Harc az idegekkel: bezárva az esőben a gyerekekkel

Gyerekkel mindenféle kihívások érik az embert. Most nem az olyan hétköznapi helyzetekre gondolok, mint hogy karodon az egyik, fogod a másik kezét, miközben néhány szatyorral megpakolva egyensúlyozol, és próbálod a kulcsod megtalálni, hogy bejuss a lakásba. Nem, egyáltalán nem erre. Rászokhatnék, de még mindig nem megy, hogy az időjárás-jelentést rendszeresen nézzem. Így mindennap örülök, ha süt, és bosszankodom, ha esik. És minden nap egy újabb kihívás, amikor szakad, bár nyár van, és a nyaralás kellős közepén be vagyunk zárva egy balatoni házba. Mint most is.

Bevált párost alkotunk a barátnőmmel, ezen a héten ketten összesen négy gyerekkel múlatjuk az időt a nyári szünetben. És arra ébredünk, hogy szakad az eső, és elő kell túrni a bőrönd aljáról a pulcsikat. Közben az a kis malőr történik, hogy a barátnőm kisfia olyan óvodába jár, ahol a nyár nagyjából közepére teszik be az ebédbefizetést, így ő hazaszalad, míg én a tomboló viharban a házban maradok négy gyerekkel. Na, ide kellenek ötletek!

Bár a gyerekek nagyjából egykorúak, egy fiú is van köztük, akinek picivel több a mozgásigénye a többinél, de ezt a lakásban lehetetlenség kiélni. Úgyhogy jönnek a társasjátékok, szép sorban, majd az “Amerikából jöttem”, rajzolás és vágás, és ebéd. Nem, egyelőre tartom magam ahhoz, hogy nem kapcsolom be a tévét. A két kisebbet még rá lehet venni egy délutáni csendes pihenőre, és a nagylányok ez alatt remekül elvannak.

De hogy milyen irtózatosan hosszú tud lenni egy nap, délután háromtól! Előkerül a puzzle, és ahogy telik a nap, ők is kreatívabbak lesznek: bevonulnak a szobába, koncertre készülnek, és mesét adnak elő.

Az jut eszembe, milyen butaság, hogy mindig valami felé kell terelni a gyerekeket, a legjobb dolgokat úgyis maguktól találják ki.

Amikor tíz percre eláll az eső, gyorsan felöltöztetem őket, és elmegyünk egyet rollerezni, mert különben ők is, de lehet, hogy én is megőrülök. Biztos vannak olyan szupermamik, akik az ilyen időben is a jót látják, hogy be lehet gubózni a lakásba, de én nem ilyen vagyok. Ahogy esteledik, kezd kitisztulni az ég, újra éled a Balaton. Néhány szomszéddal találkozunk a strandon, gyerekekkel jönnek ők is, hasonlóan meggyötört arccal, mint az enyém. “Hosszú volt ez” – mondja egyikük, miközben a fején három apróság mászik. De azért örülök, mikor a lányok lefekvéskor azt mondják, jobb lett ez a nap, mint ahogy reggel kinézett. És este mégis megnéztem az időjárás-jelentést, és holnap szép idő lesz!