A nő munkája a férfi?

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Mi a nő igazi feladata, és mi a férfié? Hogyan lehetnének boldogabbak a párok, és hogyan kerülhetnének végre helyükre a szerepek? Joós István tanácsadónak, a Nyitott Akadémia előadójának véleménye elsőre provokatív és megosztó. Próbáltuk megfogni, nem volt egyszerű...

Joós István: „A nő munkája a férfiMintha férfi és nő mostanság nehezebben találna utat egymáshoz. A párkapcsolatok vannak válságban vagy az ember?

Alapvetően az ember, és ennek eredményeként a párkapcsolatok. De talán nem jó szó a válság, szerintem az ember tanul, ami csak tapasztalatok által lehetséges. A tapasztalásnak pedig fontos része, hogy időnként szenvedek, és a szenvedés felnyitja a szememet új igazságokra, olyanokra, amikről korábban másképp gondolkoztam.

Ezt a szenvedés részt nem lehet megúszni?

Szerintem nem, sőt a szenvedés fontos és értékes. Aki nem néz vele szembe, ismétlődő körökben ragad.

Nincs olyan, hogy valakinek magától összejön minden?

Nincs. Vannak olyan dolgok, amik játszva és könnyen összejönnek, de az azt jelenti, hogy azokban jó vagyok, tehát nem azok miatt vagyok itt, hanem az új kihívások miatt, ami nehéz, aminél elakadok, aminek ellenállok. Ez az ellenállás okozza a szenvedésemet. Amikor bár érzem, hogy váltani, változni kellene, mégsem adom meg magam a továbblépésnek, mert félek, vagy mert egyszerűen nem veszem észre a jeleket. Az ember ilyenkor szeretne még a jelenlegi állapotában maradni, ami látszólag biztonságos ugyan, de egy idő után elviselhetetlen feszültséget okoz. A kihívások lehetőséget adnak a növekedésre, amit végül nem úszhatunk meg.

Most a munkáról beszélsz?

Nem csak. Mert mi is a munka? Mármint mit jelent a fogalom? Szerintem a fő feladatomat jelenti a világban. Az erre adott válasz nagyon fontos, mert meghatározza a „sikerkritériumot", vagyis azt, hogy milyen téren és mit várok el magamtól, minek a teljesülése esetén érzem magam jónak, értékesnek. A gond az, hogy pontosan ez van ma elcsúszva a világban. Sok nőn látom például, hogy azt gondolja, az a fő funkciója, amit a munkahelyén csinál.

"Feladatát, helyét a világban mindenki maga határozza meg mint egyén; nincs „a" nő és „a" férfi. Emberek vannak" - írja Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke. Teljes véleményét ITT elolvashatod!

Egyik feladatnak nem jó?

Egyiknek igen, de a kérdés itt az, hogy mi a fő feladata. A nő fő funkciója nem ez.

Hanem a család?

A férfi egész pontosan.

Joós István: „A nő munkája a férfi


Ezt légy szíves, fejtsd ki.

A férfi nyilvánvalóan a világban értelmezi magát, ehhez próbál hozzátenni, ezért dolgozik. Ha viszont a nő is csak a saját projektjében tud gondolkozni, akkor abból párhuzamosság lesz, két fáradt, egymástól törődést váró ember a nap végén, nem pedig egység. Egy ügyünk kell, hogy legyen, és ez csak úgy lehet, hogy valamelyikünk ügye mindkettőnké.

"A párkapcsolaton vagy családon belüli szerep- és munkamegosztás két ember magánügye. Baj akkor van, ha más hang nem fér el, ha a férfi véleménye megkérdőjelezhetetlen, és minden gondolatát csak támogatni szabad." Olvasd el, mi a véleménye a témáról a Feminfo bloggereinek!

Ez az ügy nem lehet a nőé?

De igen, csak nagy az ára. Ha a nő az ügy vezetője, akkor elférfiasodik.

És az feltétlenül baj? Mi van, ha talál ehhez egy kicsit nőiesebb férfit?

