Jelige: egyedülálló anyuka egyedülálló álmokkal

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Tisztán emlékszem arra a napra, mikor végérvényesen egyedül maradtam a kis bérelt lakásban, és kimondtam: vége. Egyedülálló anyuka lettem, egy másfél éves kisfiúval.

Nem bántam. Egyedülálló anyukaként végre fellélegezhettem – ténylegesen is és átvitt értelemben is. Egy kapcsolat, amiben félelmek és görcsök vannak, mindig fullasztó – minimum az egyik fél számára. Most én voltam az a fél. Ekkor már 1 éve írásból és tanácsadásból keresgettem pénzt.

„Mikor fejezed már be a bohóckodást?! Nőj fel és légy igazi anya” – hallottam számtalanszor. Évek óta tartott a harc, hogy megélhetem-e a hivatásomat (fitneszedzőként, életmód-tanácsadóként, bloggerként és újságíróként), vagy hagyjam végre a „hülyéskedést” és igazi anyává váljak. Több házimunkával, kevesebb cikkel és nyilván a lehető legkevesebb önálló gondolattal és igénnyel.

Légy tisztességes anya!

Becsületesen mantráztam a hallottakat: „Nem kell már edzened, nem vagy már tinédzser, hogy a seggedet riszáld!” és „Légy tisztességes anya, mert ha így folytatod, bármikor elperlem a gyereket!”, de a vége az lett, hogy egy utolsó, szívet tépő ordítással azt mondtam: nem.

Nem adom fel azokat az értékeket, amikben hiszek, és nem hiszek el semmit, ami arra utal: nem vagyok jó így. Minden porcikámban remegtem, hisz egyedülálló anya voltam, nem volt állásom, nem volt bevételem, nem volt kire bízni a gyerekemet, és legfőképp: fogalmam sem volt, mi lesz.

A folytatásért kattints a Megújulunk caféblogra!

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus