nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Így éld túl a kamaszkort a gyermekeddel!

Nem lennék a mai kis- és nagykamaszok helyében. Nagyon nehéz lehet egy önmagával is ellentmondásban lévő emberkének megtalálnia a helyét ebben a folyton mozgásban lévő, hipergyorsan változó világban.
cafeblog/kicsiarakas
f Ajánlom

Megfelelni a szülőknek, az iskolának, a barátoknak, jól teljesíteni a választott közösségekben (sport és egyéb szakkörök), és – úgy általában – haladni a korral, mindenre időben reagálni, nem lemaradni.

Így éld túl a kamaszkort a gyermekeddel

Szülőnek lenni sem könnyű… megtalálni a helyes egyensúlyt, következetesnek maradni és felnőni a gyerekhez. Igen, mert fel kell nőni hozzájuk, nekem legalábbis biztosan. Ahogy egyszer azt Nagyfiú a fejemhez vágta, én még a múlt század szülötte vagyok, és bizony néha úgy érzem, elrobogott mellett ez a világ. Poroszos szemléletű iskolában tanultam, az elmúlt rendszerben éltem a mindennapjaimat, a szabadság, elfogadás, másság (bármilyen értelemben) mai értelmezése akkoriban nem létezett. Zárt, jól körülhatárolt világ volt, világosan megfogalmazott, megkérdőjelezhetetlen szabályokkal. Amikor ez megszűnt, légüres térben találtam magamat, ahol szinte mindent újra kellett tanulnom. A gyerekeim ezt az érzést már nem ismerik, előttük nyitott az egész világ – nem tudják értelmezni az olyan mondataimat, hogy háromévente lehetett csak Nyugat-Európába utazni, a ritkán kapható déligyümölcsért sorba kellett állni a szüleimnek, a legót csak hírből ismertem, illetve csak kanadai rokonaimnak köszönhetően volt kétdoboznyi belőle.

Így éld túl a kamaszkort a gyermekeddel

Fel kell nőnöm tehát egy olyan világhoz, amely sokkal többet enged meg az egyénnek, amely az egyik pillanatban még ezt az arcát mutatja, a másikban pedig egy újabbat. És ebben a világban kell elirányítanom a gyerekeimet, akik számítanak rám, bíznak bennem, hiszik, hogy én tudom a helyes utat. Nem, nem tudom, de igyekszem megtalálni legalább két lépéssel a gyerekek előtt. Egy kamasznak utat mutatni még nehezebb: türelmesnek, megértőnek és megengedőnek kell lenni ahhoz, hogy ne üldözzük el magunk mellől, de nem maradhat el a következetesség sem. Ez nagyon nehéz, borzasztó nehéz, pláne nekem, aki világéletemben maximalista voltam magammal és a környezetemmel szemben, ráadásul kamaszként is lightosan viselkedtem…

A teljes cikket a Kicsi a rakás blogon találod!

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon