„Anyámnak nagy teher volt öt gyereket felnevelni egyedül”

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Hogy él egy burundi fiú a magyar fővárosban, akinek otthon már felesége, gyerekei lennének? Ndagijimana Kevin 21 éves, Debrecenben jár egyetemre. Családja adta be az egyik ottani SOS Gyermekfaluba, hogy továbbtanulhasson. Diploma után szeretne visszatérni, és mérnökként a hazájának segíteni. Az SOS Gyermekfalvak újabb cikke a NLCafén.

Mióta élsz Magyarországon?

Tavaly szeptember óta. Debrecenben tanulok építőmérnöknek.

Miért épp Magyarországra esett a választásod?

Ghánában jártam középiskolába, ott javasolták ezt az egyetemet. A Debreceni Egyetem orvosképzése már jól ismert, az építőmérnöki szak nemrég indult angolul, és elviselhető a kurzus ára.

Miért építőmérnöknek tanulsz?

Szeretnék segíteni fejleszteni azt infrastruktúrát Burundiban. Ott nagyon elhasználódtak az utak, csatornák. Tavaly egy nagy esőzés elárasztotta a fővárost, sok ember elvesztette az otthonát, és hetvenen meghaltak.

Mit kell tudni Burundiról?

Burundi Kelet-Afrikában helyezkedik el, tízmillió lakosa van. A világ egyik legszegényebb országa, de híres a dobművészete. A hivatalos nyelv francia, de a többség a helyi nyelven, kirundiul beszél. Nemrég az elnök harmadszor is újraválasztatta magát, noha ez törvényileg tilos lenne, lázadások zajlanak, polgárháborús helyzet van az országban, az emberek nem érzik magukat biztonságban.

Ndagijimana Kevin
Ndagijimana Kevin

Hogy kerültél be az SOS Gyermekfaluba?

Hétéves koromban vitt be a nagybátyám. Előtte egy kis faluban éltem, anyukámmal és négy idősebb testvéremmel, egy kiterjedt családban, számos rokon között. Anyám mezőgazdasági munkát végzett. Apám a polgárháborúban meghalt 1993-ban. Az anyámnak nagy teher volt öt gyereket felnevelni egyedül. A nagybátyám, aki egyetemet végzett, döntött úgy, hogy én és két unokatestvérem kerüljünk be a gyermekfaluba, hogy jobb esélyeink legyenek tanulni.

Értetted hétévesen, hogy mi történik?

Óriási változás volt hétévesen beköltözni. Előtte a nagybátyám elvitt minket a fővárosba, hogy szokjuk a nagyvárosokat. Az SOS-ben először azt hittem, itt is erről van szó. A nagybátyám nem mondott semmit, csak bevitt minket.

Sírtál?

Nem emlékszem, valószínűleg igen. Nagyon kicsi voltam.

Anyád beleegyezett, hogy bekerülj?

Ellenezte, de nem tudott mit csinálni, túl sokan voltunk, nagy teher volt neki az öt gyerek. A gyermekfaluban a legjobb gondoskodást kaptam, ezért vagyok itt, ahol vagyok. Még ha kezdetben nem is akart beadni, de most, mikor látja, hogy mi lett belőlem, nagyon büszke rám. A testvéreim közül egyedül én járok egyetemre.

Látogatott anyukád az SOS-ben?

Nem, soha. Nagyon messze volt a falunktól, és nem volt pénze, nem tudott eljönni. A nagybátyám időnként eljött.

Most kapcsolatban vagy a családoddal?

Igen, de nagyon mások vagyunk. Ők egy elmaradott vidéken élnek, nem ismerik a mobiltelefont, a testvéreim munkanélküliek. Burundiban nehéz állást kapni. Tavaly találkoztunk utoljára, akkor meglátogattam őket.

Burundi család
Burundi család

Milyen volt az élet az SOS-ben?

Az SOS-be bekerülni óriási változás volt. Egy nevelőanyával és egy segítővel éltem, kilenc másik gyerekkel együtt. Voltak konfliktusok a gyerekek között, sokszor a nevelőknek kellett közbelépniük, meg kellett tanulnunk együtt élni. Hárman laktunk egy szobában, mindent megkaptunk, ételt, ruhát, jobb esélyt a tanulásra. Mikor utána hazalátogattam, akkor láttam, hogy nem igazán elég az étel, amit otthon kaptunk.

Nem merült fel, hogy valaki örökbe fogadjon?

Nem, és nem is láttam ilyen esetet a faluban.

Meddig éltél ott?

Az általános iskola befejezéséig, 13 éves koromig. Utána a fővárosba költöztem. Ott kezdtem a középiskolát, egy ifjúsági házban laktam, más SOS-diákokkal együtt, akik idősebbek voltak. Harmadév után levizsgáztam angol nyelvből, mert addig franciául folyt az oktatás, és Ghánában folytattam a tanulmányait egy gimnáziumban, ott négy évet töltöttem. Utána érkeztem Debrecenbe.

Járnak a gyerekek Burundiban iskolába?

Nagy volt az írástudatlanság, de a jelenlegi elnök meghirdette az ingyenes alapfokú oktatást, azóta sok gyerek eljutott iskolába, de a középiskola nehezen megoldható, sokan nem tudják megengedni maguknak, az nem ingyenes.

21 éves vagy, mit szoktak ennyi idősen csinálni a burundi férfiak?

Burundiban a férfiak általában 21 évesen házasodnak, a lányok 18 évesen, és nem szokás a válás, az ország nagy része katolikus. Mivel a népesség nagyon nő, most négyre akarják korlátozni családonként a gyerekszámot.

Miben más az élet Magyarországon, mint Burundiban?

Itt nagyon mások az utak, az infrastruktúra. Burundiban viszont minden nagyon olcsó. Az életszínvonal itt jobb, de én mindenképpen szeretnék Burundiba visszamenni.

Gyerekek az egyik burundi SOS-faluban
Gyerekek az egyik burundi SOS-faluban

Kapsz megjegyzéseket a bőrszínedre?

Angolul nem.

Mi a legmeglepőbb Magyarországon?

Hogy a legtöbb ember nem beszél angolul. Ha megyek valahova, és útbaigazítást kérek, a többség rávágja, hogy „nem beszélek angolul”.

Te megtanultál magyarul?

Csak pár szót.

Kikkel barátkozol?

Az egyetemre járnak ugandaiak, nigériaik, törökök is. Ghánában sok afrikai népcsoport megfordult, így könnyebben kötök kapcsolatot velük.

Hogy finanszírozod az ittlétedet?

Az SOS támogat, és persze jó jegyeket várnak el. Ez eddig sikerült is, 4,66 volt az átlagom az első évben. Ghánában matek-fizika fakultációra jártam a gimnáziumban, és jó is voltam matekból, így egyelőre nincsenek nehézségeim.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól:

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus

Igényes egyedülállók társkeresője
Elittárs: regisztráljon és találja meg az elvárásainak megfelelő társat!

További információk