nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

“40 feletti, az anyjával él, nem akarok randizni vele!”

"Folyamatosan hívogatott, a háttérből pedig néha idősebb női hangokat is hallottam. Egyszer megkérdeztem, hogy ki az, és ő azt válaszolta, hogy az anyukája." - történetek 40 év feletti férfiakról, akik még mindig az édesanyjukkal laknak.
Sz.N.
f Ajánlom

Biztosan vannak olyan helyzetek, amikor ez az együttélés jól működik, és nincs a felek életére hatással, de ilyen példát ritkán hallani. Mondjuk, el tudom képzelni, hogy 30 éves koráig otthon lakik az anyukájával egy férfi, egy jól megosztott házban, és mindketten élik a maguk életét, és nem zavarják egymást. Ha akarnak, akkor együtt vannak, ha nem akarnak, akkor félrevonulnak a saját lakrészükbe. Hangsúlyozom, ilyen példáról nem tudok, de miért ne lehetne?

Már ránézésre éreztem, hogy valami nem oké a pasival, olyan »túl jól nevelt, túl jól fésült volt« – kezdte a beszélgetést Anna, aki gyorsan rájött, hogy anyuka kedvenc kisfia kezdett neki udvarolni, és gyorsan abbahagyta az ismerkedést, mielőtt még késő lett volna. “Egy baráti társaságban találkoztunk. Nem tetszett mint férfi, de szimpatikusnak találtam, jókat lehetett vele beszélgetni. Orvos volt, és nem adta fel, folyamatosan hívogatott, a háttérből pedig néha idősebb női hangokat is hallottam. Egyszer megkérdeztem, hogy ki az, és ő azt válaszolta, hogy az anyukája. Kicsit meglepődtem, hogy ennyiszer meglátogatja, de ő gyorsan megnyugtatott, hogy nem erről van szó, együtt laknak. Mondanom sem kell, gyorsan vége lett az ismerkedésnek, mert végig éreztem, hogy a pasival valami gáz van: túl udvarias, túl finomkodó, gyakorlati érzéke nulla, és önállótlan. Egészében véve pedig egyáltalán nem  férfias és vonzó, hogy az anyukájával lakik.

Amikor a mama választ feleséget

Éva egy olyan történetet mesél, ami a nagybátyjáról szól, akinek a saját anyukája keresett puszta jó szándékból feleséget. Jól sült el, mert a házaspár mai napig boldogan él.

A nagymamámnak két fia és egy lánya született. Az egyik fia viszont sehogy sem akart megnősülni, pedig nagyon helyes pasi volt, döglöttek érte a lányok. Aztán 39 évesen külföldi munkát kapott, és az anyukája akkor azt mondta, hogy oda mégsem mehet el több évre egyedül, mert akkor mi lesz az ő kisfiacskájával. Úgy döntött, felad egy házassági hirdetést, és gyorsan keres neki egy feleséget. A jelentkezőket pedig együtt castingolták, végül megnyerte őt a nagymamámnak legjobban tetsző nő: ugyanis tudott főzni, mosni, és volt jó állása. Össze is házasodtak, és a mai napig együtt élnek, most már ők maguk is nagyszülők. Azt hiszem, hogy titokban a nagymamám is nagyon örült annak, hogy végre elköltözött a fiacskája, ezért kerített neki pillanatok alatt egy feleséget…”

Néha nem könnyű felismerni azt, hogy rosszul választottunk. Ilyenkor az ember vesz egy mély levegőt, és megpróbál kiszakadni a számára már kényelmetlen helyzetből. Ez persze nem könnyű, és komoly szívfájdalommal is jár. A legrosszabb az, amikor hiába reménykedünk, hogy majd minden megváltozik, de telnek múlnak az évek, és minden marad a régiben – ezt történt Ágival is, aki beleszeretett egy férfiba, pedig az még jóval negyven felett is az anyjával élt és él ma is.

 “Én már bőven túl voltam egy váláson, amikor megismerkedtem Gézával. Állati helyes, kedves pasas volt, jó humorral. Kicsit furcsállottam, hogy 45 évesen se gyereke, se volt felesége, de gondoltam, hogy hátha nem találta még meg az igazit. Többször randiztunk, és amikor felmerült, hogy együtt alszunk, azt mondta, hogy menjünk inkább hozzám. Így is történt, bár én messzebb lakom, de igazából nem feszegettem az okot. Csak hónapokkal később derült ki számomra, hogy ő az édesanyjával lakik, és a kedves mamával nem könnyű.

