Család

Mit tegyek, ha megbetegszik a gyerek? – vészforgatókönyv dolgozó anyáknak

Rémisztő dolog látni, ahogy a gyermekünk egyik pillanatról a másikra megbetegszik. Kétségbeesésében sok anya nem is talál ilyenkor hirtelen megoldást a helyzetre, amitől csak még inkább úrrá lesz rajta a pánik, és ettől csak megnő az esélye annak, hogy rossz döntést hozzon. Éppen ezért az első gyermekes szülőknek a legjobb megoldás – bármilyen furcsán is hangzik –, ha előre kidolgoznak egy többopciós vészforgatókönyvet arra az esetre, ha váratlanul ágynak esne a kicsi. Lássuk, mik is lehetnek a pontjai egy ilyen vészforgatókönyvnek.

nlc

Egy gyermekkel kapcsolatban lehetetlen minden helyzetre előre felkészülni – ezt minden szülő tudja már. Vannak azonban olyan esetek, amelyekre lehet, sőt érdemes is kitalálni egy „tűzoltási tervet”, amelynek alapján megoldjuk a problémát. A hirtelen fellépő gyermekbetegségek például ilyenek.

Könnyen pánikba eshetünk, ha hirtelen megbetegszik a gyerek

Ez a teendő, ha beüt a baj

Betegség esetén sorrendben a következőket kell tennünk:

0. pont – Ne pánikolj!

Ijesztő látni, ahogy a gyermekünk szenved, de emlékeztessük magunkat ilyenkor arra, hogy pánikkal nem fogunk tudni segíteni rajta. A gyerekek egyébként nincsenek cukorból, és csak nagyon ritkán fordul elő, hogy az egyik pillanatról a másikra az életüket fenyegető betegség érje őket – többnyire kezelhető, „hétköznapi” betegségekről lesz szó, amelyeken mindenki átesik. Vegyünk hát mély levegőt, és higgadtan, kapkodás nélkül kezdjünk el cselekedni, ahogy az profi szülőhöz illik.

1. pont – Gyűjts infót!

Ha úgy látjuk, hogy a gyermekkel nincs minden rendben, az első dolog, hogy a lehető legjobban mérjük fel a helyzetet, és gyűjtsünk be minden információt. Kérdezzük ki, mit érez, mije fáj, majd mérjük meg a lázát, nézzük meg a pulzusát. Ha van rá mód, vessünk egy pillantást a székletére, figyeljük meg a légzését, a bőre színét és a testén megjelenő elváltozásokat stb. Hasznos lehet, ha a telefonunkra letöltünk egy olyan alkalmazást, amely vészhelyzet esetén (például fulladásos roham, ájulás, erősen vérző seb) lépésről lépésre végigkalauzol az elsősegélynyújtás lépésein, így mi magunk ott helyben beavatkozhatunk.

2. pont – Bízd szakemberre a gyereket!

Ha begyűjtöttünk minden lehetséges információt a gyermek állapotáról, lépjünk kapcsolatba egy orvossal, aki ezek alapján előzetes diagnózist tud felállítani, és megmondja, mik legyenek a következő lépések. Fontos, hogy ne kezdjünk a magunk szakállára diagnosztizálni, kivéve, ha ez a szakmánk, és van jártasságunk benne – mert ez akár nagyobb bajt is okozhat, mint amennyi hasznot hoz. Bízzuk ezt az orvosra! Ő meg fogja mondani, hogy mi a teendő: lehet, hogy otthon, magunk is el tudjuk látni a gyereket, de előfordulhat, hogy további vizsgálatokra van szükség, és ezért be kell vinni az orvoshoz.

Ebben a fázisban is nagy segítségünkre lehet a technológia: léteznek ugyanis olyan telefonos alkalmazások, amelyekkel gyorsan közvetlen kapcsolatba léphetünk az orvossal a nap 24 órájában, és azonnal választ kaphatunk tőle a kérdéseinkre, illetve akár házhoz is hívhatjuk, ha kell. Egy ilyen app a későbbiekben, a gyógyulás időszakában is hasznos lehet, hiszen időpontok egyeztethetők ezen keresztül a doktorral, így nem kell órákat várni rá a váróban, de az is megoldható, hogy házi vizitet kérjünk tőle. Mindez időt takarít meg, ami egy elfoglalt, dolgozó szülőnek óriási segítség!

