Pofon, megkötözés, fej a főzelékbe: fegyelmezés vagy óvodai terror?

És akkor jöjjenek a nagyon is valóságos sztorik, amiket anyukák meséltek az NLCafénak a saját gyerekeikkel kapcsolatban:

“Nagycsoportos volt a középső lányom, amikor az óvónő pofon vágta. Nem volt egyszerű gyerek sosem, többet volt az oviban büntetésben, mint nem. Ilyenkor kiküldték általában a mosdóba, hogy gondolkodjon (üvöltsön) magában. Már ez sem a konfliktuskezelés magasiskolája, de legyen, még ezen átlendültem, mert ismertem a saját gyerekemet, hogy milyen volt, amikor hisztizni kezdett. De azért azt gondolom, hogy a pofozás nagyon nincs rendben. Onnan tudtam meg az egészet, hogy az egyik anyuka pont látta az esetet, és felhívott utána. Délután úgy kellett kihúzni az infót a lányomból, mert az óvónő befenyítette, hogy nehogy szóljon erről itthon, mert akkor büntetésben lesz másnap, ha ez kiderül. A pofon kiváltó oka egyébként az volt, hogy nem volt hajlandó a gyerek megenni a reggelit. Persze elmentünk az atyaúristenig, feljelentettük, de nem történt semmi, szóbeli figyelmeztetést kapott, és azóta is vígan ott van az oviban a gyerekekkel.”

“A fiam középsős volt, és gyakran sírt otthon, hogy nem akarja megenni az ételt, és mindig megkérdezte, hogy büntetést kap-e ezért. Egy idő után faggatni kezdtem, és kiderült, hogy náluk az oviban kötelező megenni mindent, ha nem teszi, akkor az óvó néni beleveri a gyerek fejét az ételbe, és mehet a sarokba. Nagyon felháborodtam, másnap az óvodavezetőnél kezdtem a napot, aki megígérte, hogy soha többet ilyen nem fordul elő, az óvónő fegyelmit kapott, és végül helyreállt a rend, ha valaki nem kérte az ételt, akkor ott hagyhatta a tányérján.“

Lengyelországban diktafont rejtett a gyereke csomagjába egy anyuka, hogy megtudja, miért retteg kisfia az oviba menéstől. A gyerek csak annyit árult el szüleinek, hogy az egyik óvó nénitől fél, a többi már a hangfelvételből derült ki: a pedagógus ugyanis szigetelőszalaggal ragasztotta le a sokat beszélő gyerekek száját. Miután ez bebizonyosodott, az óvónőt azonnal felfüggesztették.

Képeink illusztrációk (Fotó: AFP, Samuel Kubani)

Megkérdeztünk egy gyerekpszichológust, hol a határ a gyerekek fegyelmezésében, mi a nevelés, és mi számít egyértelműen túlzásnak

“Én nem használnám a büntetés szót, inkább a következményt. Természetesen kell hogy legyen következménye egy ovis gyerkőc nem kívánt tetteinek is, de azt már régóta tudjuk, hogy büntetéssel hosszú távú pozitív irányú változást elérni nem lehet – mondta Lipták Zita gyermekpszichológus. – A büntetés pillanatnyilag működhet, de tartós eredmény akkor várható, ha nem reflexből és nem indulatból szabunk ki büntetést, hanem mindig megbeszéljük az adott helyzetet, elmagyarázzuk, ezt miért nem lehet, mi mást lehetett volna tenni helyette. Egy kisgyermek számára a felnőttek érzelmi reakciója fontos támpont, érdemes ezzel jelezni. Feszülten kiabálni a gyerekkel és rögtön büntetésekkel dobálózni, ez nem jó minta a gyerek számára, viszont ha a szülő azt mondja, hogy most haragszom azért, mert ezt csináltad (pontosan megfogalmazni, hogy mit), és elmagyarázza, hogy ez miért nem helyes, mit kellett volna másképp, az egy egészen más mintát és megértést nyújt a gyereknek. Tehát a leghatásosabb következménynek én a szülő hiteles érzelmi reakcióit tartom, és az adott viselkedésre irányuló reális megnyilvánulást. Például ha a gyerek húzza az időt, mert nem akar felöltözni, akkor elmagyarázni, hogy később tudnak elindulni és kevesebb időt tudnak a játszótéren tölteni. 

