“Nemcsak a magam igazáért harcolok!” – Történet egy apasági vizsgálatról és egy gyerektartási perről

Többféle út áll egy nő előtt, ha egyedül vállal gyereket. Elvetetheti, örökbe adhatja. És persze meg is tarthatja, felnevelheti egyedül. Amennyiben ez utóbbi mellett dönt, jogosan formál igényt gyerektartásra az apától, hiszen a felelősség messze nem csak az övé. De mi történik akkor, ha az apa nem ismeri el a gyereket, és nem akar fizetni? Réka pontosan így járt, történetéből bírósági ügy kerekedett. Ő és az ügyvédje mesélték el a kálváriájukat a bíróságon.

Réka egyike azoknak a nőknek, akik úgy döntöttek, egyedül is megszülik és felnevelik a gyermeküket. Azt a gyermeket, akit az apa papíron nem vállalt, anyagilag nem támogatott, és akire személyesen sem volt soha kíváncsi.

A fiatal nő egy bántalmazó kapcsolatból menekült el évekkel ezelőtt, amikor megismerte Pétert. Tele volt sebekkel. A védekezést a terhesség ellen Péterre bízta. A legelső együttlétkor teherbe esett. 

Saját elmondása szerint környezetétől döntése után kapott hideget-meleget. Volt, aki felnézett rá. Mások elítélték, amiért vállalta Blankát, és amiért később, egy reménytelennek tűnő helyzetben idegenektől remélt segítséget. Pedig ő csak munkát kért. 

Elítélték azért is, mert nem akarta felelősségre vonni az apát. Pedig dehogynem akarta. 2015 őszén beadta a keresetet a bíróságon. Az első tárgyalásig több mint fél év telt el. 

Másfél évig reménykedtem, hogy nem lesz minderre szükség. Hogy meg tudunk állapodni Péterrel egy összegben, amivel minden hónapban támogatja Blankát. De ő hol arra hivatkozott, hogy nincs pénze, hol arra, hogy Blanka nem is az ő gyereke. Segíteni sosem segített. Pedig rendszeresen megígérte azt is, hogy meglátogatja Blankát. Az ígéreteiből azonban semmi nem lett. Ráadásul gyakran megfenyegetett. Így volt akkor is, amikor úgy tűnt, lehet, hogy az utcára kerülünk, és elveszik tőlem a kislányomat.

Képünk illusztráció

Ezek után az előzmények után keresett Réka ügyvédet, majd fordult a bírósághoz, hogy az visszamenőleg is megállapítsa az őket megillető gyerektartás összegét. Mivel Péter nem vállalta a gyereket, az ügyvéddel először apasági vizsgálatot kezdeményeztek. 

Ehhez igazságügyi szakértő bevonását kértük. A bírónő azt javasolta, hogy válasszunk egy magánszakértőt, mert így lényegesen jobban járunk anyagilag. Közel hetvenezer forintot fizettünk Péterrel, aki természetesen nem tudta az egészet rendezni. Azt az egyet felejtette el a bírónő mondani, hogy a magánszakértői vélemény közel nem olyan súllyal esik latba, mint a hivatalosan kirendelt szakértői vélemény…” 

“Először valóban hivatalból kirendelt igazságügyi szakértőt kértünk a bírónőtől – erősítette meg lapunknak dr. Makó Klaudia családjogász, Réka ügyvédje. – A bírónő azonban ezt a kérésünket gyakorlatilag visszautasította. Azt mondta, a magánszakértő választása anyagilag kedvezőbb, de én erről nem voltam meggyőződve, hiszen mindkét szakértő ugyanabban az intézetben végezte el a vizsgálatot. Amikor próbáltam ragaszkodni a hivatalos úthoz, rosszhiszemű pervitelt emlegetett. Elhangzott az is, hogy ha nem változtatom meg az álláspontom, akkor ránk fogja terhelni a jogi következményeket, beleértve az egész perköltséget. Nemigen volt választásom, ha meg akartam mindettől kímélni Rékát. Bíznunk kellett abban, hogy ugyanolyan bizonyító erejű a magánszakértői vélemény is. Péter azt nyilatkozta, hogy el fogja fogadni a magánszakértői vélemény eredményét. Mindezek fényében beleegyeztünk.” 

Péter apasági vizsgálatának eredménye egy hét alatt megszületett. 99,9 százalék lett.

“Nagyon örültem – mondja Réka. – És egyáltalán nem csak a pénz miatt. Végre nem fogják megkérdőjelezni a szavam, végre nem mondhatja többet Péter, hogy karaktergyilkosságot követek el ellene az ismerősök előtt is, a bíróságon is. (Péter egy ismert művész – a szerző megjegyzése.) Valójában egy kétéves kálváriának lett vége. Legalábbis akkor még azt hittem.” 

