, ugrabugrálás a szabadban felfrissíti a testet és az elmét. Eztán következhet a leckeírás. Célszerű szülői segítséggel kialakítani a megfelelő időpontot, amihez ajánlatos nap mint nap tartania magát. Az óvodások, kisiskolások életében nagyon fontos a rendszeresség, a kiszámítható napirend, ami keretet ad napjaiknak. Mielőtt nekiáll a feladatoknak, tegyen rendet az íróasztalán, készítse oda a szükséges eszközöket, ceruzát, radírt, füzetet, könyvet, vonalzót. A tanulás színtere lehetőség szerint mindig legyen rendezett, jól átlátható. Együtt tanulás helyett szerencsésebb, ha utólag számol be neked a tanultakról, kvázi felmondja az önállóan elsajátított tananyagot. Ilyenkor mindig győződj meg arról, hogy valóban megértette-e, vagy csak “bemagolta” a tananyagot. Jó módszer lehet, ha felcserélitek a szerepeket: te leszel a bukdácsoló diák, akinek ő magyarázza el a tanultak lényegét.

Ezekre ügyelj, ha mégis besegítesz!

• Ne légy frusztrált, ingerült vagy türelmetlen!
• Ne minősítsd közben a gyereket!
• Ne adj hangot a tananyaggal vagy az azt tanító tanárral szembeni ellenérzéseidnek.

Abban az esetben, ha minden közös leckeírás ideges kapkodásba, kiabálásba, veszekedésbe, netán sírásba torkollik, és többszöri próbálkozás ellenére sem tudjátok oldani a helyzet feszültségét, jobb, ha átadod ezt a szerepet a másik szülőnek, nagyszülőnek, amennyiben erre lehetőség nyílik. Tartós tanulási nehézségek esetén pedig mindenképp keressetek fel szakembert, aki feltárja, mi állhat a rossz teljesítmény hátterében, illetve korrepetitort, aki segít a megfelelő felzárkóztatásban.