Nem lesz tartós. A nő egyre keményebb lesz, a férfi egyre inkább elpuhul, romlik az önértékelése, okkal, hiszen nem él férfiasan. Közben legbelül mindketten érzik, hogy valami nagyon nincs rendben. A szerepcsere tehát működhet egy darabig, de végül nem tudnak kiteljesedni, nem lesznek igazán boldogak a felek.

Születik egy párnak egy gyereke, és mivel a nőnek van stabil, jól fizető állása, ő megy vissza dolgozni, a férj pedig otthon marad gyesen. Vezeti a háztartást, gondoskodik a gyerekről, a nő meg halálosan megkönnyebbült és hálás, amiért a párja egész egyszerűen segít megoldani a helyzetet. Tényleg nem lehetnek boldogok? Arra a két évre sem?

Joós Istvánt huszonévesen informatikai vállalkozásáról ismerték, majd a gazdasági válság érkezésekor Szívesség Közösség néven indított internetes oldalt, ahol emberek egymásnak nyújthatnak önzetlen segítséget. Legutóbbi projektje az Önfelvállalás Játék: ki- és elmondani bármit – mert szerinte legfőképpen az elfojtásoktól feszül a világ. Két éve kezdett envagyok.info címen blogot, amit mostanra több ezren olvasnak naponta. Rendelkezésre áll coach-ként, és rendszeresen tart előadásokat, legutóbb a Nyitott Akadémia színpadán. 39 éves, nőtlen, Budapesten él, fő hobbija pedig saját megfogalmazásában „olyan internet alapú játszótereket építeni embereknek, ahol valódi, új kapcsolatok születnek, amelyek által a résztvevők önmaguk és mások értékeit tapasztalhatják meg".

Ez taktikailag működhet, de valóban boldogok szerintem nem lesznek. Tudom, hogy ez így nagyon durván hangzik, hiszen hogy merek általánosítani? De én ezt látom. Más az, amikor csak összetartunk, és más az, amikor össze is tartozunk, egyek vagyunk, mindenki kiteljesedik az alapvető szerepében, a pasi férfinak érzi magát, a nő pedig tökéletesen nőnek. Ettől függetlenül sok ilyen átmeneti szerepcserés helyzetet látok, és szerintem ezek nagyon értékes tapasztalatok. Jó, ha a nő kimegy a férfiak világába, kicsit harcol, mert tapasztalva érti meg, hogy neki egész egyszerűen nem ez a dolga, és a férfinak sem árt meg a mosogatás vagy a jóga, én is csináltam egy darabig.

Mit tegyen az a nő, aki él-hal a hivatásáért?

Szerintem az öröm, ha a nőnek van egy ilyen tevékenysége, csak fontos, hogy a prioritások rendben legyenek. A nő munkája a férfi. Minden más hobbi lehet csak, ha és amikor van rá energiája.

Életszerű ez ma ebben az országban gazdaságilag? Elképzelem, ahogy odaáll a nő a férje elé, és azt mondja: drágám, úgy döntöttem, hogy holnaptól...

Ne is folytasd. Azért ne folytasd, mert nincs így. Egy férfi, akiben hisz a felesége, nagyságrendekkel többet keres, mint a kettőjük fizetése, a közös ügy szinte legyőzhetetlenné teszi. Ideje talán észrevenni, hogy hibás a kétkeresős modell. Egy férfi, akiben bízik a társa, és aki ettől megerősödve bele mer állni abba, ami a dolga, kilép például a multitól, és kőkeményen elkezdi megvalósítani az álmát, és megcsinálja azt a kávézót, boltot, saját céget alapít, vagy bármit, igenis jobban eltartja a családját, mint ha ketten külön küszködnek.

Minden férfinek van ilyen álma?

Mindenkinek. Legbelül minden férfi alkotni, hozzátenni akar a világhoz. Ehhez képest a legtöbben ülnek a biztonságos vagy annak hitt állásukban, és halogatják azt, ami pedig valóban lelkesítené őket. A pénzből pedig, amit keresnek, inkább elmennek síelni. Itt hibás a kétkeresős modell.