A következő tárgyaláson Péter szóban elismerte az apaságot. Ekkor jött Rékáék számára a feketeleves. “»Hajlandó aláírni a nyilatkozatot?« – kérdezte a bírónő Pétert. Majd felhívta a figyelmét a döntés felelősségére, és az azzal járó kötelezettségekre – meséli tovább Réka. – Azt hittem, rosszul hallok. De hiszen ott van az apasági vizsgálat eredménye, feketén-fehéren. Miért nem kötelező aláírnia? Pedig nem volt kötelező, Péter nem is írta alá.

Arra hivatkozott, hogy nincs annyi jövedelme, amiből fedezni tudná a gyerektartást. A bírónő pedig nem hozott ítéletet, mondván, hogy a magánszakértői vélemény nem tekinthető hivatalosnak, önmagában nem bizonyító erejű…” 

“Réka történetében a bírói kar felelősségéről van szó – magyarázza dr. Makó Klaudia. – Gyakran előfordul, hogy a kirendelt bíró nem elég határozott, hogy nincs elegendő tapasztalata családjogi perekben. Ez utóbbi könnyen kideríthető. A döntésképtelenség részben érthető, hiszen valóban nagy felelősségről van szó. Ugyanakkor léteznek egyértelmű esetek. Réka esete véleményem szerint ilyen. Nemcsak a szakértői vélemény miatt. Péter, az alperes szóban elismerte az apaságot. E mellett olyan levélváltásokat is bemutattunk, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy valóban fent állt kettőjük között intim kapcsolat. Ehhez képest a tárgyalás végén arra kötelezett minket a bírónő, hogy legközelebb idézzünk be egy tanút. Egy embert, aki tanúsítja, hogy Réka és Péter valóban találkozgattak, és meghitt kapcsolatban álltak. Nehezen érthető hozzáállás egy bíró részéről.” 

A családjogi perekben jártas szakember szerint a Rékáéhoz hasonló pereknél jóval erélyesebb bírói hozzáállásra lenne szükség, hiszen egyértelműen ezt diktálja a perekben érintett kiskorú gyerekek érdeke. 

A történet végén Réka megemlíti, hogy ami pedig a bírónő hozzáállását illeti, egyedülálló anyaként végig nagyon rosszul érezte magát a tárgyaláson.

Péter lényegesen többet beszélt, a bírónő pedig félbeszakítás nélkül végig is hallgatta, hiába csapongott, és beszélt lyukat az ember hasába. Amikor én nagy ritkán szót kaptam, két mondat után leállított azzal, hogy nem tartozik szorosan a tárgyhoz, amit mondok. Előfordult, hogy néha felháborodtam Péter nyilvánvaló hazugságain, a bírónő ilyenkor azonnal közbeszólt.” »Hallgasson, vagy pénzbírság lesz a vége« – mondta többször, pedig igazán nem volt vállalhatatlan, amit mondani próbáltam. Velem kifejezetten rosszindulatúan bánt, Péterrel pedig elnézően.

Képünk illusztráció

“Én pontosan ugyanezt éreztem – mondja az ügyvédnő is. – Az alperesnek, Péternek sokkal több személyeskedést megengedett, minket ehhez képest rengeteg megjegyzésünkért rendre utasított. Mindez szintén általános tapasztalatom.” 

Réka következő tárgyalása nyár végén várható. Ügyvédje szerint – amennyiben a bírónő elfogadja Réka édesanyját tanúnak – az apaság megállapítására vonatkozó keresetben valószínűleg megszületik az ítélet. A gyerektartáshoz – szintén a bírónő kérésére – külön keresetet kell benyújtaniuk. Ha abban is pozitív ítélet születik, Péter még akkor is kibújhat a fizetés alól, elég, ha nem tud papíron jövedelmet igazolni.

Fél év fizetési megtagadás után az ügyből rendőrségi eljárás indulhat. Ilyenkor – az ügyvédnő szerint – már jellemzően elő szokott kerülni valamennyi rendszeres jövedelem, amiből sikerül havonta rendezni a gyerektartást. De ez már csak a következő év elején reális. 

Réka szerint harcolnia kell, amíg meg nem kapja a gyerektartást. Bár a fiatal nő dolgozik, megélhetésük szűkös, a fizetése nagy részét ugyanis elviszi az albérlet. Azt mondja, már csak azért sem adhatja fel, mert az ügye nemcsak róla szól.

(Hasonló témákban az ügyvédnőtől ezen a weboldalon lehet ingyenesen kérdezni.)