Patrick Sondheimer, a Germanwings pilótája, aki az utolsó percig nem adta fel

Jegyezd meg! Patrick Sondheimer

A múlt héten a lezuhant Germanwings-gép kapcsán szinte kizárólag Andreas Lubitzról beszélnek/beszéltünk. A másodpilótáról, aki a jelek szerint szándékosan vezette a gépet a hegynek. Azt a gépet, amin rajta kívül 149 ember utazott, felnőttek, gyerekek vegyesen.

Patrick Sondheimer nevét nemigen hallottuk. Róla nincsenek fotóink. Nem szólnak róla szalagcímek. Pedig ő volt annak a gépnek a kapitánya, aminek a fedélzetén Lubitz is “utazott”. Ő volt az, aki egy rövid időre elhagyta a pilótafülkét, és akit aztán kizárt a saját másodpilótája onnan. Ő volt az, akiről a francia nyomozók azt mondták:

“sokszor hallani a felvételeken a hangját, ahogy kéri, követeli, hogy a másodpilóta engedje be.”

De Lubitztól végig nem jött semmilyen válasz. Sondheimer dörömbölt az ajtón. Ordított. Azt kiáltotta: “Nyisd ki azt a rohadt ajtót!” Végül fogott egy fejszét és végső elkeseredésében megpróbálta betörni a Germanwings bombabiztos fülkéjét. Elkeseredett kísérletének hangjai egészen addig hallatszanak, amíg a gép neki nem csapódik a hegynek.

Hős volt, és két gyermek édesapja

Patrick Sondheimer kapitány megpróbálta megmenteni a 9525-ös Germanwings-járat utasait és legénységét. Hős volt. És mellette férj is volt, két gyerek édesapja. Tapasztalt pilóta, hiszen több mint 6000 órát repült A320-as utasszállítón. Tíz éve dolgozott a Lufthansánál, a Germanwingshez 2014-ben csatlakozott.

Szóval ma Patrick Sondheimerre emlékezünk, aki megpróbálta megmenteni a gépet. És bár a legénység tagjainak nevét nem tudjuk, emlékezünk rájuk is. Rájuk, akik higgadtan azt mondhatták az utasoknak, kapcsolják be az öveiket. Rájuk, akik az utolsó percig titkolták a veszélyt az utasok elől, leplezve előttük saját halálfélelmüket is.

Köszönetet mondunk annak a pilótának is, akiknek szintén nem tudjuk a nevét, de aki a következő napon ugyanazon az útvonalon repült, és az utasokat egyesével köszöntötte, megígérve, hogy biztonságban haza fognak érni.

És köszönjük még egyszer önnek is, Patrick Sondheimer kapitány.

Az ön neve az, amire mindig emlékezni fogunk.

Forrás: Mamamia