Család

Mit vesztettem azzal, hogy elvált férfit választottam?

Másodikak vallanak most arról, hogy mit bántak meg, mit sérelmeznek az elvált férfi oldalán: hogy nem jön automatikusan a mostohagyermek iránt érzendő, "kötelező" szeretet, hogy nem sima ügy a mozaikcsaládos felállás elfogadása – és még sorolhatnám. De inkább olvassátok az ő gondolataikat arról, hogy miért nem sétagalopp második feleségnek, élettársnak lenni!

Második körben, az olvasókkal közösen szerkesztett sorozat részeként (az exasszonyos anyag után) nem túl vidám összeállítás jön. A kérdés, a jelenség teljességéhez azonban hozzátartozik a negatív oldal is, amiről úgy érzem, inkább szégyen beszélni, így elhallgatja mindenki a férjek, a gyerekek, a család érdekében.

Egy rossz döntés volt

“Nekem az hiányzik leginkább, hogy nem én irányítom (csak?) az életem, egy csomóan bele tudnak avatkozni. Hiányzik az elsőség. Hogy a gyerekem, a terhességem az első legyen. Hogy a kapcsolatunk fontossága az elsők között legyen. A legrosszabb döntésem volt elvált, többgyermekes férfival kezdeni. És nem érzem magam megbecsülve. Egy alkalmazott vagyok, akinek feladatai vannak. Jó, nyilván a gyerek lakhelye (anya-apa) sokat számít. Én elfáradtam, besokalltam. Az, hogy még a sok rossz mellett a férjemmel is örökké küzdenem kell, ez már nem megy.”

Rám senki sem kíváncsi

“Sosem lehettem én, vagy az én gyerekeim az elsők, mindig számomra ‘idegen’ ember(ek)hez kell alkalmazkodni. Fáj, hogy én mint feleség, mint x.y. nem számítok. Azt is utálom, hogy soha senki nem kérdezi meg a párom családjából (ahogy a párom sem), hogy: ‘És, Pirike, hogy érzed magad te, mint Pirike? Hogy találtad meg a helyed, a szereped ebben a nagy családban?’ Nem, mert itt mindenki számára tökéletesen természetesnek tűnik, hogy Pirike időt, energiát, pénzt, fáradtságot, LEMONDÁST nem spórolva belevetette magát egy hozott gyerekbe, egy törésekkel teli férfiba… És igen, ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, még egyszer tuti nem mennék bele ebbe a hazásságba.”

Mit vesztettem azzal, hogy elvált férfit választottam?

A szabadidőmmel nem én rendelkezem

“Nekem az eleje volt nehéz, az, hogy a szabadidőmnek egy részét a hozott gyerek teszi ki. Hogy alaposan át kell gondolni a hétvégi programokat. Sokáig egyébként még barátnőzni sem mertem elmenni, pláne nem bulizni, mikor nálunk volt férjem fia. Mert hogy néz már az ki, hogy én hajnali kettőkor esek haza… Aztán rájöttem, hogy saját magamat korlátozom be ezzel. Ha el is megyek olykor szombaton, legalább addig is kettesben vannak az apjával.”

 A teljes összeállítást a Második feleség blogon találod!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top