nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Hacsak nem mondod el elégszer az első randin, hogy komoly kapcsolatot keresel, azonnal vége – a Tinder férfiszemmel

Ma már 50 millió felhasználója van a Tinder mobilos társkeresőnek, Budapesten is több mint százezer. Ingyenes, gyors, egyszerű, mindössze egy okostelefon kell hozzá. De vajon amilyen könnyű a használata, olyan magától értetődő az ismerkedés is? Három férfit kérdeztünk erről, egyikük sem szexpartnert keres. Nem minden kérdésben értettek egyet…
Bakóczy Szilvia
Bakóczy Szilvia
f Ajánlom

“El tudnék képzelni egy nőt, akivel félszavakból is értjük egymást!”

Az informatikai szoftverek fejlesztésével foglalkozó pécsi férfi (hívjuk őt Gábornak)  fél éve regisztrált a Tinderen, nem sokkal azután, hogy a házassága tizenkét év után véget ért. Harmincnyolc éves, sportos, kifejezetten jóképű, egy tízéves kisfiú apja, akit a válás nem tört le annyira, hogy ne higgyen az újrakezdésben. A kérdésre, hogy milyen nőt keres, kis gondolkodás után ezt mondja: “A keresés nem jó szó, inkább nyitottnak érzem magam. Szerintem hosszú távon mindenki a másik felét keresi. Egy olyan ember társaságát, akivel félszavakból is megértik egymást. Na, egy ilyen nőt én is el tudnék képzelni, valahol huszonnyolc és negyvenegy között.”

Azzal kapcsolatban, hogy a fotók alapján “kit is kellene jobbra és kit balra húzni”, Gábort alaposan kiképezték a barátai. A tükörben szelfiző lányok, vagy azok, akik nehezen kivehető, vagy távoli fotót tettek fel, például azonnal kiesnek.

 

Nem vonzanak különösebben az olyan képek sem, amiken nagy szerepe van a sminknek, vagy amiken a macskájával vagy épp egy delfinnel fotóztatta le magát valaki. Tényleg, tudod te, hány delfinnel “smároló” lány van fent?

 

A bemutatkozó szövegnek Gábor szerint nincs akkora jelentősége, mint a képeknek. Sokan semmit nem is írnak magukról. Egy néhány soros bevezető szöveg azonban sokáig nem ment ki a fejéből. “Az egyik lány valami olyasmit írt, hogy alapvetően boldognak érzi magát, de a sivatagot is az teszi széppé, hogy valahol egy kutat rejt. Hasonlóan gondolkodom én is.”

.

Gábor szerint a “matchek” (a kölcsönös like-ok) után magától értetődő, hogy a fiú ír a lánynak, és nyilvánvaló, hogy az olyan unalmas kérdések, mint a “hogy vagy?”, vagy “mit tervezel a hétvégére?”, nemigen jönnek be senkinek. Azonban gyakran rejtély, miért nem jön egy üzenetre válasz. “Rengeteg helyes lány van a Tinderen, akik kedvesnek tűntek, az üzenetváltásaink között is sok volt a spontán és humorral teli, többségük egy idő után valahogy mégis elveszett.

De milyenek a lányok? Tényleg sosem kezdeményeznek? Egyáltalán, lehet általánosítani? Gábor szerint valamennyire igen.

Azok a nők, akiknek még nincs gyerekük, ellenben elmúltak harmincöt-harminchat évesek, meglehetősen kétségbeesettnek tűnnek, amit részben megértek, de ez nem hoz könnyű helyzetbe minket, férfiakat. Ők azok, akik a legelső üzenetben leszögezik, hogy “komoly kapcsolatot keresnek”, és “nem érnek rá randizgatni, kizárólag az igazival”. Velük viszonylag hamar el lehet jutni az első találkozásig, de ott “hirtelen halál” van, hacsak nem mondod el elégszer, hogy komoly kapcsolatot keresel.

A másik végletet Gábor tapasztalatai alapján azok jelentik, akiknek már van gyerekük. “Ők értelemszerűen lényegesen tapasztaltabbak, sokszor egy kicsit idősebbek is. Többségükkel kapcsolatban ugyanakkor azt éreztem, hogy egyáltalán nem akarnak változni, alkalmazkodni, akkor sem, ha ez nem lenne egyenlő önmaguk feladásával. Nem egyezik például a nézetünk a politikáról vagy egy mai trendről, ami nekik sem feltétlenül a legfontosabb kérdés az életükben, mégis leragadnak annál, hogy én mit gondolok. Hajlamosak messzemenő következtetéseket levonni egyetlen képről a FB-oldalamon. Máskor pedig néhány mondatomból leszűrik, hogy én is “olyan” vagyok, mint az exük, holott nem is ismernek. És ezzel vége. Tisztelet a kivételnek, sokan általánosítanak, ahogy egyébként most én neked, csak épp nálam ez nem akadálya az ismerkedésnek.” 