3. pont – Gondoskodj a felügyeletről!

Ha kiderült, hogy pontosan mi a baj, és előreláthatólag mennyi ideig tart majd, kezdjük el megszervezni a gyermek felügyeletét. Ez az a pont, amelyre előre érdemes már felkészülnünk, ugyanis itt több lehetőség is van: hívhatunk bébicsőszt, vagy pedig mi magunk is maradhatunk a gyermek mellett. A kérdés csak az, hogy melyiket választjuk, illetve mit engednek meg a körülményeink.

Egy profi bérdada leveszi a vállunkról a gondot

Egy hozzáértő gyermekfelügyelő óriási segítséget jelent. A probléma csak az, hogy általában éppen akkor nincs kéznél egy sem, amikor a legnagyobb szükség van rá. Éppen ezért nagyon okos és előrelátó dolog, ha összeállítunk egy listát minden szóba jöhető bébiszitterről a környéken, és jó, ha ezt a listát néhány havonta frissítjük. Hiszen az ilyen alkalmi munkát vállaló fiatalok idővel maguk is elszegődnek egy komoly, 8 órás munkahelyre, és többet már nem számíthatunk a szolgáltatásaikra – viszont ugyanakkor mindig jönnek újabb fiatalok is, akik a helyükbe lépve szívesen felügyelnek mások gyermekeire egy kis kiegészítő jövedelem reményében.

Ha bérdadát, gyermekfelügyelőt keresünk, érdemes számba venni annak lehetőségét is, hogy idősebb, nyugdíjas nők segítségét vegyük igénybe. Ennek több előnye is van:

a tapasztalataiknál fogva nagyobb biztonságban van mellettük a gyermek,
nem esnek pánikba olyan könnyen, ha valami váratlan dolog történik,
rugalmasabbak, és nagyobb eséllyel érhetők el egészen lehetetlen időpontokban is – hiszen nincs már olyan sokféle fontos és halaszthatatlan programjuk, mint a fiataloknak,
általában kevesebb pénzzel is beérik.
Jó hasznát vehetjük, ha a településünkön kérdezősködünk, és felmérjük, hogy kik azok, akik ilyen munkát vállalnak, és már előzetesen kicsit összebarátkozunk velük, hogy személyes benyomásokat szerezzünk. Baj esetén így nyugodtabb szívvel adjuk majd a kezükbe a gyermekünket. Ha igazán felelősen és előrelátóan szeretnénk ellátni szülői feladatainkat, akkor már a gyes vége előtt néhány hónappal elkezdjük a kutatást a megfelelő bébiszitter után, így egy váratlan betegség – ami garantáltan többször be fog ütni az ovis és kisiskolás években – nem okoz majd nagyobb zökkenőt a család életében, és kevesebb aggódással vészelhetik át ezeket az időszakokat a szülők.

A törvény szerint elmehetünk szabadságra is

A legkézenfekvőbb megoldás, ha betelefonálunk a munkahelyünkre, és szabadságot kérünk. Ez azonban egyáltalán nem olyan magától értetődő a gyakorlatban, mint amilyennek hangzik így leírva, hiszen lehet, hogy arra az évre már kifogytunk a szabadnapokból, és olyan körülmény is adódhat, hogy a munkaadó nem tudja hirtelen, egyik pillanatról a másikra pótolni a kieső munkaerőt, így a kérésünkkel kifejezetten rossz helyzetbe hozzuk őt. Valószínűleg kénytelen-kelletlen végül igent mond majd az édesanyának – vagy az édesapának, hiszen ő is otthon maradhat a kicsivel –, már csak azért is, mert törvény biztosítja a munkavállaló szülők számára, hogy a 12 éven aluli gyermekük lebetegedése esetén gyermekápolási táppénzre mehessenek. Jó pontot viszont senki nem fog a főnökénél gyűjteni ezzel, amivel a szülők tisztában is vannak, és ezért igyekeznek elkerülni ezt az megoldást – viszont azért nem árt tisztába lennünk azzal, hogy ilyen opcióval is élhetünk. Tegyük tehát a vészforgatókönyvünk legvégére a szabadságot – bár nyilvánvaló, hogy ez lenne a legideálisabb megoldás a gyermeknek.

Ezt olvastad már?