Család

Egy fiú elment, érkezett egy másik – a boldogság a kertek alatt lakik

Ott állt a pozsonyi reptéren. Még sötét volt, alig hajnalodott. Megállt, egy pillanatra becsukta a szemét, s arra gondolt – ez az a pillanat, amikor visszakapta saját életét. Örülnie kell, de legalábbis meg kell próbálnia.

33 év zárult le az életében abban a pillanatban, amikor fia jól ismert alakja eltűnt a reptéri váró ajtaja mögött. Hát vége. Ennyi volt. Fia Angliába költözése kitette a pontot egy végtelen hosszú mondat végére. Felnevelt három gyereket, s most a feladat véget ért.

Tudta, most nagyon észen kell lennie. Most tudatosan kell elrendeznie mindent, nem süllyedhet önsajnálatba. Veszélyes ponthoz érkezett az élete, sokféle elágazás lehet. Jöhet a magány, az önsajnálat, a szomorúság, a betegség… Tudta, ha nincs észen, bizony jönnek is ezek a dolgok.
Tudta azt is, hogy van egy másik út is. Megláthatja mindebben a jót is. A kinyíló ajtókat, a megnyíló lehetőséget. Szabad volt. Sok ember mindent odaadna, csak szabad lehessen. Ő most szabad volt. Kezdeni akart valamit ezzel a szabadsággal. De még nem most. Most még más feladat van, most még nem szabad a mámorító érzésnek átadnia magát.

A folytatásért kattints a Nem vagy egyedül caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top