“Nyílt levél a férfihez, aki szexet várt cserébe, amiért kedves volt velem”

Kedves férfi, aki azt gondolta, hogy szexet érdemel, mert kedves volt velem!

Tudom, hogy megbántódtál, mert úgy érzed, átvertelek. Amióta megszülettél, hazudtak neked arról, hogyan kell a nőkkel bánni. Ami még rosszabb, hogy a társadalmi felfogás tulajdonképpen hagyja, hogy azt hidd, lesz egy nőd, aki szupermodell külsejű, tökéletes, és a saját tulajdonú királynőddé teheted.

Azt tanították neked, hogy ha kedves és udvarias vagy, akkor cserébe szerelmet, szexet és odaadást kapsz. Azt tanultad meg, hogy a nőknek nem kell túl sok, hogy boldogok legyenek, úszni fogsz a punciban, amint elérsz egy bizonyos kort, vagy megteszel bizonyos dolgokat.

Feltételezted, hogy a nők csak úgy a lábad elé dobják magukat, ha jól viselkedsz.

Amit viszont senki sem mondott még neked, hogy a vonzalomnak megvannak a maga szabályai, úgyhogy sajnos nem erőltetheted rá senkire, hogy kedveljen téged. Mindannyian azt szeretnénk, ha máshogy lenne, de a szerelem nem úgy működik, mint a romantikus vígjátékokban, pornóban vagy könyvekben. Úgy érzed, átvertek, mert az elvárásaidnak semmi közük a valósághoz. Úgy érzed, a nők kihasználnak a kedvességed miatt, nem értékelnek eléggé, amikor nem hajlandóak a kívánságaid szerint cselekedni. Még az is lehet, hogy azt gondolod, hogy a nőknek csak arra vagy jó, hogy kisírják a válladon magukat, és fizesd a vacsorájukat.

Szeretném, ha tudnád, hogy én is meg vagyok bántva. Nemcsak neked hazudtak, sőt azok a hazugságok, amikkel engem etettek, sokkal rosszabbak, mint a tieid. Nekem te hazudtál. Azt hazudtad, hogy törődsz velem, igaz barát vagy. Ha csak egy kicsit is érdekelnélek, akkor a szexmentesség ellenére még mindig a barátom akarnál lenni. Hazudtál, amikor azt mondtad, tisztelsz. Nem tisztelsz, ha nem vagyok olyan, amilyet elképzeltél magadnak. Csak szexet akarsz, és ha nem adom meg neked, akkor már nem is törődsz azzal, hogy udvarias legyél, vagy akár csak beszélgess velem.

Hazudtál, amikor azt mondtad, hogy kedves fickó vagy, mert az igazi kedves emberek nem várnak el szexet cserébe a minimális illemért.

Hazudtál, amikor azt mondtad, hogy úriember vagy, mert az igazi úriemberek nem siránkoznak vagy kurváznak le, ha visszautasítom őket. Hazudtál arról, hogy törődsz a nőkkel, mert egyedül azzal törődsz, hogy a nők mit tehetnek érted. Magadnak és nekem is hazudtál. Képzeld magad elé a világ legcsúnyább nőjét, adj hozzá csípős izzadságszagot egy forró nyári napon. Ha udvarias, és úgy viselkedik veled, mintha a barátod lenne, akkor beleegyeznél, hogy lefeküdj vele? Fogadok, hogy nem. Pedig a te logikád szerint ez a nő megérdemelné a szexet, csak mert udvarias volt.

Magadnak hazudtál, amikor azt mondtad, hogy emberként tekintesz rám. Neked én csak az önigazoláshoz, szexhez és a vágyaid kielégítéséhez kellettem. Az én szükségleteim, vágyaim, álmaim nálad szóba sem jönnek, csak egy szexuális szolgáltató automata vagyok a szemedben, ami elromlott. Tudom, hogy megbántva érzed magad, de az az igazság, hogy ebben a szituációban te vagy az, aki megbánt másokat. Átvertél, mert elhitetted velem, hogy van egy igaz barátom, és hogy számodra emberi lény vagyok, nem egy test, lyukkal a közepén.

Valószínűleg soha nem is érdekeltelek, de azért tegyél mindannyiunknak egy szívességet, és kezdd el keresni magadban az igazságot, hogy miért viselkedsz így a nőkkel, mielőtt megint sírni kezdesz valaki vállán, hogy téged csak kihasználnak a nők, ahelyett, hogy széttennék a lábukat.