Ezt a magyar filmet ünnepli a világ – Megnéztük az Ernelláék Farkaséknál-t

Csendben, szinte fű alatt készült Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmje, amiben a rendező saját színdarabját vitte filmvászonra. A filmet Hajdu operatőr tanítványai fényképezték (pontosan 13-an), a családtagjai szerepelnek benne, helyszínként a rendező saját lakását használták, és még maga Hajdu is feltűnik benne, ráadásul főszereplőként. A költséghatékonyság egyik oka az volt, hogy a filmbe egyetlen állami forintot sem fektettek, mivel Hajduék nem szerették volna, hogy ha a pályázati pénzekre várva elillan az a fajta alkotói frissesség és kreativitás, amire szükség volt ahhoz, hogy egy izgalmas és újszerű dolgot álmodjanak vászonra. A filmet látva abszolút értem Hajdu döntését. Ennek a filmnek nem tett volna jót, ha túl sokat dolgoznak rajta, és túlságosan fényesre csiszolják: a spontaneitás és a nyerseség érzése veszett volna ki belőle, márpedig egy egyetlen lakásban játszódó kamaradrámához szükség van némi pluszra, hogy ne érezzük azt, hogy filmre vitt színházat nézünk.

Hajdu Szabolcs a díjjal

A sztori

A Farkas család épp lefekvésre készül, amikor éjszaka becsöngetnek hozzájuk. Ernelláék (Farkas feleségének, Eszternek a húga) érkeznek hozzájuk bejelentés nélkül – lemerült a mobiltelefonjuk –, akik épp Skóciából térnek vissza egy évnyi kint tartózkodás után, és mivel épp nincs hová menniük, egy időre Farkasék tágas belvárosi lakásában szeretnék meghúzni magukat. Négy felnőtt és két gyerek egy napját követhetjük figyelemmel, akikből a kényszeredett összezártság kihozza a bennük rejlő konfliktusokat. Míg Farkas és Eszter összhangja már nem az igazi a kisfiuk megszületése óta, addig Ernella és Albert az anyagi sikertelenségüket és gyökértelenségüket próbálják valahogy feldolgozni, valamint azt, hogy Ernella egy kétségbeesett pillanatában hűtlen lett férjéhez. Ők ketten igazságtalannak érzik, hogy míg nekik lakás, ház és pénz nélkül kell helytállniuk, addig Farkasék egy óriási belvárosi lakásban élnek látszólag ideális körülmények között. Kimondott és kimondatlan konfliktusok egész sora lapul itt, és a kérdés leginkább az, hogy a nap végére ők hatan vajon továbbra is egy családot alkotnak majd, vagy a sok konfliktus és veszekedés nem megerősíti, hanem elválasztja őket.

Csak természetesen

A filmhez rengeteget hozzáad, hogy Hajduék otthonában rögzítették. Egy pillanatra sem érezni a díszletszagot ebben a kissé túlzsúfolt, ám ennek köszönhetően nagyon is élő, lélegző lakásban, amit az operatőrök kamerája csodás dinamizmussal jár be. Pont egy nappal az Ernelláék Farkaséknál előtt láttam a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon a szintén egy lakásban játszódó It’s Only the End of the World című filmet, amiben hiába volt ott Franciaország összes sztárja (Vincent Cassel, Marion Cotillard, Léa Seydoux…), mégis nehézkesen színpadias volt minden pillanata. Hajduék filmnyelve sokkal természetesebb és lélegzőbb, aminek köszönhetően mi is ott érezhetjük magunkat Farkasék lakásában a kanapén, vagy épp a konyhaasztalnál ülve. A kamera jelenléte sosem tolakodó, de ki tudja nyitni annyira a tereket, hogy ne érezzük fojtogatónak az állandó zárt teret, amiből csak egy nagy, nyitott ablak nyújt menekvést. Mindenki természetesen játszik, még Hajdu és Török-Illyés Orsolya gyerekei, Zsiga és Lujza is. Az Ernelláék Farkaséknál nem egy nagy drámára épít, hanem a dialógusokból és a gesztusokból sok apró dráma bontakozik ki, melyek mégis vannak annyira fontosak, hogy évek óta mérgezzék a szereplők kapcsolatát. Bár sokáig azt lehetett hallani, hogy ez a magyar film a kivándorlásról, és a visszatérés nehézségeiről szól, ez inkább csak mellékvágány. Hajdu számára inkább az a fontos, hogy a gyerek és a gyerekkel járó felelősség milyen nyomást gyakorol a kapcsolatokra, és az anyagi bizonytalanság hosszú távon milyen mérgezővé tud válni.

Hajdu Szabolcs színész-rendező két Kristályglóbuszával

Egy megérdemelt siker

A fődíjat elnyerő Ernelláék Farkaséknál-t nézve könnyű lehet azt hinni, hogy Hajdu a saját életének egy szeletét vitte filmvászonra, de saját bevallása szerint ez azért nem ennyire egyértelmű, még akkor sem, ha nyilván akadnak benne önéletrajzi ihletésű elemek. A rendező inkább olyan problémákat akart bemutatni, amelyek őt és a generációját foglalkoztatják. A film leginkább egy ügyesen elcsípett életkép, egy bepillantás két család életébe, ahol ugyan semmi igazán drámai erejű nagyjelenetet – a legdrámaibb pillanat Farkasék gyerekének eltűnése, de az is csak vaklárma – nem láthatunk, az elcsípett párbeszédekből és a jól felépített szituációkból/konfliktusokból mégis felépül egy olyan film, ami az elejétől a végéig leköti a figyelmünket, a szereplőivel együtt tudunk érezni, sőt még némi gondolkodni valót is hagy maga után, miután kiléptünk a moziteremből. Márpedig ezzel hárommillió forintból sokkal többet ad, mint a legtöbb mai film, ami ennek az összegnek az ezerszereséből készül.

Hajdu Szabolcs filmrendező és felesége, Török-Illyés Orsolya színésznő, valamint gyermekeik, Lujza és Zsigmond (Fotó: MTI/Kallos Bea)

A Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíját elnyerő Ernelláék Farkaséknál ősztől lesz látható a magyar mozikban.