Második nap, és már ki kell állnom a lányomért

A tanárt hagyjuk, őt most délután előveszem, a gyerekeket meg már reggel lerendezte a tanár néni. Én meg izgulhatok érte, hogy amikor a tanár nem néz oda, biztos-e, hogy nem bántják a legnagyobb szerelemgyümölcsömet.

A tanár rész:

Évnyitón elmondták többszöri kérdezésre is ugyanúgy, hogy nem, nem kell első nap vinni a könyvet, csak füzetet és órarendet, meg íróeszközt kell a táskába pakolni. Sem tornacuccot, sem úszáscuccot, sem táncos ruhát. Semmit. Erre: tegnap könnyes szemmel közli a nagylányom: őt bizony annyira leb*ta a tanár néni (a többiek előtt), hogy nem vitte az összes könyvét, hogy majdnem sírt. Grrrrrrr! Lesz vagy két kérdésem a tanár nénihez. Aki ráadásul osztályfőnök, és vannak közös szálaink a gyermekkoromból.

A gyerekek rész:

Aki figyelmesen olvassa ezt a blogot, láthatta-olvashatta, hogy tavaly volt nem egy… mondjuk úgy “csínytevés”, ami az én lányom ellen irányult. Aki nem követ olyan régen, annak elég annyit tudni, hogy kék-zöld foltok, elvett tankönyvek, írószerek, stb. végén halálos fenyegetéssel zárult a tanév – amit az igazgató bácsi rendezett le, hogy ne jelentsük fel az egyik elkövető gyereket (rokoni szálak fűzik hozzá, ha jól tudom), mert válnak a szülők…

A folytatásért kattints Bopci caféblogjára!