Hogy álmok helyett síelésre költenek?

"Vajon milyen vita az, amiben nőként újra és újra annak a bizonygatásába kényszerítenek bele másokat, hogy ők is teljes értékű egyének, nem pedig oldalbordák?" - olvasható a reakció a Díszzsebkendők és ágytöltelékek blogon.

Egyrészt igen. Felélik azt a pénzt, amit pedig befektethetnének a "lelkesedésükbe". De a lényeg, hogy jobban élhetnének az emberek, ha a funkciókat rendbe raknák. Ma a nők nagy része őrlődik a saját munkahelyén, ahelyett, hogy ő lenne a támasz és a bölcsesség a férfi számára.

Tehát szerinted a nők szolgálják a férfiakat?

Nem. Egy nő sosem a férfit szolgálja, hanem ugyanúgy ügyet szolgál, ahogy a férfi is, csak ő ezt a férfin keresztül teszi.

Nézzük a bizalom kérdéskört. Az, hogy segítsem a férjemet álmai megvalósításában, a saját függetlenségem feladásáról is szól, ehhez pedig elég nagyfokú bizalom kell. Bizalom a férjemben, általában a férfiakban, a házasságban hosszú távon. Megkockáztatom, tízből hét nőnél már csak emiatt is borul ez a dolog.

Ez így van. Ezért „jó", hogy kínlódunk a multinál, mert egy idő után annyi frusztráció és feszültség gyűlik fel bennünk, hogy nincs más lehetőség, ki kell lépnünk, és bele kell állnunk egy másik ügybe, ami immár valóban lelkesít.

Én a nőkről beszéltem.

Értem, csak lásd be, hogy a férfi is megküzd a bizalommal, ő is gigantikus kockázatot vállal. Tele van félelemmel és bizonytalansággal, nem mer váltani, mert hiányzik belőle a hit. Ugyanúgy kiszolgáltatott, csak nem anyagi, hanem lelki téren, és ha egy férfi ezt a hitet és mellé a bölcs tanácsokat megkapja a nőtől, akkor a helyükre kerülnek a szerepek, helyükre kerülnek a kérdések és helyére kerül a kapcsolat is, mert megszületik a nagybetűs Férfi.

Attól, hogy van egy projekt, amit a magáénak érez, és amihez megtalálta a társát is?

Pontosan. Ezért sosem a már befutott, sikeres pasit kell választani, hanem azt, akinek csillog a szeme, anyagi helyzetétől függetlenül, mert már tudja, hogy hova tart, hogy mi a dolga. Vele lehet együtt építkezni.

Az lenne tehát a legnagyobb probléma, hogy a férfiak nem vágnak bele abba, amire a szívük mélyén igazán vágynak, és a nők sem bátorítják őket erre?

Igen. Ez a világon a legnagyobb probléma. És ez azért van, mert félünk a megérzéseinkre hallgatni, félünk azt az életet élni, amit igazán szeretnénk.

Abban megállapodhatunk, hogy nőnek is, férfinak is nagy felelősség feladni a valamennyire biztos állását?

Nem muszáj rögtön kilépni, a lényeg, hogy kezdjék el az álom megvalósítását. Az emberek sokáig várnak, mert látni akarják előre, hogy mi is a cél. De nem lehet látni, mert eleinte általában csak a kanyarig lát az ember, és ha nem indulok el, akkor sosem derül ki, mi vár mögötte.

"Jó volna, ha nem naiv, idillikus, önző képünk volna arról, hogy milyen az Igazi Nő, és persze az Igazi Férfi, mert a jelenlegi patriarchális rendszer bizony őket is rémes, embertelen és arctalan elvárások alá kényszeríti" - írja a témáról Barok Eszter újságíró.

Az is elképzelhető, hogy egy férfi tökéletesen boldog a jelenlegi munkahelyén, nem?

Persze. Csak azoknak kell változtatniuk, akiket nem lelkesít az, amit nap mint nap csinálnak.

Térjünk vissza a nők ambícióira. Én jó pár női vezetőt ismerek, aki nőies.

Én is. Tényleg vannak nőies vezetők. Gyakran jók is. De a kérdés nem ez, hanem, hogy boldogok-e. Szerintem sok ambiciózus nő nem tudja, mert még nem tapasztalta, hogy jobb egy férfit segíteni, mint bármilyen saját projektet vinni. Valójában nők alkotása minden férfi, szobor a márványban, akinek csak hit kell a megformálódáshoz.

A „kétkeresős modell hibás", „a nő munkája a férfi", „egy közös ügyük lehet, a férfié", amikor ilyeneket mondasz, nem kérik ki maguknak ezeket a nők?

Dehogynem. Abszolút kikérik maguknak, ahogy most te is. De aztán a legtöbben érzik, lehet, hogy van ebben valami. Később pedig ez elkezd dolgozni.

Megnézhetjük a férfi-női viszonyrendszert még egyszer pontosan?

Igen. Mindig az a tanítóm, akiről gondoskodom. A férfinek a nő a tanítója, a nőnek pedig a gyerek. Befele gondoskodunk tehát, a közösség a férfiről, férfi a nőről, nő a gyerekről, kifele pedig tanítunk és támogatunk.

"Jóindulatú nőgyűlölő? Önellentmondásnak tűnik a kategória, pedig manapság egyre több esetben felbukkan a férfiak között" - írja válaszcikkünkben Vasali Zoltán elemző.

Ugye nem azt mondod, hogy a nő a hierarchiában a férfi alatt helyezkedik el?

Nem, mert életbölcsesség dolgában ő van magasabban. Ezért nem fogja a férfi soha érteni a nőt.

Nem lehetne, hogy a férfiak egy icipicit jobban értsenek minket?

Nekünk nem az a dolgunk, hogy értsünk titeket, hanem az, hogy spontán bátorsággal rohanjunk szembe a mamuttal.

Eltelt néhány év a mamutok kihalása óta.

El. De ettől még változatlanul a harc a férfi dolga.

Joós István: „A nő munkája a férfi


Jó, de hogyan lesz a nőnek így társa?

Úgy, hogy elengedi az igényt, miszerint ugyanazt kellene kapnia a férfitől, amit ő ad. Helyette észreveszi, és elkezdi értékelni, hogy más téren milyen sokat kap vissza. Szeretetet, gondoskodást, biztonságot adni például mind-mind a férfi dolga, ezen felül megnyitja a lelkét, a nővel osztja meg a titkait, rá hallgat.

Szerinted az nem probléma, ha egy nő úgy érzi, a férfi nem érti meg a lelkét?

Azért probléma, mert a nő elvárja, hogy megértse.

És ez hiba?

Igen, mert mivel a nő a támasza a férfinak, ő is érti a férfit jobban. Ez nem fordulhat meg, mert akkor borul minden.

„Férfi-nő kapcsolatában szerintem a fő kérdés az, hogy mennyire szolgáljuk kölcsönösen egymás személyiségfejlődését" - írja olvasónk Joós István szavaira reagálva.

Az is baj, ha ugyanannyira értjük egymást?

Ha ugyanannyira értjük egymást, akkor egymás mellett állunk, pedig ez nem így van, a férfi és nő nem az alma két fele, hanem a magház és a külső héj. Rész-egész viszonyokból épül ugyanis fel a világ. A férfi egy ügyben áll, ami egy közösség, nő a férfiben, gyermek a nőben, Isten a gyermekben.

Ki érti meg akkor a nőt?

A tapasztaltabb nők.

Nem reális. Messze lakik az anyukám, vagy nem felhőtlen a viszonyunk, a barátnők vagy nem okosabbak, mint én, vagy nem érnek rá. A férjemmel ezzel szemben mindennap találkozom. Miért mellékes az, hogy engem boldoggá tesz, ha a férjem úgy reagál a bajaimra, ahogy az nekem jól esik?

