Nyílt levél a férfihez, akit valaha szerettem

“Kedves Te!

Tudom, hogy ma van az esküvőd, mert pont rád gugliztam. Nem szoktam kutakodni utánad, csak évente párszor nosztalgiából, kíváncsiságból rád keresek, hogy mi van veled. Így kerültem a honlapodra, amit magadról és a menyasszonyodról készítettél az esküvőtök alkalmából.

Bár nem jártam még ezelőtt a honlapodon, mégis hátborzongatóan ismerős volt. Ugyanazt a sablont használtad rajta, amit én és a férjem néztünk ki magunknak, amikor az esküvőnket tervezgettük. Megnéztem az eljegyzési fotóitokat, elolvastam a megismerkedésetek történetét, és láttam, hogy mára tűztétek ki az esküvőt. Nagyon meglepett, mennyire másnak tűnsz, mint ahogy emlékszem rád a gimnáziumi éveinkből. Nem mintha tudnám, hogy akkor milyen ember voltál igazából, mert csak messziről engedted magad imádni.

Még akkor is tartottál egyfajta érzelmi távolságot tőlem, amikor már összebarátkoztunk. Inkább ismerősök voltunk, nem barátok. Emiatt a távolságtartás miatt rád vetítettem minden érzelmemet. Túlságosan is szerelmes voltam beléd ahhoz, hogy lássam, milyen ember vagy, nem mintha téged ez érdekelt volna. Nem akartad, hogy a barátnőd legyek, filmekről, könyvekről, tudományról beszélgettünk, de sosem osztottuk meg egymással a családi sztorikat vagy személyes érzéseket. Csak két fura kölyök voltunk, egy fiú és egy lány, romantika nélkül, mert te még a lehetőséget is elhessegeted magadtól.

Majdnem a gimnázium végéig tartott, mire rájöttem, mennyire feleslegesen epekedem utánad. Amikor felfedeztem, hogy minden tekintetben gyakorlatilag idegenek vagyunk egymásnak. Hogy szerethettelek, amikor nem is ismertelek? Hogy tagadhattam meg magamtól a lehetőséget, hogy olyan embert szeressek, aki viszontszeret? Később ébredtem rá, hogy a szerelemnek nem feltétlenül kell fájnia, amikor összejöttem egy olyan férfival, aki ugyanúgy szeretett engem, mint én őt. Ott volt már évek óta az orrom előtt, csak nem vettem észre, annyira lefoglalt az irántad érzett hiábavaló rajongásom.

Nem téged okollak ezért, direkt sosem bántottál engem, ha valaki, akkor csak én bántottam magamat. Könnyen kihasználhattál volna, de nem jellemző rád, hogy manipulálnád az embereket. Ennyire azért ismerlek. Sosem próbáltál átverni, egyszerűen csak vak voltam. Köszönöm, hogy nem játszottad el, hogy érdekellek, mert a végén sokkal jobban összetörtem volna. Éveket pazarolhattam volna el veled ahelyett, hogy megismertem volna egy férfit, aki az életem társa lett minden tekintetben.

Az esküvőd napján pont azt kívánom neked, amit segítettél nekem megtalálni: szerelmet. Őszinte, igaz, viszonzott szerelmet. Remélem, hogy a házasságodban megtapasztalod a valódi és mély kötődést, intimitást a szerelmeddel.

A lány, aki kiszeretett belőled”

Olvass többet az esküvőről:

• 20 rettenetes esküvői pillanat, amiből gif született
• Gyönyörű esküvőt olcsón? – Így spórolj az esküvőn!
• Kajakamion, “2 az 1-ben” ruha és a többiek – 7 esküvői tipp