2016. 10. 01. Malvin

„Fáj, hogy már nem lobog köztünk a szerelem”

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Már nem bújtok össze minden este, a kevesebb szex is kezd rutinszerű lenni. A párod sörözni megy a haverokkal ahelyett, hogy téged kényeztetne, ahogy régen. A te gyomrod meg egyre többször rándul görcsbe. Mi történik veletek? Máris megmagyarázom.

Ki ne ismerné a szerelem érzését, azt a felfokozott izgalmat és vágyat, amikor úgy érezzük, minden álmunk beteljesülhet a választottunkkal? Beleszeretünk igéző tekintetébe, remek testébe, sugárzó mosolyába, a biztonságot adó viselkedésébe. Tudunk fantáziálni arról, milyen lenne, ha váratlanul leteperne a konyhaasztalon. Egy idő múlva azonban azt érezzük, hogy valami elmúlt és megváltozott a párkapcsolatban. Azt hisszük a szenvedély elmúltával, hogy valami nincs rendben, pedig sok esetben a párkapcsolat csak egy másik szakaszba ért, amit már egészen más minőségű együttlétek jellemeznek.

„Nem tudom elképzelni, hogy Gábor nélkül menjek valahová. Olyan, mintha nem lennék egész ember nélküle. Sajnos már a barátaim is hiányolnak, lassan megszokják, hogy nekem csak Gábor létezik. Boldog vagyok, ő a társam, barátom, szeretőm, ő a mindenem!” – meséli Dóri,  29 éves kozmetikus.

A párkapcsolat első szakasza a „szimbiózis”, aminek a hívószava a MI. Ekkor heves érzéseket, óriási szerelmet élünk át. Boldoggá tesz minket, hogy a másikat magunkhoz hasonlónak látjuk, azt érezzük, mintha a másik felünk lenne.

Sok olyan tulajdonságot is vonzónak látunk, amit soha nem gondoltunk volna. Szenvedélyes szex jellemzi ezt az időszakot, oda akarjuk magunkat adni szőröstül-bőröstül. Talán ismerős az érzés, hogy állandóan egymással akarunk lenni. Sokszor láthatunk párokat, akik a trolimegállóban is csókolóznak, egymás ölébe ülve utaznak a tömegközlekedési eszközökön, egy pillanatig sem tudnak elválni egymástól, hiszen mindig együtt akarnak lenni és mindent együtt akarnak csinálni.

„Fáj, hogy már nem lobog köztünk a szerelem”

Ennek a szakasznak a jellemző elakadása lehet, hogy a párok nem merik megmutatni egymásnak a különbségeiket, mert esetleg nem elég érettek ehhez.

Egy idő után azonban belefáradhatnak a színjátékba, és – mivel egészen más tulajdonságokat mutattak meg magukból – mindketten úgy érezhetik, hogy csalódottak.

Magdi, 32 éves tanárnő arról mesél, hogy ők a nagy szerelemben egy függő viszonyt, a se veled, se nélküled viszonyt alakították ki párjával. Szenvedély és hatalmi harc jellemezte a kapcsolatukat, ami meglehetősen viharos volt:

„Palival imádjuk egymást, de ő az az ember, akit meg is tudnék ölni. Hihetetlen érzelmeket vált ki belőlem. Úgy érzem, mintha folyamatosan hullámvasúton ülnénk mi ketten. Egyszer azt érzem, csak vele tudom az életemet elképzelni, másszor azt, hogy egy nappal sem bírok tovább benne lenni a kapcsolatban. Pedig még egyévesek sem vagyunk.”

Ezt az elakadást a libikókaérzés jellemzi, a pár két tagja fél az elszakadástól is, ám az egymás bekebelezésétől is. Ez is jellemző elakadása ennek a szakasznak.

A párkapcsolat a megismerkedés után egy-másfél évvel juthat el a második szakaszba, a „differenciálódás” szakaszába. Ilyenkor már megjelennek az egyéni igények, a pár két tagja már nem minden pillanatot akar együtt tölteni.

Felismerik, hogy szükségük van néha arra, hogy barátokkal legyenek, vagy éppen egyedül. Megjelenik a kapcsolatban az önérdek érvényesítése is. Ha a pár két tagja nem egyszerre lép át a második szakaszba, akkor az a fél, aki az első szakaszban maradt, úgy érzi, hogy párja viselkedésében valami megváltozott, párja már nem szerelmes belé, nem lángol. Ez bizonytalansággal tölti el azt a felet, aki még az első szakaszban maradt. Felébred benne a féltékenység, hiszen a párja szeretne tőle kicsit függetlenedni, és a szimbiotikus szakaszban ragadt fél ezt annak tudja be, hogy ő már nem elég érdekes és kívánatos.