Várj, én nem arról beszélek, hogy legyen lelketlen és közömbös egy férfi. Sok mindenben lehet lelki társ, de a nő saját magával és a párkapcsolatával kapcsolatos problémáira nem ő fogja megadni a választ.

Ha a férfinak nem lehet elmondani, hogy mi bánt a kapcsolatunkban, akkor hogyan bírja egy nő változásra a férjét? Mert gondolom, az nem kérdés, hogy előfordulhat: változnia kell.

Úgy, hogy nem várja tőle, hogy változzon, hanem hisz benne, és támogatja. A férfinak ezáltal sikerélménye lesz, egyre jobban megnyílik, egyre inkább hallgat a nőre, és így változik lassan, magától.

Nehéz téged megfogni.

(nevet) Ha meg lehetne, akkor ezt az interjút is felesleges lenne elkészíteni. De a lényeg végül persze épp az, hogy nem kell mindent érteni. Elég csak bátran hallgatni a megérzéseinkre.

Az interjú állításaira olvasóink mellett a Nőkért Egyesület elnöke, valamint elemzők, újságírók, riporterek reagáltak. Véleményüket válaszcikkben itt olvashatod!

 

Még a témáról:
Út a beteljesült párkapcsolat felé
Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki?
Hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

life14 2016-03-06 06:58

A Férfi munkája a Nő?

Milyen az Igazi Férfi? Hogyan kerülhetnek helyükre a Férfiak? Zöldfűszál szakértőnk, a Bigott Akadémia papnője erről is beszélt nekünk. Nézetei felborzolhatják a kedélyeket, de mivel ő egy csinos, helyes nő, elnézzük neki.

TollamPapírom: Úgy látom, hogy válságban vannak a párkapcsolatok, a Férfiak elvesztették önmagukat. Mi lehet ennek az oka?

Zöldfűszál: Szegény férfiak csak vergődnek, fociról, gyors autókról, karrierről álmodoznak, de én látom, hogy nem boldogok. Miért? Mert nekik nem adatott meg, hogy életet adjanak! Bizony, az Ősi Tabu, amire már Sigmund Freud is ráérzett, de - férfi lévén - személyisége megroppant az igazság súlya alatt, és az elméleteiben teljesen kifordította azt, és így terjedt tovább tévesen a modernitás során. Az Igazság azonban mindig napvilágra kerül. Igen! A férfi szülni akar, életet akar adni a testéből, de nem tud, nem képes rá! Ez hát a szörnyű teher, amit minden férfinak cipelnie kell, évezredek hosszú során át. Az életadásra való képtelenség miatti pótcselekvések miatt sosem lehet boldog a férfi, és így a Nő sem. Vissza kell térni az ősi rendhez, ahol a férfi a szülő nő támasza, alázatos, odaadó segítője volt. Aki - bár a nőhöz képest másodrendű a szerepe az Életadás csodákkal teli folyamatában - mégis csodálatos lény. A férfiaknak bele kell törődniük ebbe a szerepbe, csak egy nő mellett, apaként teljesedhet ki az életük! Én ezt látom.

TollamPapírom: Akkor ez az ügy (a szülés, és persze a menstruáció is) a férfi ügye is, csak ő a nőn keresztül szolgálja ezt az ügyet? És ugye nem azt mondod, hogy a férfi a nő alatt helyezkedik el a hierarchiában?

Zöldfűszál: Igen, csak a nőn keresztül szolgálhatja, hiszen pusztán egyetlen, apró sejtet tesz hozzá az Életadáshoz. Hierarchiáról beszélhetünk, valóban, és sajnos ezt végre be kell látniuk a férfiaknak: nekik csupán a segítő szerep jut. De ez egy nagyon fontos szerep, nélküle a nőnek sokkal nehezebb dolga lenne. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy bár a férfiakat csupán a kétivarú szaporodás, és ezáltal a genetikai változatosság biztosítása miatt hozta létre az evolúció, spirituális síkon igazi Társsá dicsőülhetnek, ha okosan és alázatosan kísérik a nőt az életadás, és így az alkotás, a teremtés útján. És még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a férfiak fantasztikus lények, sok örömet okoznak nekünk, nőknek.

