Nyílt levél a nőnek, aki az esküvőm napján voltam

Helló, te 26 éves, terhes menyasszony, látlak, igen, téged ott, a fekete bársonyruhádban, aminek eldugtad az árcéduláját, hogy később visszaválthasd. Emlékszem arra a gyomrodban pillangósan röpködős érzésre, ami eltöltött aznap: talán egy része a baba miatt lehetett, de azért leginkább az ideg okozta.

Tudom, hogy ma csak boldogságot akarsz. Egészen idáig az élet ijesztő és bizonytalan út volt, tele gödrökkel. Amikor te és az a jóképű fiatalember, aki melletted áll, rájöttetek, hogy a fogamzásgátló tabletták csak 99 százalékban hatékonyak, mindketten azt tettétek, amit a legtöbb ember tesz ilyenkor: pánikoltatok. De aztán inkább tervet kovácsoltatok. Mindketten elvált szülők gyermekeként nőttetek fel, és láttátok ennek a helyzetnek a jó és a rossz oldalát is. Ismertétek azt az állapotot, amikor egy gonosz mostoha lép a családba, és megtapasztaltátok, milyen az, amikor az elvált szüleitek miatt kell folyton iskolát váltanotok.

A baba, akivel épp terhes vagy? Ez a házasság? Mind egy új kezdetet jelentenek. Egy friss szellőt. Egy tiszta, ropogós lapot.

Ó, te fiatal én. Nem akarlak letörni, de minden jó szándékod ellenére… nem lesz jó vége ennek a házasságos mesének. Ne érts félre, megszületik a babád, meg még utána három testvére, és igazán jó életed lesz, jól eltöltöd az idődet. Tizenkét évig főállású anya leszel. Az a nő, aki nagy családi kocsit vezet és piknikeket rendez a parkban: te vagy. Még akkor is, ha néhány régi partizós korodból visszamaradt barátnőd alig hiszi el, hogy te vagy.

A családos napokból évek lesznek, a férjeddel elveszítitek a kapcsolatot. Egy napon ráébredsz, milyen hatalmas szakadék keletkezett köztetek, pedig egymás mellett alszotok. Mindketten hatalmas reményekkel érkeztetek ebbe a házasságba, iszonyatosan akartatok egy új életet összehozni, ám végül elbuktatok.

Tudod, mi történt?

Ahogy a Led Zeppelin-számban is van: kommunikációs összeroppanás történt. Te a gyerekekre koncentráltál, a férjed pedig a munkájára fókuszált. A neheztelés egymás iránt pedig csak egyre halmozódott mindkettőtökben egészen addig, míg szétesett a kapcsolatotok. Te kimerültél a nap végére, ő frusztráltan jött haza. Szinte komikus, hogy mennyire sablonosan talált végül más karjaiban vigaszt.

Fiatalabb énem, nem akarlak megijeszteni ezzel a sok véres részlettel. De azért el akarom mondani neked, hogy nagy szívás átesni egy váláson. Jobban fog fájni, mint addig bármi. Az árulás belülről éget szét, magadat okolod majd, szégyelled magad, és az összes félelmed valósággá válik benne. Megjárod a poklot párszor, mire túljutsz rajta.

A leglényegesebb rész az előző mondatban: túljutsz rajta.

Mindenki túléli. A gyerekeid nemhogy túlélik, de stabil, kedves, boldog emberekké válnak. Maradnak vissza sebek természetesen. De mindenki más is szerez sebeket az élete folyamán, és mindenki más is túléli a sérüléseit.

Mi lesz veled? Többet teszel, mint csak túléled. Megtanulsz dolgokat saját magadról, a házasságról, férfiakról és párkapcsolatokról. Hihetetlen erőt fedezel fel magadban és a körülötted élőkben. Rájössz, hogy mindenki a saját boldogságáért felelős.

És tudod mit, 26 éves énem? Nem tudom biztosan ezen a ponton, hogy boldog vége lesz-e ennek az egésznek, de azt tudom, hogy a váláskor kaptunk egy friss kezdetet. Most pedig menj, és egyél az esküvői tortádból..