“Nézd, milyen menő, megcsípett egy medúza” – amikor a gyerekek messze járnak

Srí Lankáról jelentjük. Friss képpel ugyan nem szolgálhatok, de szemezgetek az elmúlt hét történéseiből, ahogy a lányaim mesélték:

Dorka: “Megcsípett egy medúza, nézd, itt a karomon! (nem látszik belőle semmi skype-on) Nagyon menő! Belecsavarodott a lába a karkötőmbe. Azt mondták, hogy ilyenkor le kell pisilni, de szerencsére inkább csak kókuszvízzel lemosták végül, mert azért nem akartam volna pisis kézzel mászkálni egész nap.”

Borcsa: “Anya, Dorka leordította a fejemet a cukorkák miatt. Igazából ő még mindig Dorka maradt. De képzeld, voltunk wakeboardozni, bár én nem wakeboardoztam, mert épp esett az eső, úgyhogy inkább áztam a motorcsónakban, még jó, hogy fürdőruhában voltam.” (ezt így egy szuszra)

Mondjuk, az örvendetes hír, hogy Dorka még mindig Dorka maradt, nem is akarnám, hogy véletlenül egy Szandrát kapjak vissza helyette.

Azon sem csodálkozom, hogy vitáznak és veszekednek, a hírek szerint ugyanúgy, mint itthon, apróságokon kapnak össze ott is…

És milyen az élet otthon a gyerekek nélkül? Folytatás az Anyám borogass blogon!