Óvodai közösségben is hasonló elveknek kellene érvényesülnie, de tudom, hogy iszonyú nehéz helyzetben vannak az óvodapedagógusok, mert általában rengeteg gyerek van összezsúfolva kicsi helyen

(ami önmagában növeli a gyerekek frusztrációját), és nehéz lehetőséget biztosítani egyéni figyelemre, pedig általában erre lenne szükség egy-egy konfliktusos helyzetben. Sokat segítenének az együttműködést elősegítő játékok, gyakorlatok, és sok időt kellene fordítani a szabad levegőn való játékra, ahol a gyerekek levezethetik a zsúfolt csoportszobában felgyülemlett feszültségeket. Nekünk, felnőtteknek bele kellene néha gondolnunk, hogy vajon mit is váltana ki belőlünk, ha napi 8 órát kellene eltöltenünk 25-30 nm-en még vagy 25 másik emberrel… Ha pedig egy gyerekkel komolyabb probléma van (például túlzottan agresszív), akkor kicsit ki kellene emelni a csoportból, az óvó néninek félrehívni, beszélgetni vele arról, hogy mi történik a gyerekkel, és lehetőséget biztosítani arra, hogy megnyugodjon. Adott esetben pedig szakemberhez irányítani a családot, hiszen sokszor a családi feszültségek jelennek meg a gyermek közösségben megnyilvánuló viselkedésében.”

A módszer rossz, de csak fegyelmezés történt

Józsika szülei feljelentették az óvónőt, mert megkötözte fiukat, de a rendőrség megszüntette az eljárást. A család panaszt tett, de a vádhatóság szerint ami történt, az legfeljebb nevelési hiba és nem bűncselekmény. Az óvónő lehet, hogy rossz módszert választott, de célja az volt, hogy az óvodai csoportban tartózkodó többi gyermeket megvédje, hiszen feladata közé tartozik az is, hogy leszerelje a másokat bántó kisgyereket.

A kisfiú édesapja szerint úgy állítják be a fiát, mint egy 4 éves bűnözőt, pedig az eset óta Józsikát kell pszichológushoz hordani. A rendőrség Józsika ügyében már nem, de más gyerekekkel kapcsolatban nyomoz kiskorú veszélyeztetése miatt. Azt vizsgálják, az elmúlt években kinek a gyerekét érte bántalmazás a kaskantyúi óvodában. A család egyébként azt mondta, hogy a kisfiúnak egy vastag zsinórral kötözték össze a kezét és lábát. Az óvónő szerint erről szó sem volt, valóban megkötözte a kisfiú kezét, “de csak két percre, és egy piros fonállal masnira”.

“Egy gyereket megkötözni büntetésből teljes mértékben elfogadhatatlan – mondta a szakember. Ez a gyereknek egyvalamire mutat példát: ha valami nem kívánatosat tesz, arra agresszióval kell válaszolni. Részben félelmet szül a gyerekben, részben pedig agresszív válaszreakciókat eredményezhet az ilyen felnőtt magatartás.”

Még február elején is dolgozott az a veszprémi óvónő, akit jogerősen felfüggesztett börtönre ítéltek decemberben a gyerekek terrorizálása miatt. Egy szülő jelentette fel, mert rendszeresen megalázóan beszélt a gyerekekkel, és előfordult, hogy nem engedte ki őket a mosdóba sem. Volt olyan kisgyerek, aki annyira félt tőle, hogy rendszeresen hányt. A jogerős ítélet ellenére az óvónő még február elsején is dolgozott az oviban, mivel a vezető nem tudott az ítéletről. Véglegesen csak akkor bocsáthatják el, ha az intézmény megkapja a jogerős ítéletről a döntést.

“Nemrég járt hozzám egy kislány, akinél hasonló pedagógusi magatartás váltott ki bevizelési, szorongásos tüneteket. Egy óvodás korú gyermek szobatisztasága vagy nemrég alakult ki, vagy éppen kialakulóban van, ezért nagyon fontos lenne, hogy ilyen jellegű korlátozásokkal ne gátolják ezt a folyamatot, mert könnyen visszaesés lehet belőle; a gyermek szorongani fog, és vagy kórosan visszatartja, vagy nem tudja visszatartani és bepisil. Mindkettő gyakori probléma és önértékelési gondokhoz, szégyenérzet kialakulásához vezethet” – mondta el Lipták Zita gyerekpszichológus.

Nehezebb fegyelmezni a mai gyerekeket, mint régen?

A mai gyerekek figyelmét nehezebb lekötni, mert sokkal többféle inger éri őket, hiszen már nemcsak a hagyományos játékok és a mese van, hanem rengeteg multimédiás eszköz, ami az elmúlt években beépült a családok életébe. Ezen kívül azok a társadalmi hatások, amik a családokat érik, a gyerekekre is kihatnak – figyelmeztet a szakember. – Az élet felgyorsult, jellemző a teljesítmény-központúság mind a magánéletben, mind az oktatásban, a szülők és az őket nevelő, tanító pedagógusok iszonyúan leterheltek. Ezek mind-mind begyűrűznek a gyerekek életébe, és nyugtalanabbá, feszültebbé, ingerültebbé teszik őket is. Ez gyakran különböző magatartás- és viselkedésbeli problémákban csapódik le már az óvodás gyerekeknél is.

Itt olvashatsz még többet az óvodásokról: 

• Miért nem szólalhatnak meg a gyerekek az óvodában ebéd alatt?
• Egy óvoda, ahova nem gyerekeket, hanem családokat vesznek fel
• Egy óvoda, ahol kórusa van az óvónőknek