A kamaszok boldogabbak, mint azt szüleik hiszik

A kamaszok eddig is teljesen kiismerhetetlenek voltak számunkra, most már tudományos kutatás is van rá, hogy tényleg semmi esélyünk, hogy megértsük őket. A Journal of Experimental Child Psychology közölte azt a tanulmányt, amiben a 10-11 és 15-16 éves gyerekekkel és szüleikkel végzett kutatás eredményeit tették közzé. A gyerekeknek és a szülőknek is feltették a gyerekek hangulatára vonatkozó kérdéseket, aztán összevetették azt, amit a gyerekek saját magukról gondoltak, azzal, amit a szüleik láttak rajtuk.

Félrefordítjuk a gyerekeink jelzéseit

A válaszokból az derült ki, hogy a szülők nagy része teljesen félreérti a gyerekét, és még akkor is szomorúnak vagy elégedetlennek látja őt, amikor saját bevallása szerint épp remekül érzi magát. Ugyanígy történt fordítva is: boldogabbnak látták a gyerekeiket akkor, amikor ők azt írták magukról, hogy nincs túl fényes kedvük. 

A kutatók arra jutottak, hogy valószínűleg arról a tükör-jelenségről lehet szó, amikor a szülők kivetítik kamasz gyerekeikre a saját hangulatukat, érzéseiket. Ezzel az egocentrikus elfogultsággal nézni a gyerekeket egyet jelent azzal, hogy félreolvassuk a jelzéseiket, és stresszesebbé válik a kapcsolatunk velük, mint amilyen amúgy lehetne. Azért fontos, hogy ne értsük félre az érzelmeiket, mert így sokkal több félreértés lehet köztünk, és kevésbé vesszük észre, mikor van épp szükségük a segítségünkre, támogatásunkra emocionálisan.

A kiskamaszok boldogtalanabbak

A kutatási eredményeken leginkább a 10-11 éves kiskamaszok szülei lepődtek meg, ugyanis ők rendre azt gondolták a gyerekeikről, hogy boldogabbak, mint amilyenek valójában voltak. A kutatók azonban szinte vártak erre, mivel mint elmondták, ebben a korban a gyerekek sokkal jobban rejtegetik a negatív érzéseiket, látens kamaszok, amikor a felszín alatt fortyognak még csak a hangulatingadozások. Az is hozzájárult még ehhez az eredményhez, hogy a szülők nem szeretnék depressziósnak látni tinédzser gyereküket, mélyen félnek ettől, ezért inkább előre feltételezik róluk, hogy jobban érzik magukat, mint valójában.

De azért arra is felhívták a figyelmet, hogy a lázadást és eltávolodást nem kell depresszióként értelmeznünk, hiszen 15-16 évesen ezek a leválás fontos szakaszai, át kell esni rajtuk. Akárhogy is, az egész kutatásból egy fontos információt nyerhettünk: továbbra sem tudjuk megfejteni kamasz gyerekeinket.