TollamPapírom: Mit tegyen az a férfi, aki él-hal a munkájáért? Elképzelem, bár tudom, nem szabadna, de mégis elképzelem, természetesen csak feltételezem, hogy a férfi egyik nap megunja ezt a szerepet, és azt mondja a Nőnek, hogy drágám, én....

Zöldfűszál: Megunhatja, de nagy árat kell fizetnie érte: a boldogsága a tét. Tágabb értelemben pedig a Születés ősi misztériuma. Ez nem játék. A teremtés rendje régóta felborult, ma ennek a végnapjait éljük. A vég előszele ölt testet a pornográf videoklipekben, Berlusconi unga-bunga partijaiban, és a Forma-1-ben. Ez így nem mehet tovább! A férfiaknak le kell tenniük az életadási képtelenség feletti frusztrációjukat, és el kell foglalniuk helyüket a Nő trónusa mellett.

TollamPapírom: De nehéz téged megfogni, bár ha meglehetne, nem is készítenék veled interjút. Reméljük, hogy a férfiak nem kérik ki maguknak, ha meg mégis, akkor majd megértik, hogy ez van, és akkor ez majd elkezd bennük munkálkodni. Én legalábbis ezt látom.

ladybird65 2014-09-02 17:58

Ott a pont.

greengoblin 2014-09-02 17:50

Vár az iszlám sariah világa...ott tartanak maguknak a nők elég "kisfiút" maguk körül (beleértve a férjüket)...sztem ha ennyire "árnyalt és sokszínű" maradt volna a közgondolkodás még mindig lenne fekete és női rabszolgaság. Persze, a nárcisztikus matéria függő férfiak körül forogjon az élet..mindig legyen egy anyuka karakter szegények közelébe, hát asszem ez nem egy új "találmány", kit néztek idiótának?

bri 2014-01-23 18:13

Abszolút ezt az értékrendet osztottam én is a kapcsolataimban.Teljes bizalommal,támogatással,szívvel-lélekkel.Első körben a kedves párom sikereit és a szőlő aratását a haverjaival osztotta meg,jellem hiba volt talán tőle.A következő úriember pedig az összes bizalmammal és erőfeszítésemmel együtt lehúzott a maga "vesztes" szintjére,anyagi és lelki veszteségeket könyvelhettem el,mert biztattam,támogattam,hittem az álmaiban.Komolyra fordítva a szót és a múltat hátrahagyva,a mai világban elsődleges szerepet kapott az önmegvalósítás,a saját énünk megismerése.Ezt segíti elő ez a munkaközpontú világ,mely első körben egy szépen előkészített manipulációval indult,egyszerűen rákényszerítették a nőket a munkavállalásra,a fogyasztói társadalom táplálására,stb.Most ezt a jelent éljük,viszont ez a táptalaj fogja megadni az új rend születését,melyben első körben mindenki ráébred mi is a valódi érték és kilép önszántából ebből a mókuskerékből.Addig is ne várjunk nagy párkapcsolati csodákat,illetve ha figyelmesek vagyunk,látható,hogy minden folyamatosan változik a régi rendszerek érvényüket vesztik,nyitottnak kell maradni.Ha megtörténik a szellemi megvilágosodás egy bizonyos szinten mindenkinél,kialakul egy új rend,mely már más minőségre épül.Úgy gondolom a mai világban a szellemileg érett emberek,akik már látnak képesek a leírtakban szereplő tudatos kapcsolat vállalására,a többiek pedig mindaddig vonzzák a hasonlót,amíg saját magukat meg nem tisztelik a minőségi élettel,az egészséggel.

vérmatska 2014-01-09 22:38

Egy példa arra, hogy másképp is lehet működtetni a dolgokat, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Nem az "apa pénzt keres, anya otthon gyereket nevel" az egyetlen járható út.

http://fn.hir24.hu/gazdasag/2014/01/05/apak-kovetelik-a-c saladbarat-munkavegzest/

vérmatska 2014-01-09 22:36

"Kimerülnek, stresszesek, ingerlékenyek, depressziósak. Egyedül küzdenek, és már nem marad erejük a családra, amire sejtszinten minden egészséges nő vágyik."

 

Én pl. nem vagyok stresszes. Élvezem a munkámat, és azt, hogy nem függök anyagilag senkitől. Akkor lennék depressziós, ha le kellene mondanom a szellemi kihívásról, arról, hogy azzal foglalkozzam, ami érdekel, és ha függésbe kerülnék.

Ezzel mit kezd az "isteni rend"?

 

"A nő fogadja el, hogy ő Nő, akinek az a szerepe, hogy melegítse a család szívét, a férfi pedig azt, hogy ő Férfi, és tisztességgel gondoskodjon szeretteiről."

 

Ha az "isteni rend" ez volna, "Isten" (vagy a természet, a Repülő Spagettiszörny etc.) a nő szellemi kvalitásait eleve limitálta volna. 

Csakhogy nem tette - vannak kiváló intellektussal bíró nők, vagy simán "csak" értelmesek, akikre léleknyomorító hatással bír a szellemi kihívások hiánya.

 

Bocsánat a kissé paprikás válaszért, de már megint helyettem akarja eldönteni valaki, hogy szeretem-e a tökfőzeléket.

vérmatska 2014-01-09 22:26

zöldgekkó 2014-01-09 22:19

Ott kezdeném hogy egy kapcsolat alapja a tisztelet. Tisztelni kell a párodat mindenben, minden részletében akkor is ha ez eltér egy bizonyos dogmától, tisztelni azt ha nőként undorodik a sütéstől vagy a kocsiszerelés, vagy a művégtagok tervezése az élete egyik értelme. Egy olyan férfi akinek eszébe jut elvárni a feleségétől hogy ezeknek ellentmondjon az nem nevezhető férfinek. Egy igazi, erős férfi képes leküzdeni a rá aggatott dogmákat, és képes esetleg fakanalat fogni hogy segítsek a párjának a napi sütögetésben ha tudja hogy az neki rendszeres lelki degradációt okoz esetleg, vagy ha nem is éppen a sütésben hanem bármi másban. Az álmait elvenni senkitől nem szabad, egy álmaitól megfosztott ember nem lesz boldog, a többségnek, a nőknek is, szükségük van rá hogy küzdjenek dolgokért, egy egészséges embernek meg viszont kell hogy legyenek álmai, egy álmok nélküli nőt nem szabad feleségül venni. Ha egy kapcsolatban mindketten dolgoznak a saját terveiken, nem lesz széthúzás ha odafigyelnek egymásra, a kölcsönös megértés kulcsa a dolognak, hogy nem csak saját magaddal törődsz, igenis lehetséges ez. Egy erős férfi képes rá hogy ne a könnyebbik utat választva a nőt kihasználva csak a sajátjával törődjön, hanem igenis képes mellette a nő álmaiért is küzdeni, és egy igazi nő is képes erre viszont. Minden ott kezdődik ha vállvetve harcolunk kölcsönösen egymás álmaiért. Egy erős férfi nem követeli meg a nőtől a hódolatát, engedi beleszólni egyenlő mértékben a pénzügyekbe és minden másba is, mert nem az uralkodással próbálja kompenzálni a gyengeségét és a gyávaságát. Egy harmónikus és stabil személyiségekkel rendelkező ember nem alacsonyít le másokat, és nem függ a párjától. Nem szabad függni a másiktól, sem lelkileg sem másban, csak két egész ember tud kiegyensúlyozottan együtt lenni, anélkül hogy szükség lenne bármelyik fél önfeladására, csak is önmagukban is boldog emberek lesznek együtt is boldogok.

Igényes egyedülállók társkeresője
Elittárs: regisztráljon és találja meg az elvárásainak megfelelő társat!

További információk