Akkor már késő volt, beleszerettem, mert Géza tényleg egy nagyon jó fej pasas volt. Azt gondoltam, majd szépen fokozatosan leválik a mamáról, de nem így történt, hanem épp ellenkezőleg. Anyuka ugyanis megérezte, hogy bennem vetélytársra lelt, és mindent bedobott, hogy a fiát megtartsa kizárólag magának. Sokszor találkoztunk az évek alatt, de az első benyomásom nem változott: egy igazi perszóna volt a kedves mama. Ha el akartunk utazni, akkor tuti, hogy rosszullétet színlelt, csak azért, hogy a fia vele maradjon. Néha meg is mondtam neki, hogy ez nem szép dolog, hiszen a gyereke akkor is szeretni fogja, ha már nem laknak együtt, de mit sem ért. Végül láttam, hogy Géza csak őrlődik kettőnk között, a helyzet senkinek sem volt jó. Én léptem le, ami nem volt könnyű döntés 4 év után, de most már nem bánom. Soha nem változott volna semmi, én meg nem akartam küzdeni az első helyért!”

Szilviéknél másként állt a helyzet, először még imponált is neki, hogy Balázs az anyukájával lakik, azt gondolta, milyen kedves, segíti az anyukáját. Aztán megtudta, hogy a fiú bátyja is otthon lakik, egy nagy családi házban éldegélnek hárman, mert ez így nagyon megéri – magyarázta neki Balázs.

Fura volt, mert nagyon vegyes érzéseim voltak a dologgal kapcsolatban, imponált is, meg nem is. Aztán voltam párszor náluk, és az elcsípett félmondatok kezdtek nagyon nem tetszeni. Például az anyukája mindennap megkérdezte Balázst, hogy mikor jön haza. Aztán kiderült, hogy azért nincs soha pénze, mert minden hónap elején leadja a fizetését az anyjának, aki abból zsebpénzt ad neki! Érted? Zsebpénzt kap, pedig elmúlt negyven. Az oké, ha valaki beszáll a költségekbe, de az teljesen más, ha leadja a fizetését is anyunak. Ja, meg a bátyja is.

Kezdett gáz lenni a helyzet, és sokszor láttam Balázson, hogy nem tud dönteni egy-egy helyzetben, nem tud a pénzzel bánni, fogalma sincsen arról, hogy el kéne pakolnia maga után, vagyis gyerekként viselkedik ahelyett, hogy felnőtt férfi lenne. Nagyon sajnáltam, de én ebből köszöntem szépen, de nem kértem. Arról nem is beszélve, hogy anyu elkezdett fúrni engem kb. fél év után, amikor azt látta, hogy kezd komolyabb lenni a kapcsolatunk, és Balázs sokat van nálam. Szomorúan ugyan, de úgy döntöttem, hogy ezt nem csinálom tovább. Én azóta férjhez mentem, ő viszont továbbra is anyuval él.”

Mindenképpen gondot okoz ez a helyzet, főleg akkor, ha a nő független és felnőtt életet él. Abban az esetben működhet csupán hosszú távon egy ilyen kapcsolat, ha a másik fél is otthon lakik, nevezetesen nemcsak a férfi, hanem a nő is a szüleivel él. Azt is hozzá kell tennem, hogy a felnőtté válás manapság nagyon kitolódott, mostanában kezd divattá válni, hogy harmincasok is még a szülői házban élnek”- mondta el az NLCafénak Megyeri Zsuzsanna pszichológus.

“A felnőtté válás ugyanis felelősséggel jár, és az sok esetben kényelmetlen a mai fiataloknak, leginkább csak azt próbálják kihozni az életből, ami jó, márpedig az önálló életnek vannak nehézségei is. Másrészt ennek van egy nagyon komoly anyagi oldala is: nehéz ma egy lakást megvenni, vagy albérletet fizetni, az embereknek nincs pénzük. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az életszakaszok kitolódtak, ma már egy negyvenes nő simán szül gyereket, míg egy hatvanas nő újra férjhez megy akár, mindez 100 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt.

Párkapcsolati szempontból semmiképpen sem jó egy olyan férfit választani, aki 40 évesen még a szüleivel él, viszont a férfi szempontjából ez a helyzet tulajdonképpen nagyon kényelmes: koszt, kvartély adott, és nincsenek elvárások sem. Vagyis nem kell megfelelni senkinek, és a már említett felelősségvállalás sincs terítéken. Az a gyerek, aki nem próbál meg leválni a huszas éveinek a végén a szülőről, annak egyre nehezebb lesz ezt meglépnie az évek előrehaladtával. 

A másik oldalról is érdemes megvizsgálni ezt a kérdést: az a szülő ugyanis, akinek van saját élete, nem ragaszkodik ahhoz, hogy a felnőtt gyerekével éljen. Nagyon sok esetben a házasságokban akkor jön el a krízis, amikor a gyerekek kirepülnek, és a szülőknek újra meg kell tanulniuk egymásra férfiként és nőként tekinteni. Sok házaspár megreked a szülő szakaszban, és nem tudnak más elfoglaltságot elképzelni maguknak, mint azt, hogy nevelik a gyerekeiket. Ennek van egy másik formája is, ami szintén nagyon rossz tud lenni, amikor a már felnőtt gyerek elköltözik, megházasodik és a szülő továbbra is neveli, állandóan odamegy és beleszól az életébe.”

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon