Család

15 évig tűrtem, hogy verjen a férjem

Két éve léptem rá az új életet jelentő utamra. Négy éve érkeztem a semmiből… indultam el a gyermekemmel, mert az életet választottam. 15 évig éltem egy kapcsolatban, amelynek talán létre sem kellett volna jönnie.

Aztán ráléptem a spiritualitás útjára, és elkezdtem átformálni a gondolataimat. A tévedésemet, a hibáimat, az önmagam ellen elkövetett árulásokat átneveztem tapasztalásnak. Mert így jobb, így szebb, hiszen nem tudom már megváltoztatni. Hiába tenném fel vagy tettem fel százszor, ezerszer a kérdést. Miért? Miért engedtem, hogy valaki elvegye a lényem? Miért engedtem, hogy valaki elvegye az életem? Miért engedtem, hogy ezt tegye velem? És miért engedtem, hogy ezt tegye a gyermekemmel? Miért?

Nem leltem meg a választ. Mint ahogyan arra sem, miért nem jöttem el hamarabb? Miért nem? Már nem teszem fel ezeket a kérdéseket. Mert elmúlt. A múlt nincs többé, nem engedhetem meg, hogy elvéve a fél életem, romba döntse a jelenem, és egy szép jövőt, amelyet megálmodtam magamnak, és megálmodtam a gyermekemmel. És nem tettem fel a kérdéseket. Elfogadtam, hogy ezek kellett ahhoz, hogy azzá váljak, aki vagyok, elfogadtam és szépen elkezdtem élni az új életem. Amelyben felfedezem a szépségeket, az álmokat, amelyben létezhetem.

A folytatásért kattints a Léleksuttogó caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top