Gábor szerint ők azok a nők, akik sokszor nagyon nehezen szerveznek meg egy-egy randit. “Volt egy lány, két gyereke volt. Bejöttünk egymásnak, a fotók alapján is, az üzenetekben is, már másnap találkoztunk, és együtt töltöttük a fél napot. Utána még egyszer randiztunk. Mindkét randi jól sikerült, átbeszélgettük az egészet, legközelebb mégis megoldhatatlan problémának tűnt a gyerekfelügyelet. Nem értettem. Ha egyszer társat keres, akkor nem lehet valamit kitalálni? Ha viszont velem kapcsolatban bizonytalan, miért nem mondja meg egyenesen?” 

Gábor története egy titkárnővel és egy pénzügyi elemzővel folytatódott. Mindkét randevú azzal végződött, hogy sok sikert kívántak egymásnak, majd törölték a match-et. “Volt olyan lány, akit megláttam, és szinte azonnal kedvem lett volna elmenekülni – folytatja. Egyszerűen nem az a nő volt, aki a képeken szerepelt. Végül persze nem hagytam ott szó nélkül, ittunk egy kávét, beszélgettünk egy órát, utána búcsúztam csak el.” 

Gábor háta mögött közel egy tucat találkozó és lényegesen több levelezés van. A férfi konklúziója az, hogy a Tinder eleinte ugyan izgalmas és szórakoztató időtöltésnek tűnik, de nem valószínű, hogy itt találja meg a párját. (Interjúnk után két héttel törölte is a profilját.) 

Némileg máshogy látja mindezt Ákos, aki budapesti felhasználóként regisztrált.  

“Valaki a szőke herceget várja”

Ákos 31 éves, egy multinál dolgozik, az IT osztályon. A szintén jóképű és sportos külsejű fiatal férfi – sok más egyedülállóhoz hasonlóan – azért regisztrált, mert a munkahelyén és a baráti körében nem talált magának párt, egyedül nem megy el bulizni, a telefon viszont mindig a kezében van… Húsz-harminc év közötti társat szeretne, egy olyan lányt, aki sportos, szívesen néz jó filmeket, és nem vágyik a zajos, éjszakai életre. 

Mint csaknem mindenki, én is vágyom egy normális kapcsolatra – mondja. – A lányok egyébként sosem indítanak azzal, hogy kalandot keresnek, pedig egy nagyon jó kalandból akármi lehet. Ha viszont egy férfi utal a szexre, a lányok azonnal megsértődnek, ezzel tehát nem is érdemes próbálkozni. A nagyon jóképű és izmos férfiak talán meg tudnak etetni néhány nőt a dumájukkal, de én nem vagyok ez a típus.” 

A matchekhez Ákosnak külön taktikája van. “Először csak az első képet nézem meg, az alapján döntöm el, hogy kivel lehet match, és kivel nem. Hívhatod ezt előválogatásnak, ha akarod. Száz-kétszáz lány így már biztosan az érdeklődési körömbe kerül egy-két órán belül. Utána jöhet a többi kép és a bemutatkozó szöveg, amik alapján még jobban le lehet szűkíteni a kört.” 

Ákos azt mondja, nagyon vegyes a kép.

Nem szeretek kategorizálni. Valaki szó szerint a szőke herceget várja, mások kevésbé tűnnek idealistának. És ahogy sokan tisztességesen játszanak, úgy sokan nem. Flörtölnek egy darabig, aztán se szó, se beszéd, törölnek. Ehhez hozzá kell szokni, a Tinder nem az alacsony önbizalmú férfiaknak vagy a sértődős embereknek való.

Ákos öt hónapja regisztrált, havonta átlagosan egy-két lánnyal találkozik, a többivel legfeljebb csak jönnek-mennek az üzenetek. Egyetért Gáborral abban, hogy gyakran addig is nehéz eljutni, hogy a lányok egyáltalán válaszoljanak az üzenetekre. “Iszonyú nehéz itt beszélgetni. A lányok elvárják, hogy te kezdeményezz, hogy te irányíts. Küldök egy rövid, udvarias üzenetet, erre tízből ketten, ha visszaírnak, pedig a többiek is jobbra húzták a képemet. Máskor egy-két kérdés után szó szerint azt kapom vissza, hogy szánalmas vagyok. Ha pedig válaszolnak, gyakran olyan rövid üzenetet írnak, hogy arra nagyon nehéz ismét reagálni.” Pedig a férfi szerint is érdemes minél hamarabb sort keríteni a személyes találkozásra, különben elhal a dolog. Ez a ghostingnak hívott jelenség, vagyis a szó nélküli eltűnés, ami akkor is jellemző, ha már sok beszélgetés van a páros mögött. “Ahhoz, hogy ezt újra és újra elviseld, kell egy bizonyos érettség. Ez nekem sem minden alkalommal olyan egyszerű. Annak ellenére, hogy én sokszor megköszönöm a beszélgetéseket, mielőtt eltűnök, megértem, hogy könnyebb ezt az utat választani, mint leírni egy valójában ismeretlen embernek, hogy mégsem érdekel.” 

Ákos azt mondja, a Tinderen sokkal válogatósabbak a lányok, mint az életben “Valószínűleg ennek az az oka, hogy képek alapján kell eldönteni, kire kíváncsiak, és kire nem. Nálam fordítva van, én szívesen adnék sok lánynak esélyt itt, a személyes benyomások között persze ezer akadálya lehet a folytatásnak.” 

Amikor rákérdezek, hogy megéri-e, azt feleli, persze. Havonta összejön néhány érdekes randi, valakivel pedig négy-öt hónapig is járt. Az idejébe bőven belefér, és csak bővíti azt a kört, amiből előbb-utóbb kikerülhet a mindent elsöprő, nagy szerelem. 

“Nekem megérte!”

A harminchét éves Szabolcs szintén a fővárosban él. Egy étterem üzletvezetőjeként dolgozik, négy hónapja regisztrált a Tinderen. Neki bejött az alkalmazás. “A lányok többsége valóban félvállról veszi az üzeneteket, legalábbis ezt a benyomást keltik” – mondja.

Egyszer megkérdeztem egy lányt, hogy miért tűnnek el, miért nem válaszolnak azok után, hogy kölcsönösnek tűnt a szimpátia, azt felelte, legtöbbször egyszerre 8-10 szimpatikus férfivel kellene “beszélgetni”. Nem fér bele.

Szabolcs azokat a lányokat törölte, akik nem válaszoltak egy-két nap alatt, illetve akik válaszoltak ugyan, de nem mutattak különösebb érdeklődést iránta. Akik például egy-egy szóban reagáltak a kérdéseire, ugyanakkor “elfelejtették megkérdezni, hogy én ki vagyok, engem mi érdekel, vagy én miért vagyok fenn.” 

Ami a lányokat illeti, Szabolcs szerint is nagyon sokféle lány van fenn, “persze biztos ők is ezt mondják ránk, férfiakra”.

Az is igaz, hogy a túlnyomó többség hangsúlyozza, hogy csak komoly pasik jöhetnek szóba. Ehhez képest meglepően sokan regisztrálnak fürdőruhás képpel, nem egyszer tangabugyiban megörökítve, hátulról. Nekem ez a két dolog ellentmond egymásnak, de lehet, hogy az én gondolkodásommal van a baj.

“Rengetegen fotóztatják le magukat egy-egy jobb autóban, elegáns ruhában, ennek sem igazán értem az okát.” Szabolcs általában olyan lányokat jelölt be, akikről természetes környezetben készült a fotó, akik mosolyognak, és napszemüveg nélkül állnak a kamera elé.

A fiatal férfi mindössze három randevún és féltucat chaten volt túl, amikor két hónappal ezelőtt megismert egy harminchárom éves lányt, akivel szinte az első pillanatban intenzív chatbe kezdtek. A beszélgetéseket hamar randevú követte, a következő két hétben még négyszer találkoztak. “Az első este vagy öt órát együtt töltöttünk – meséli Szabolcs, – egyszerűen nem bírtuk abbahagyni a beszélgetést. Másodszor feljött hozzám, főztem neki egy vacsorát, de úriember voltam, és ő is úrinőként viselkedett – nevet fel. – Aztán elmentünk egy last minute színházi előadásra, végül biliárdozni. Komoly kémia volt köztünk, a későbbi éjszakák is ezt igazolták… Mondhatom, hogy fülig beleszerettünk egymásba. Persze, még korai lenne előreszaladni az időben, de ha netán vége is lesz, a Tinder nekem már megérte!

Megosztás Facebookon