Család

Gyúrunk, vaze? – Apukák sokkoló beszélgetése a konditeremben

Futópadon. Utálom, hogy kétoldalt két tévé helyezkedik el, megy a tüctüc, én meg csak bámulom a rohadt számlálót, hogy mikor érünk már el az öt kilométerig. A futást mondjuk szeretem, a körülményeket nem.

Igyekszem sehova sem figyelni. Sem az izomagyú súlyzózókra nem sokkal távolabb, sem a mellettem futókra. 

Gyúrunk, vaze? Apukák sokkoló beszélgetése a konditeremben

Egyszer aztán ilyeneket hallok magam mellől: Kaki. Hat hét. Vizsgálat. Hallás. Kaki.
Csak odafigyelek lihegés közben. Egy fickó futogat mellettem. Szőke, izé, középkorú, mondanám, de az mi is? Az én korom? Fiatalos. Szódával. Előtte mackós, inkább dagi, mosolygós férfi áll. Bemelegítéshez hasonlító mozdulatokat tesz, de közben ezt mondja:

Kakil, de teljesen kivan tőle. Vörösödik a feje. Állandóan erőlködik. Nem tudjuk, mit csináljunk.
A másik flegmán közli, mellettem, a futópadon. “Á, a miénk is azt csinálja. Semmiség. Elmúlik.

A folytatásért kattints az Anyám borogass caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top