„Nem értem, mi történt Lucával. Eddig minden időt velem akart tölteni, most pedig rendszeresen találkozgat a régi barátaival. Sajnos azt érzem, nem vagyok elég jó neki. Elbizonytalanodtam, pedig még néhány hónapja csak vele tudtam elképzelni az életemet. Már a szex sem olyan szenvedélyes, mint egy éve volt. Ő azt mondja, nincs semmi baj, de én félek, nem akarom őt elveszteni” – mondja Tibor, 34 éves fodrász.

Ebben a szakaszban a párok rájönnek, hogy nem teljesen egyformák ők ketten, és nem is értenek mindenben egyet. Eltérő vágyaik vannak, már nem csak egymásra kíváncsiak. Sokszor egészen más szabadidős tevékenységeikben lelik örömüket, amik nem kötik őket egymáshoz. Azonban amikor nem együtt töltik az időt, akkor egy olyan megállapodottságot éreznek, ami már egy érettebb párkapcsolat jellemzője.

Biztonságban érzik magukat, éppen ezért sokkal könnyebb eltávolodni, mint az első szakaszban. Megtanulják, hogyan kell összhangba hozni a különbségeiket, úgy is mondhatnánk, hogy összecsiszolódnak. Az eltérő igényekből adódó konfrontációk tulajdonképpen azt szolgálják, hogy a hozott mintákból, tapasztalatokból egy közös értékrendet alakítsanak ki.

„Fáj, hogy már nem lobog köztünk a szerelem”

A második szakasz fontos feladata, hogy a pár két tagja szert tegyen arra a készségre, hogy a vitákat, eltérő véleményeket kezelni tudják, és ne érzelmi eltávolodásnak éljék meg azt, ha nem egyezik a véleményük. Tudják tisztelni és elfogadni a másik gondolatait és érzéseit. Ez adja meg azt az alapot, hogy a pár képes legyen egyre komolyabban és mélyebben megélni a közös életüket.

Konfliktusforrás lehet ebben a szakaszban, ha egyik fél sem képes a közös szokásrendszer kialakítása érdekében kompromisszumot kötni. Ebben a helyzetben azt érzik a felek, hogy nem képesek elköteleződni egy számukra idegen szokásrendszer mellett, nem képesek összeolvadni a másikkal.

Évi, 27 éves természetgyógyász is ezt fogalmazta meg, kapcsolata emiatt szakadt meg Balázzsal, aki jógaoktató és 32 éves.

„Balázzsal nagyon szépen indult minden, már fél év után összeköltöztünk. Annyira nagy volt köztünk eleinte a harmónia, hogy egy pillanatig sem jutott eszünkbe, hogy nem fog sikerülni. Amikor már egy lakásban éltünk, akkor az tűnt fel, hogy nem értékeli a szép terítéket, és teljesen hidegen hagyja, ha virággal vagy növényekkel díszítem a lakást. Azt sem értékelte, ha tisztaság várta. Észrevettem, hogy igénytelen a környezetére. Az első karácsony volt az a mérföldkő, amikor besokalltam, mert határozottan kijelentette, hogy kidobott pénznek tekinti a lakásdíszítést, és egyáltalán nem akar nagy ügyet csinálni a karácsonyból. Nagyon fájt, mert nálunk otthon ez mindig szép ünnep volt, és én már elképzeltem, hogy ezt adom tovább a gyermekeimnek. Balázs nem volt kompromisszumkész, így sajnos csak gyűltek a két család kultúrájából adódó nézeteltérések, amikkel nem tudtunk megbirkózni, így szakítottunk végül.”

Amikor egy pár már tartósan együtt van, akkor átlépnek a harmadik szakaszba, a „gyakorlás” fázisába. Ekkor már magukénak tudhatják a másikat, ezért nem a kötődés megerősítésén kell dolgozniuk, sőt küzdeniük sem kell a egymásért. Ezek az évek leginkább az önbecsülés megszerzéséről, a szakmai sikerekről és a családalapításról szólnak. A párkapcsolat mint egy biztonságos háttér van jelen.

Talán ez a legnehezebb időszak, különösen ott, ahol több gyermek is születik. A férj reggel elmegy otthonról pénzt keresni, az anya marad a gyerekekkel. A férfi külső kapcsolatokat ápol. Sokszor a jó munka jutalmául szeretne a barátokkal is találkozni, vagy sportolni, kicsit önmagával foglalkozni, miközben a feleség otthon egész nap egyedül van a gyerekekkel. A nő úgy érzi, el van zárva a külvilágtól, le kell mondania a karrierről és az önmegvalósításról, a férfit mint megmentőt várja haza.

Nehéz ez az időszak, már csak azért is, mert a férfi-nő szerep mellé bekúszik a szülői szerepkör, amit mind a férfinek, mind a nőnek meg kell tanulnia. A szexuális élet is változik, hiszen nincs lehetőség a romantikára, mert otthon vannak a gyerekek, a két szülő fáradt. A szex legtöbbször rutinszexszé válik, de sok esetben teljesen kikopik a kapcsolatból. Az anya megéli a szimbiózist a gyermekével, ezért a férjével való szimbiózisra nincs annyira igénye. Az apa sokszor kirekesztve érzi magát.

„Fáj, hogy már nem lobog köztünk a szerelem”

„Amióta Julcsi megszületett, Barbara rám sem néz. Olyan érzés nekem, mintha nekem csakis az lenne a szerepem, hogy pénzt keressek. Semmi kedvesség, semmi erotika, csakis Julcsival babázik, vele éli ki a gyengédséget. Elveszettnek érzem magam, tényleg csak arra vagyok jó, hogy hozzam haza a pénzt? Ennél többre lenne igényem. Arról nem is beszélve, hogy rendszeresen nagy a feszültség közöttünk, és a szex sem működik. Már az érintésemtől is elugrik Barbara. Reménytelennek érzem az egész házasságomat, pedig imádom mindkettőjüket” – meséli Péter, 31 éves szakreferens.

A bekövetkezett érzelmi távoldás következtében csökken az empátia a nő és férfi között. Nem értik egymás problémáját, egyre több a vita közöttük. Ez egy negatív spirál, amiből egy idő után nehéz kikerülni. Fontos, hogy ebben a szakaszban tudatosak legyenek a párok. A kettesben töltött idő fontosabb, mint bármikor. 

A párkapcsolati fejlődés negyedik, utolsó „újraközeledési” szakaszában egy egyensúlyi helyzet alakul ki. A gyermekek már önállóak, az anya megengedheti magának, hogy megvalósíthassa vágyait, majd ezután újra a férfi felé fordul.

Ennek a szakasznak a kezdetén a nő újra többet foglalkozik önmagával, új hobbikat talál, vagy a karrierjét építgeti, netán szakmát vált. Most ő távolodik el otthonról, miközben a férfi az elért sikerek után már a család felé fordul. Ennek a szakasznak az elején tehát megcserélődik a helyzet, a férfi otthon ülőbbé válik, a nő pedig az otthonon kívül keresi az álmai megvalósítását. A gyermekek nagyok, netán kirepültek, így a szülői feladatok is limitáltak már.

Ha a nő túl van az önmegvalósításon, akkor következik be az egymás felé fordulás, amikor mindkettőnek ismét a párkapcsolat a fontos. Sok pár ezt a második egymásra találás korszakaként éli meg. Ezeknek az éveknek a fő jellemzője, hogy a nő és férfi elfogadja egymást, sőt egymás támaszává válnak. Kibékülnek a különbségeikkel, sőt igyekeznek minél szorosabb szövetséget kialakítani.

Gyakran látható, hogy időskorban utazgatnak a párok, megélik másodszor is azokat az örömöket, amiket hajdanán a megismerkedésük elején, csak mindezt érzelmi biztonságban. Elmaradnak a játszmák és harcok, intimitással teli korszak kezdődik, amiben az egymás segítése is fontos szerepet játszik. A pár két tagja számot vet életével, megbékélnek, hiszen ennek a szakasznak a vége már az öregkor.

Ez a négy klasszikus párkapcsolati szakasz, de természetesen nagyon sok esetben alakul úgy, hogy a szakaszok összemosódnak vagy felcserélődnek. Gondoljunk csak arra, amikor a megismerkedés fázisában születik meg egy gyermek, válás után, már gyermekkel lépnek bele egy új kapcsolatba.

Minden szakasznak megvannak a krízisei, elakadásai, aminek esetén érdemes párterápiás segítséget igénybe venni, hiszen ezeken a nehézségeken segítséggel valóban túl lehet lendülni.

Bibók Bea szextanácsadó korábbi írásai az NLCafén:

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus